A világ egyik legismertebb autós legendája távozott e héten, hétfőn. Nyolcvan éves volt. Furcsa híresség ő, hiszen sem sportsikerek, sem autókarosszéria-formák, sem elképesztő technikájú motorok nem kapcsolódtak a nevéhez, mégis több százmillióan profitáltak a munkásságából, többen, mint bármilyen autógyár bármelyik típusából.
John Haynes ugyanis könyveket adott ki. A világ legismertebb, legjobban használható, legemberközelibb és legérthetőbb szerelőkönyveit. Természetesen angolul, hiszen ő maga is kvázi angol volt és Nagy-Britanniában élte le életét.
Sri Lankán született, de szülei 12 éves korában a szigetországba vitték, majd fiatalon belépett a Királyi Légierőhöz. Ottani szolgálata alatt gondolkodott el rajta, hogy autószerelési könyveket ad ki, s erre céget is alapított 1960-ban. Az első könyv megírásához azonban kellett egy nagyobb löket, melyet 1966-ban meg is kapott egy barát Austin-Healey Sprite-jának szerelése közben. Rájött ugyanis, hogy a kocsihoz mellékelt szerelési útmutatót nem arra tervezték, hogy az átlagos autótulajdonos használni tudja.
Emiatt szólt az első, 1966-os Haynes-kiadvány az apró, angol sportkocsiról, melyet az író 3000 példányban adott ki - nem véletlen, hogy "Owner's Workshop Manualnak" nevezte, azaz a tulajdonos számára szánt szerelési könynek. Három hónap alatt el is fogyott mind, s ez a siker megalapozta azt a vállalkozást, amely azóta 200 millió szerelőkönyvet adott ki.
A Haynes-könyvek nagyon másak, mint a gyári szervizleírások. A nagy példányszámok miatt eleve sokkal olcsóbbak azoknál, képekkel és ábrákkal gazdagon illusztráltak - bár előbbiek minősége sokszor éppen megüti azt a szintet, hogy látható legyen rajtuk, hol, mivel, mit kell tenni. Ez az olcsóság másik oldala.
Nagy előnyük, hogy ahol a gyári könyben a "vegyük elő az 501.0.387.6781b feliratú célszerszámot és 18,8 Nm nyomatékkal húzzuk meg a koronás anyát" szerepel - amire minden otthoni, avagy a megfelelő célszerszámokkal szerényen felszerelt műhelyben dolgozó szerelő csak a fejét vakarja, ott ezekben a könyvekben elárulják a trükköt, hogyan lehet szétszedni, lelazítani, helyére illeszteni egyszerű eszközökkel. Olyan fogásokkal is tele vannak ezek a kiadványok, hogy egy-egy alkatrészt az autó jelentős megbontása nélkül hogyan lehet kicserélni, hozzáférni.
De egyéb, tényleg a júzer felől közelítő instrukciók is szerepeknek bennük, amiket azóta már maguk a gyártók is elkezdtek alkalmazni a saját leírásaikban: hibakeresési segédletek, egyszerű diagnózisok, primitív eszközökkel megvalósítható alkatrészellenőrzési módszerek.
És ami miatt különösen szeretjük ezeket a nálunk töltött évek során mind gyűröttebbé, olajosabbá és szamárfülesebbé váló könyveket: valamennyinek az elejét egy fantasztikusan részletes röntgentrajz díszíti, amely a könyvben szereplő fő típus műszaki tartalmát mutatja - az ikonikus Haynes-rajz. Ezeket egy ideje poszterként, sőt, pólókon is meg lehet vásárolni, mutatva, hogy a Haynes manual igazi kultusztárggyá vált.
Egy idő után a kiadó olyan nagy forgalmat produkált, hogy megengedhettek maguknak lazább könyveket is, amelyeket az olvasók nem használni, legfeljebb nézegetni vesznek. Ma már százával léteznek kretén Haynes szerelőkönyvek, például a világháborús német U-Boothoz (katonai tengeralattjáró), a Sherman, vagy akár a Tiger tankhoz, a Junkers JU-87 Stuka vadászrepülőhöz, de elektromosgitár-építéshez, de például a Concorde-hoz és LindberghSpirit of St. Louis-jához is. Ja, és a Falkland-szigeteki csatához is, by the way. A Haynes-termékcsoport egész mikrovilággá nőtte ki magát. De az alapprofil továbbra is az, ami négy keréken gurul és belsőégésű motor hajtja - van egy olyan vélekedés, hogy amiről nincs Haynes-kézikönyv, az nem is autó.
Amikor meghallottam a halálhírt, a könyvesszekrényre néztem a dolgozószobában, melynek szerelőkönyv-polcán nekem is ott figyel három Haynes-könyv. Volt ennél több is, de egy időben úgy éreztem korrektnek, hogy ha eladok egy olyan autót, amilyenem többé már valószínűleg nem lesz, vele adtam a könyvet. Akadt olyan is, hogy egy barátom vett egy 1502-es BMW-t, s hogy kisegítsem, nekiadtam a megfelelő útmutatót. Vagy tíz ilyen kiadványom volt már, s lesz szerintem még jó néhány, mert ha a kezed ügyében van egy ilyen, az olyan a garázsmelónak, mint olaj a csapágynak. A Fiat 500-as kiadványom, most nézem, lényegében szétesőfélben van, annyit használtam, s érdekes, az alfasudosat megtartottam, holott tisztán emlékszem - amikor eladtam azt az autót, megesküdtem rá, hogy nem lesz többé olyanom. Vajon ennyit meg akartam azért tartani belőle?
Aranyat értek nekem azok a könyvek, s ugyanígy aranyat érnek mindenkinek, aki valaha vett egyet belőlük a köhögő, szétszedett, vagy csak karbantartandó autója mellé, mert ezeknél jobb segédlet még nem készült papírra. Milyen jó, hogy ilyen nagy lett a kiadó, mert az utánpótlás ezzel biztosított lesz - ami nem jelenti azt, hogy nem kéne nagy kalapot emelnünk a kitaláló, cégtulajdonos ötletgazda előtt.
Köszönöm Mr. Haynes, vagy talán John? Tudom, nem a Maserati, hanem már a Názáreti szerelési könyvének címlapi röntgenrajzán dolgozol odafönt, de amíg idelent autó lesz és szerelés, mi emlékezni fogunk rád, mind.
