Eddig csak a Valkyrie egy prototípusát mutogatta az Aston Martin, amelyen nem látszott az autó extrém aerodinamikai kialakítása: azt most mutatták meg először.
A lényeg, hogy az autó alul hasonló kialakítású, mint egy Formula-1-es versenyautó: hatalmas, hátrafelé táguló légcsatorna fut végig alatta, amelybe csak a kabin és a motortér alatt lóg be egy csónakforma sziget. A megoldás elméletileg hatalmas leszorítóerőt generál viszonylag alacsony légellenállás mellett. Utcai sportkocsikon azonban eddig sokkal kevésbé drasztikus változataival találkozhattunk csak, mivel a légcsatornák rengeteg helyet vesznek el az autó hasznos belső teréből.
Az új, a szériaváltozathoz közelebb álló prototípus képein az is látszik, hogy a Valkyrie ugyan kétszemélyes, de ketten csak igazán intim közelségben férnek el benne. Ülések gyanánt karbonszálas héjakat helyeztek az autóba, minimális párnázással – az összhatás olyan, mintha két együléses versenyautó utascelláját növesztették volna össze. A műszerfal is versenyautósan puritán: a kezelőszervek zöme a levehető kormányra került, ezen felül csak három nagyobb kijelzőt építettek be, egy negyedik pedig a szögletes karimájú volán közepére került. Ez nem egy kényelmes Bugatti vagy Ferrari, hanem nyers versenytechnika, amelyet történetesen az utcára is kiengednek. A gyáriak szerint azonban az emberek 98%-a számára így is elég lesz a hely odabent.
Az is kiderült, hogy minden elképzelhető területen igyekeztek tömeget csökkenteni. Az autó orrán a jelvény például 70 mikron vastag (a tipikus alufóliánál csupán ötször vastagabb) maratott alumínium, a fényszórókat pedig speciális, galvánbevonatos alumínium váz köré építik fel, így durván harmadával könnyebbek azoknál, amelyeket a többi Aston Martin sportkocsikban alkalmaznak.
Az autó formatervezője, Miles Nurnberger azt mondja, ez a prototípus úgy 95-ban tekinthető késznek. „A fennmaradó részletek már nem teherviselő elemek, ezek még változhatnak, ahogy Adrian (Newey, az F1-es tervezőlegenda) tovább keresi, hogy hol nyerhet további leszorítóerőt.” - mondja. Ezzel nagyjából fény is derült arra, hogy Newey, aki az 1990-es évek eleje óta a legeredményesebb, és a sportág képét talán legerősebben befolyásoló tervező volt, mivel is üti el az idejét, amióta hátat fordított a versenyautóknak.
A prototípus műszaki adatait még mindig nem hozták nyilvánosságra teljes terjedelmükben, így ezen a téren kénytelenek vagyunk a pletykákra hagyatkozni. Ezek szerint a Cosworth fejlesztette 6,5 literes V12-es motor és a hozzá csatlakozó elektromos hajtás együtt kb. 1130 lóerős lesz, az autó menetkész tömege ugyanakkor nem haladja majd meg az 1030 kilogrammot. És az autó aerodinamikáját látva most már azt is megkockáztatnánk, hogy versenypályán a leggyorsabb utcai autók közé tartozhat.
