Az Opel 1999 óta nem volt nyereséges, a Peugeot csoport irányítása alatt azonban alig két év elegendő volt, hogy a német gyártó működése profitot hozzon. Nem is keveset: a 2018-as év mérlege 859 millió euró nyereség.
Ilyen hamar persze lehetetlen lenne ilyen drámai módon megfordítani egy vállalat mérlegét drasztikus lépések nélkül. Ám azzal, hogy kiszervezték az Opel központ 2000 fejlesztőmérnökét, és az újabb modellek mindegyikét a meglevő Peugeot alapokra építik, drámaian csökkenthették a fejlesztési költségeket. Ezen felül állítólag sikerült a gyártást is hatékonyabbá tenni – bár a teljes hatás nyilván az után jelentkezik majd, hogy a teljes kínálat a két szabványos PSA platformra kerül át – és azon is dolgoztak, hogy az Opel márka megítélése a legfontosabb piacokon javuljon. Jelentősen csökkentették a márkakereskedések raktárkészletét is, így kisebb a nyomás arra vonatkozóan, hogy kedvezményes áron árusítsanak ki régebbi autókat, ami végső soron szintén a nyereség növelését segíti.
Az igazán nagy eredmény egyébként nem is a nyereségesség, hanem annak aránya: a teljes forgalom 4,7%-át teszi ki, és ez az arány a piacvezető Volkswagen 4,1%-ánál is látványosan jobb.
Mindez azt jelzi, hogy az Opelben korábban is ott lett volna a nyereséges működés lehetősége, és valószínű, hogy a GM vezetésének döntésén múlt, hogy mégsem hozott pénzt. Mivel a cégcsoport fejlesztéseinek nagy részét az óriásira duzzasztott rüsselsheimi fejlesztőközpont végezte, a költségek itt jelentkeztek. Ezzel javíthatták az amerikai részlegek mérlegét, és a részvényesek felé okolhatták az európai leányvállalatot a gyengébb össz-eredményekért. Ez egy olyan nyílt részvénytársaság esetében, amilyen a General Motors, jelentős előnyökkel járhat a vállalatvezetés számára.
