Az őzek hagyományosan július közepén kezdik el a fajfenntartás élvezeti részét, és egészen augusztus közepéig kalandvágytól és hormonoktól szétcsapva űzik egymást, és közben kevésbé figyelnek a többi közlekedőre - például az autósokra, motorosokra. Tehát ha a következő hetekben, erdő vagy erdőfoltok, magas füves bozótosok, esetleg nádasok mellett haladsz, légy duplán észnél. A vadkár nehezen kivédhető veszély.
Az őz alapból félénk, törékeny és aranyos jószág, de a járművekben komoly károkat tud okozni, sőt, a szélvédőn beköszönve akár meg is öltheti az autóban ülőket. A sokkal nagyobb szarvassal és dámvaddal nem veheti fel a versenyt pusztításban, azok még veszélyesebbek az autósokra nézve. A szarvasbőgés augusztus végén, szeptember elején kezdődik, míg a dámvadak csak októberben kezdenek barcogni.
Alapszabály, ha őzet látunk az úton átszaladni, akkor nagy valószínűséggel jön még utána másik, illetve ha őzgyanús helyre érkezünk, vegyünk vissza a tempóból, két okból is: ha elénk ugrik, akkor vészfékezéssel minimalizálhatjuk kárt. Készüljünk arra, hogy az előttünk haladó is csattanhat az őzzel, emiatt tartsunk bőséges követési távolságot, nehogy telibe verjük hátulról a vészfékezőt. Arra ne építs, hogy majd kikerülöd az őzet, az árokba repülés vagy a szembejövővel ütközés, ha lehet, még rosszabb!
Ha mégis őzzel ütközöl, semmi jóra ne számíts: átlagosan napi tizennégy ilyen eset történik, és az érintettek csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem kapnak kártérítést. Ha például volt kint vadveszélyre figyelmeztető tábla, akkor a vadásztársaság nem vonható felelősségre, sőt, az autós még örülhet, ha a vadásztársaság nem megy perre az okozott vadkár megtérítéséért.
