Öt nagy igazság a Los Angeles-i autószalonról

2018.12.07. 12:58

Egy autószalon sajtónapján lenni olyan, mint egy reptéren. Minden ugyanaz, mint máshol, mesterséges fényben úsznak a nagy terek és tele a hely emberekkel a bolygó minden részéről, de főleg Kínából. Ha a semmiből kidobnának az egyiken, nem könnyen mondanád meg, hogy Párizs, Genf, Sanghaj vagy Los Angeles a helyszín. Egy kevés sajátosság azért mindegyiken van. LA-ben például...

...minden brutál nagy

Egy európai szalonon jó, ha az összes kiállítónál együtt van annyi pickup, amennyi itt egy amerikai gyártó standjára jut. Nem hiába, a helyi piac eltart ennyi platóst, a hat- hétüléses emelt hasúakat pedig nem ötüléses SUV-kból kényszernyújtják errefelé, hanem eleve annak gyártják generációk óta. Kissé élességhiányos, képalákkal végigkísért körkép a szalon nagyjairól a galériában. 

A Tesla otthon se erőlteti ezt az autószalonozást

A Tesla sosem vitte túlzásba a jelenlétet a nagy európai szalonokon. Mindig ott vannak, de amíg másnak minden fontos modell kint áll három színben, ők jó, ha egyet elvisznek mindenből egy félreeső sarokba. És mi a helyzet Kaliforniában, hazai pályán? Az van, hogy Los Angelesben nem lehet úgy végigvárni egy zöldet a zebrán, hogy ne menne el előtted legalább egy Tesla, ami nem azt jelzi, hogy mennyire rossz itt gyalogosan közlekedni (amúgy kicsit az) és egy örökkévalóság van két zöld között, hanem azt, hogy itt a Tesla tényleg népautó. Erre fel a szalonon az Infinitinek háromszor nagyobb standja volt, mint nekik.

Egy jól irányzott Musk-tweetben több a marketingérték, mint ebben itt. Szóval ha legközelebb egy nagy európai autókiállást jársz és kevesled belőle a Teslát, ne arra gondolj, hogy le vagyunk szarva, csak a Tesla marketing koordinátarendszerében a szalonra járás ennyit ér.

A Rivian valamit megérzett

Nem mondom, hogy a semmiből jöttek, mert egy kilenc éve alapított márkáról van szó, de nagyon meglepő dobás a Rivian két újdonsága. Egy ideje már látszott a mozgolódás, két éve például bejelentették, hogy megveszik a Mitsubishi egy korábbi üzemét, szűk egy éve meg jött a hír, hogy egy SUV-t és egy pickupot dobnak piacra. Villanyhajtással, nagy hatótávval. Ilyen ígéretből minden hétre jut egy, de ők betartották. Ez itt a platós, az RT1.

Szóval valamire ráéreztek, mert sehol nem volt olyan állandó az érdeklődés, mint náluk. Talán a dizájn? Az csak simán koncepcióautós, ahogy az a hátsó üléssor és a plató közé szorított tároló, amitől rögtön lett egy sajátossága. A hajtás? A legerősebb változatba egy 754 lóerős villanymotort pakoltnak, ami pickuphoz tényleg szokatlanul erős, de akksiban legalább ekkorát dobtak: egy 105, egy 135 és egy 180 kWh-s csomagot lehet hozzá választani, ebből a legnagyobb pedig 644 kilométer tud a rivianosok szerint. Az már olyan hatótáv, ami még az Audinak se megy.

A platós és a hétüléses R1S is erre a büszkén mutogatott, saját fejlesztésű gördeszka-alvázra épül. A pickup 5,46 méteres, míg a városi terepjárójuk kereken ötméter. Technikai paramétereik mindenben azonosak, ugyanazt a hajtást kapják ugyanazzal az alvázzal, mindössze annyi a különbség, hogy a pickupra minden változatban mínusz 10 mérföld hatótávot mondanak. Gondolom a tömeg és a légellenállás miatt. 

Beülni nem engedtek, de látszik az kívülről is, hogy a koncepcióautós hangulat ellenére a részletek ki vannak találva; még ha fizikai gomb nem is nagyon van bent, mindent kijelzőn oldanak meg, ez így ma már simán kimehetne az utcára. És fog is. Gyáruk van hozzá, meg egy tök jó honlapjuk is, ahol már lehet előrendelni ezer dollárért. A gyártás viszont csak 2020-ban indul.

Itt is sok a céltalan koncepcióautó

A tanulmányautó az, amiből minden autószalonra sok jut, pedig senkinek se hiányozna, ha egyszer csak egy sem jönne. A legtöbb már nagyon elborult, még a melléjük rakott hoszteszek se tudják nevetés nélkül azt mondani róluk, hogy bennük a távoli jövő. LA-ben etéren tök ugyanaz a helyzet, mint errefelé. Az a Mikuláshoz közelre időzített Dodge tök új, de a többivel szinte mind hakniztak már, meg is írtuk: ha a galéria nem elég, itt olvashatsz a Nucelusról, itt az Infiniti P10-ről, itt az Inextről, ez meg annak a Ford F-550-ből épített borzadálynak a honlapja.  

Nem estem hanyatt az IndyCar autójától

Talán csak az európai sznob szól belőlem, de nem gondoltam, hogy az amerikai formulaautózás csúcsa ennyire egyszerű autókra épül. Az IndyCar-ban ugye nem a csapatok tervezik vagy építik az autókat, hanem mind megveszik a Dallarától ugyanazt. Ez volna a DW12, ami közelről körbejárva olyan, mintha tíz év távlatából nézné az F1-et. 

Oké, ez itt egy oválpályás aerokit, a technikás pályákon sokkal komplikáltabb első szárnyakat használnak. Ez olyan elnagyoltnak tűnik, mintha egy felnagyított játékautó volna, a kormány is nagyon minimalista, hátul meg mintha ollóval vágták volna formára a borítást. Ez nyilván nem von le semmit annak a sportértékéből, hogy egy mezőnnyi őrült száz mérföldeket megy vele folyamatosan háromszáz fölött, csak fura, hogy mennyire nem adnak olyan - teljesítményt talán egyáltalán nem, megítélést annál inkább befolyásoló - részletekre, amikből a Forma-1-ben már az ezredfordulón is presztízst csináltak.



Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.