Néha igazi csodának hat, amikor egy autó évtizedek után előkerül egy pajtából, a széna és az állati ürülék rétegei alól, lényegében sértetlenül. Itt azonban nem egészen erről van szó: bár a cél lehetett épp az autók megmentése a német megszállók elől 1940 körül, a nedves üregekben így is elérte mindet az elmúlás.
A látvány ijesztőbb, mintha háborúban semmisültek volna meg az autók: minden karosszérián a rozsdavörös az uralkodó szín, az ajtók leestek, a vászontetők elmállottak, a fémfelületek átlyukadtak. A kőbánya láthatóan csak az emberektől volt elzárva, a talajvíztől nemigen. Így az sem egyértelmű, hogy az autókon az üveg- és porcelán-alkatrészektől eltekintve maradt-e bármi, ami még használható.
A sztori egyébként sántít egy kicsit, a rozsdás vasak közül akad néhány jócskán háború utáni darab, 1960 körüli Simca, Peugeot, Opel és Citroën kisbusz is, azaz úgy néz ki, nem csak Hitler csapatai elől menekítették a nedves kőbányába az autókat, ám ez a felfedezés értékéből nem von le sokat – ahogy nem is ad hozzá, mert ezekről a gépekről is lezabált már mindent az idő és a korrózió.
Egyelőre nem tudni, mit kezdenek a lelettel, hisz értéke nem sok lehet – bár láttunk már csodákat, például amikor az alpesi tóból kihalászott Bugatti-roncsot vitte haza valaki egy egész vagyonért – ám az eléggé valószínű, hogy ezekből a rozsdás régiségekből már nemigen lehet működő járművet készíteni.
