Az önálló brit autóiparból ugyan nem maradt szinte semmi, mégis ez Nagy-Britannia egyik legfontosabb iparága. Ám mivel a gyárak zöme német, amerikai vagy japán kézben van, a Brexit után az elsődleges kérdés az, hogy ezeknek a cégeknek érdemes-e maradniuk a szigetországban, vagy jobban megéri átköltöztetni az üzemeket más országokba, hisz a brit autógyárak nagyobb részt exportra termelnek.
Az autógyárak korábban egyértelműen Nagy-Britannia és az EU szakítása ellen igyekeztek kampányolni, hisz azzal lényegében változatlan maradt volna a gazdasági környezet, de most, hogy megszületett a döntés a kilépésről, egyelőre mindenki meglepett és bizonytalan az iparágban. A legegyértelműbben a Jaguar-Land Rover nyilatkozott: egyelőre nem mennek sehová. A cégtulajdonos, a Tata Motors részvényei ugyan egyetlen nap alatt 12%-ot vesztettek az értékükből, de a JLR lényegében kényszerpályán van: egy költözés más országba egyszerűen túl költséges lenne egy ekkora cégnek. Nyilván hasonló a helyzet az Aston Martinnal is, bár Andy Palmer, a sportkocsigyártó vezére elsősorban arról beszélt a Brexit kapcsán, hogy minél hamarabb meg kell oldani a vámmentes kereskedelem lehetőségét az Egyesült Királyság és az EU közt. Emellett arra is felhívta a figyelmet, hogy a font árfolyamának gyengülése valamelyest ellensúlyozhatja a gazdasági bizonytalanságot.
A nagy kérdés persze nem is a kevéske helyinek tekinthető autógyár sorsa, hanem a vendégeké. A Brexit elsősorban a három nagy japán autógyár sorsát kérdőjelezheti meg, hisz a Toyota, a Nissan és a Honda is itt működteti helyi bázisát. Elemzők szerint nem valószínű, hogy a japánok elkapkodnák a döntést, de valószínű, hogy visszafogják, vagy le is állítják a befektetéseket, legalábbis amíg ki nem derül, hogy milyen feltételekkel exportálhatnak innen az EU felé. A Toyota például 190 ezer autót készít itt éves szinten, aminek csak a 10%-a marad helyben, és 75%-át szállítják az Európai Unió területére.
A miniszterelnök lemondásával egyelőre még az sem világos, hogy ki vezényelheti le Nagy-Britannia elválását az EU-tól, amely durván két éves folyamat lesz – ahogy most kinéz, a hatalmi viszonyok rendeződése is hónapokat vehet igénybe – de az már most egyértelmű, hogy egy jól működő, vámmentességet garantáló kereskedelmi megállapodás az EU felé egyike a legfontosabb lépéseknek. Ugyanis ameddig nincs ilyen, addig fennáll a veszélye, hogy a nagyobb autóipari szereplők a gyártás fokozatos elköltöztetése mellett döntenek. A Toyota például simán átviheti a gyártást török üzemébe, a Nissan Spanyolországban vagy Franciaországban állíthatja fel a gyártósorait, de a BMW is simán elviheti a Mini modellek előállítását Németországba vagy Hollandiába.
Még ijesztőbb perspektíva lehet a britek számára, hogy a nagyobb autógyárak helyi luxusmárkáinak elköltöztetése még kézenfekvőbb lehetőség a tulajdonosaik számára. A BMW kezében levő Rolls Royce, illetve a VW csoport által működtetett Bentley viszonylag kevés autót készít éves szinten, viszonylag sok kézi munkával. Szakképzett munkaerő az EU területén is akad bőven, sőt, egyes típusokat, például a Bentley Continental Flying Spurt korábban gyártották is Németországban. A vásárlókat pedig aligha zavarná egy efféle váltás.
Az is elképzelhető ugyanakkor, hogy a korábbi jóslatok ellenére minden marad a régiben. A kereskedelmi megállapodások újratárgyalásának lehetősége az EU-n kívüli országokkal akár még hasznos is lehet a helyi járműipar számára, és ha sikerül gyorsan kiszámíthatóvá tenni a brit gazdasági hátteret, az maradásra késztetheti az autógyártókat is.
