Ismét kiderült, hogy az alacsony ár nem feltétlenül a siker legjobb receptje. A Tata tíz év után leállította a Nano kisautó gyártását, és úgy tudjuk, közvetlen utódmodellt sem terveznek. Az ok egyszerű: az eladások soha meg sem közelítették a terveket, és mostanra gyakorlatilag eladhatatlanná vált a típus.
A Tata eredetileg a 100 ezer rúpiás autót ígérte be – ez mai árfolyamon valamivel több, mint 400 ezer forint lenne – és hatalmas volt az érdeklődés a típus iránt a bemutató idején, nem csak Indiában, de világszerte. Ám kiderült, hogy az alacsony ár kedvéért mindent fel kellett áldozni: a kéthengeres motor gyenge volt és kulturálatlan, az autó passzív biztonsága csapnivaló, a miniatűr kerekek miatt a menetkényelme borzalmas, sőt, még a csomagtartó ajtaját is le kellett spórolni, így az csak belülről volt pakolható. Ráadásul az első szériában előfordult, hogy ki is gyulladt egy-egy példány, amire azonnal ráharapott a sajtó, így az évi 200 ezer autó eladásából semmi nem lett.
A Nano legnagyobb hibája azonban a koncepciójában rejlett: ugyanennyi pénzből sokkal jobb használt autókat kapni Indiában is, amelyek gyorsabbak, kényelmesebbek és biztonságosabbak. És mivel Indiában százezer rúpia a többség számára sok pénznek számít, jól meggondolják, mire költik el, ha összejött. Idővel a Tata is rájött erre: továbbfejlesztett motorral, nyitható csomagtartóval és egyéb fejlesztésekkel igyekeztek szalonképessé tenni a kisautót, de ez sem segített igazán. Júniusban már egyetlen Nanót sem tudtak eladni, pedig a legjobb változat ára még mindig 870 ezer forintnak megfelelő összeg lett volna.
Ezzel együtt érdekes kísérletnek lehettünk tanúi: látszik, hogy az alacsony ár semmit sem jelent, ha ezért túl sok áldozatot kell hozni. Hasonlóan jártak annak idején a Dacia Logan alapmodelljei is: a teljesen kiherélt, szuperolcsó, kanyartabilizátor és kormányszervó nélküli változatokat nem igazán keresték, a klímás csúcsmodelleket annál inkább.
