Szárnyak helyett egy fura tálca-szerű képződmény segít az úton tartani az Ariel Aero-P tanulmányát. Az 1970-es évek óta nem hallottunk ilyesmit: az autó alól egy ventilátor szívja ki a levegőt, így teremtve ott légritka teret, és ezzel leszorítóerőt.
Maga az ötlet nem új: két legendás versenyautón is előfordult, mielőtt még betiltották volna. Az első ilyen jármű 1970-ben a Chaparral 2J volt, amely az amerikai Can-Am sorozatban állt rajthoz – ott a ventilátorokat, amelyek kiszívták a levegőt az autó alól, még egy különálló kétütemű motor hajtotta, de így is ez volt a mezőny leggyorsabban kanyarodó versenygépe, akár 1,5 g oldalgyorsulást is el lehetett vele érni. A másik az 1978-as Brabham BT46B volt, ahol már az autó motorjáról hajtották a ventilátort – ezt egyetlen, győztes verseny után tiltották be.
Azóta még csak hasonlóval sem próbálkozott senki, egészen mostanáig. Ennek több oka is van, az egyik, hogy az autó alól nem csak levegőt szív ki egy ilyen rendszer, de port és mindenféle más apró szemetet is, általában az autó mögött haladók arcába. A másik, hogy nagyon kis hasmagasság kell a megbízható kivitelezéshez, a harmadik pedig hogy nem egyszerű megoldani, hogy a leszorítóerő előállítása jelentős teljesítményt emészt fel.
Az Arielnél úgy oldották meg ez utóbbi két problémát, hogy a vákuumtálcát gumiszoknya határolja, amely leér az aszfaltig, a ventilátor-rendszert pedig villanymotor hajtja, és csak intenzív gyorsításkor, fékezéskor és kanyarban, ahol a plusz leszorítóerőnek kézzel fogható előnyei vannak. Ezzel együtt is kérdéses, hogy a megoldásnak mekkora gyakorlati haszna lehet, hiszen a használatához kivételesen sima aszfalt kell, különben előfordulhat, hogy egy kisebb útegyenetlenség felett egyszerűen eltűnik a szívóhatás, ami azonnali stabilitásvesztéssel járhat.
Az Aerp-P tervezői szerint a rendszer előnye a légterelőkkel szemben, hogy mintegy 15%-kal alacsonyabb légellenállást eredményez, és kis tempónál is érezhető a hatása, azaz intenzív gyorsításkor jelentősen javítható vele a kerekek tapadása.
A hátrányokkal persze az Arielnél is tisztában vannak, így nem is tervezik, hogy a porszívó-szerű rendszert a szériamodellekhez is kínálják: egyelőre pusztán kísérleteznek vele.
