Most lesz csak kívánatos a Suzuki Swift

A Suzuki Swift sokak fejében évtizedekig az olcsó, igénytelen kisautóval volt egyenlő. Igaz, már az aktuális generáció sem igen fér bele ebbe a skatulyába. Amit viszont most Genfben mutattak, más irány: a Swift már nem csupán egy megoldott kötelező feladat, most lett igazán kívánatos. Éppen akkor, amikor a gyártást elviszik Esztergomból.

Túl sok titkot látszólag nem tartogatott már ez a bemutató, hiszen az előzetesekből szinte mindent tudhattunk az autóról. Azt viszont csak most látjuk igazán, hogy a fotókon mennyire nem jött át a Swift stílusa. A 2005 óta bézbólsapkaként vagy vasalóként emlegetett típuson az elmúlt években nem sokat változtattak, szinte ugyanazt az autót sütötték el még egyszer 2010-ben. Most viszont az orrát és a farát is rendesen átgyúrták. Előnyére.

Az új, hatszögletű - kicsit fordos - maszk és az új első lámpatestek sportosságot kölcsönöznek a Swiftnek, erre pedig az egyik kiállított autón versenycsíkokkal és kockás zászlóval próbálnak rátenni még egy lapáttal. A hátsó ajtók kilincsét az oldalablak mellé rejtették, amolyan olaszos ötlettől vezérelve. Hátul a legszembetűnőbb, hogy a csomagtérajtón húzódó ív a karosszéria síkjából kiemelkedő hátsó lámpákban is folytatódik.

Minőség terén már az első új Swiftek is jól vizsgáztak: tíz év után sem zörögnek és nem akarnak szétesni, itt valahogy mégis kellemesebb az összhatás. Nem arról van szó, hogy a kemény műanyagokat elfelejtették volna, ez ebben a kategóriában nem is lehet elvárás. A jelenlétük azonban a legkevésbé sem fájdalmas, és ezt a karosszéria színével harmonizáló betétekkel is enyhíthetjük, bár ez minden bizonnyal feláras extra lesz.

A két nagy, krómkeretes műszer igazán vagány, a tipográfia jellegzetesen suzukis. Ezek között kapott helyet az információs kijelző. Ha pedig már kijelző: megoldották azt, ami sokszor még a prémium-gyártóknak sem megy csuklóból. A középkonzolon elhelyezett érintőképernyő ugyanis nem kelti azt a benyomást, hogy csak utólag odavágtak valamit, ennek végre helye van.

Az előző Swifteknek komoly hiányossága volt a csomagtartó, pontosabban annak hiánya. Egy átlagos családi bevásárlást azért be lehetett sakkozni, de annál többet csak a profi pakolóművészek tudtak. Szemre itt valamivel nagyobb a raktér - a kínosan kicsiből az elfogadható kategóriába sikerült előrelépni.

A belépőmotor a szívó 1,2-es lesz, amiről már az új Ignisben is bebizonyosodott, hogy jó: a Suzuki nem felejtett el pörgős, menni akaró, ugyanakkor kulturáltan fogyasztó kis szívót gyártani. Valamivel több pénzért háromhengeres turbós egyliterest is kaphatunk, és ott lesz a Balenóban már kipróbált szoft-hibrid is.

Az új Swift összességében kimondottan kellemes jelenségnek ígérkezik, ebben pedig a pici, személyre szabható stíluselemeknek is fontos szerepük van. Azt, hogy mennyire lesz sikeres modell nálunk, főként az árazása fogja eldönteni. A kérdés az, hogy a japán gyártás erre milyen hatással lesz.