Úristen, ezmiez?

Innen Közép-Európából még a brit manufaktúráknál is kevésbé látunk rá Észak-Amerika kis sorozatú furcsaságaira. Így a Morgan háromkerekűjéről például sokat hallottunk már, a Vanderhallról viszont eddig semmit. Pedig már hét éve fejlesztik ezt a gépet, amely látszólag valahol félúton helyezhető el a Polaris Slingshot és a Morgan között.

Olyan szempontból inkább a Polarisra emlékeztet, hogy a motorja rendes motorházban lakik, és nem az autó orrán áll szabadon, viszont a vonalvezetésében van valami régies. Már ha egyáltalán érdemes ilyesmiről beszélni egyáltalán, hisz a Vanderhall olyan funkcionálisan egyszerű karosszériával rendelkezik, mint egy Lotus Super Seven. A kétszemélyes utastér felül és oldalt nyitott, ajtó nincs, a biztonságot összesen két bukókeret szolgálja az ülések mögött, a szélvédő meg csak egy hajlított polikarbonát-lemez. A három kerék viszont 19 vagy 20 hüvelykes felnikből és nagyon alacsony profilú gumiabroncsokból áll.

Korábban motorkerékpár-motorokkal próbálkoztak, de a 2012-es prototípusba már a GM 1,4 literes Ecotec turbómotorja került – ez alapesetben is 140 lóerős – ami a 623 kilós autóval nyilván csodákra lehet képes, és bőségesen van benne tuning-potenciál. Az viszont kérdéses, hogy ki lesz hajlandó fizetni a háromkerekűért, amelyet a Utah állambeli kis cég 29 950 dollárért – kb. 8,6 millió forintért – forgalmaz. Ez talán nem is lenne baj, ha a Slingshot alapkivitele nem 22 ezer dollárba kerülne. Ez ráadásul csak a fapados kivitel, a csúcsváltozatért 77 ezer dollárt kérnek el, és az sem sokkal több egy kétüléses, három keréken guruló fürdőkádnál, a világ legstílusosabb repülőgép-műszerfalával, illetve olyan finomságokkal, mint a kézzel készített karbonszálas burkolat.

Az az érzésünk, ebből a gépből könnyen kultusztárgy válhat, bár abban nem vagyunk biztosak, hogy a gyártónak is biztos megélhetést biztosíthat egy ilyen réteg-jármű.