A Citigo – a Seat Mii-vel együtt – eddig is a VW Up! értékcsökkentett változata volt. Látszik ez mindenén: a formaterve ingerszegényebb, és most már a motorválasztéka is szűkebb, nem kerül bele a turbós ezres, amelyet a Volkswagen testvér nemrég megkapott. Ilyen ez a frissítés is: néhány vonalat átrajzoltak, de mintha külön feladat lett volna, hogy az autónak egy cseppel se legyen több egyénisége, mint eddig.
Mi is változott tételesen? a hűtőrács jobban benyúlik a lökhárítóba, és az alsó sarkainak lekerekítése is erőteljesebb, ami egy picit oldja az elölnézet szigorúságát. Szélesebb és magasabb lett az alsó légbeömlő is, és a felső sarkaiba költöztek a ködlámpák, amelyek már szögletesek és nem kerekek, mint eddig. Nagyítóval sem találtunk több eltérést, így, ha van is ilyen, nem elég markáns ahhoz, hogy szót érdemeljen.
Eddig is afféle kihasználatlan lehetőségnek tűnt a Citigo. Olyan, mint egykori rokona, a Seat Arosa: szerethető karakter híján nem látszik többnek kerekeken guruló háztartási eszköznél, egy olyan kategóriában, ahol hatalmasat lehet kaszálni egy kedves pofival – fényes bizonyíték erre a Fiat 500, vagy akár a Panda. És most a modellfrissítés lehetőségét is simán kihagyták, se erősebb motort, se egy nyavalyás szépségpöttyöt nem kapott a Citigo. Maradnak tehát a márkához hű vásárlók, aki talán értékelik a félmosolyt, a formatervezők apró ajándékát, és a szokott minőséget. Hogy ez elég lesz-e mondjuk a sokkal érdekesebb konkurensekkel szemben, abban viszont nem vagyunk egész biztosak.
