Jól megnőtt a kis Fiesta
Nem is egy, de rögtön négy változatban és színben mutatta be a Ford az új Fiestát. És ezen nincs is mit csodálkozni: az autó formája annyira sablonos, hogy egyértelműen tenniük kellett valamit, ha azt akarták, hogy bárki is észrevegye, ez nem valamelyik régebbi Ford hatchback. Pedig a látvány ellenére nagy váltásnak ígérkezik a típus, a baj csak az, hogy továbbra is csak sejtéseink lehetnek arról, hogy mekkora is ez a váltás.
Az új modellt nézve az jut az ember eszébe, hogy a Fordnál rendesen túltolták a márkaarculat egységesítését. A One Ford irányelv szerint persze minden autójuknak globális modellnek kell lennie, így aztán minden piac ízlésvilágát figyelembe kellett venniük a tervezőknek, de lassan rosszabb a helyzet, mint az Audinál: erről az autóról tényleg nehéz lesz eldönteni, hogy a sok egyforma Ford közül melyik is.
Csaknem ugyanezeket a stíluselemeket viseli a Focus, az előző Fiesta és a B-Max, hogy csak a legközelebbi rokonságot említsük. Ugyanaz a felfelé húzott oldalablak-sor az erősen ívelt tetővonallal, az Aston Martint idéző hűtőmaszk, az autó oldalába húzott fényszórók – ennek az autónak egyszerűen nem hagytak egyéniséget. Pedig ha alaposan megnézzük, a változás egyértelmű: ez a Fiesta nagyobb lett. Főként hátul látszik, hogy testesebb, vaskosabb jelenség.
Ezt persze korábban is lehetett sejteni: a Ka+ megjelenésével a Fiestának pozíciót kellett váltania a kínálaton belül, hogy elkerüljék a házon belüli versenyt a két autó között. A méretnövekedés is ennek köszönhető, és amit eddig elárultak róla, az alapján minden más szempontból is igyekeztek eltávolítani a korábbi modellektől, amelyek a Ford kínálat belépőmodelljeinek számítottak.
Eleve négy változat készül, amelyek más lökhárítókat, dekorációt, hátsó lámpákat – a gyáriak szándéka szerint így négy eltérő karaktert – kaptak. A Titanium az alapkivitel, de már erről is hatalmas minőségi előrelépésként beszéltek a bemutatón, az ST-Line a sportos változat egy hangyányit agresszívabb orrkialakításban (ez a vörös színű a képeken), a Vignale a luxusváltozat, ezt a soklyukú króm-hűtőrácsról ismerni meg, az Active kivitelt pedig a terepjárókéra halványan emlékeztető fényezetlen fekete betétekkel igyekeztek karakteresebbé tenni. A bemutatott példányok közül egyedül a Vignale háromajtós, bár valószínűtlen, hogy csak e kifejezetten drága kivitel számára tartanák fenn ezt a karosszériaformát.
Az autóhoz elérhető felszerelések is azt jelzik, hogy a Fiesta feljebb lép legalább egy fél kategóriát: gyakorlatilag minden van hozzá, amit manapság a beszállítóktól be lehet szerezni, az automata vészfék-funkciótól az óriási üvegtetőig, ám a Ford ezek közül láthatóan a Sync 3 fedélzeti rendszertől és Bang & Olufsen hifitől vár igazán sokat – ezeket vagy tucatszor mutatták és említették a premier során. Úgy néz ki, a korábbi gombkavalkádnak is vége, legalábbis a funkciók egy jelentős részét már a 8 hüvelyekes érintőképernyőn érhetjük el, amely az aktuális divat szerint a műszerfalra utólag felragasztott tabletnek látszik.
A műszaki megoldásokról még ennyit sem árultak el, csak annyi derült ki, hogy az ezres háromhengeres Ecoboost motor egy továbbfejlesztett változatát kapja meg, amely már hengerlekapcsolással is spórol részterhelésnél. Továbbra is háromféle teljesítménnyel lesz elérhető ez a motor, 100, 125 és 140 lóerővel. Lesz dízelváltozat is, de összesen ennyi hangzott el, csak sejthető, hogy itt is az 1,5 literes négyhengeres TDCi-t használják, amely nem túl régi konstrukció.
Remélhetőleg hamar kiderül, hogy mindezen felül mit tud még, és mibe kerül az új Fiesta, amellyel ezúttal a kisautó-szegmens tetejét igyekeztek belőni. Így nem csak a Ka+-nak csináltak helyet vele Európában, de valószínűleg a később megjelenő amerikai változat eladásainak is jót tesz majd a bőségesebb térkínálat.
