A felvételen csak egy üvöltő 12 hengeres versenymotor látható fékpadon – aki nem komálja az ilyesmit, nyomjon gyorsan egy vissza-gombot. A többieknek viszont élmény lesz a háromliteres fémesen nyers hangja, amely a 180 fokos motorokra olyan jellemző kompakt kipufogó-fonatból árad.
A kérdéses motor egy Ferrari 312B2-ből származik, amelyet 1971 és 1973 között használtak a Formula 1-es futamokon, a korábbi évekhez képest viszonylag kevés sikerrel. A motor teljesítménye elvileg 460-480 lóerő körül volt, de ennek a kérdéses példány kevés bizonyítékát adja: a mérés szerint 365 lóerő a csúcsérték 9800-as fordulatszám mellett. Az az érzésünk, ez nem is véletlen: egy ilyen motor az eredeti hangolással 12 500-at forog, és valószínűleg nem hosszabb az élettartama néhány tucat óránál. Az egyik módja annak, hogy ezt az időt meghosszabbítsák, a teljesítmény és a fordulatszám csökkentése – nem kizárt, hogy itt is erről van szó. Egy másik lehetőség, hogy ez a példány kopott lenne, de a szép egyenletes hang nem erre utal.
Kevés hasonló motor készül manapság: 12 hengeresek a versenypályákról szinte teljesen eltűntek már, az F1-ben pedig komplikált, és egyesek szerint már-már túl visszafogott hangú turbós V6-osokat használnak hibrid hajtással. Az üvöltő szívómotorok ideje lejárt, a jövő a villanymotorok nyünnyögéséé, de egy darabig még biztosan maradunk páran, akiknek 12 henger hangja kell, hogy elfelhősödjön a tekintet.
