Háború előtt a Blower híressé tette a Bentleyt az Endurance versenyeken, beleértve a 24 órás Le Mansi futamot. Az autó, amit Sir Tim Birkin tervezett a 20-as években, meghibásodás nélkül, végig stabilan teljesítette a versenyt. Összesen négy darab készült belőle, amiből mai napig mind a négy megvan, értékük felbecsülhetetlen. Biztosan nem lesz már az igazi a gyűjtők szemében, de a Bentley úgy döntött, hogy készít még 12 darabot.
A négy eredetiből egyet szétbontanak az utolsó csavarig, és minden alkatrészt beszkennelnek, hogy utána számítógépen is meglegyenek a tervek. Az aprólékos procedúrát a Bentley Mulliner nevű műhelye végzi el. A mérnökök az új autókat a régi szerszámokkal, formákkal fogják megépíteni. Ebből ered, hogy marad a kovácsolt acél alváz, a laprugók és a negyven centi átmérőjű dobfékek. Az autóba külön műszereket és kapcsolókat készítenek, a cél az lenne, hogy egy gyűjtő se tudja majd megmondani, melyik az utángyártott, és melyik az eredeti példány. A másolás kedvéért szétbontott Blowert és a szerszámokat, amelyekkel dolgoznak, a 12 autó megépítése után teljesen felújítják majd.
Az eredeti autót alapból kiállításokra hordják, és sokszor saját lábán jut el A-ból B-be. Az 1,6 tonnás Blowert egy 4,5 literes négyhengeres motor mozgatja, amit ráadásul kompresszorral fújtak meg. A verseny változat 240 lóerőt adott le 2400-as fordulattól, és 1931-ben a Brooklands versenypályán 222 km/órás tempót ért el. Itt már azért megjött az autó étvágya is, négy liter üzemanyagot égetett el percenként.
Adrian Hallmark, a Bentley vezérigazgatója azt mondta, hogy ez a projekt egyfelől tisztelgés lesz az 1929-es Blower és eredményei előtt, másfelől viszont egy kihívás és jutalom munka lesz a Mulliner műhely építőinek. Nagyon várják a munkát, egészen különleges feladat lesz 20-as évekbeli szerszámokkal dolgozni, és sokszor ormótlan vagy túltervezett alkatrészeket megmunkálni. Hogy mi lesz a 12 új autó sorsa, arról egyelőre nem beszéltek, sőt azt sem árulták el, hogy mikorra készülnek el, de legjobb esetben is 2021-et saccolnak a szaklapok. Ha véletlenül eladják őket, akkor is valószínű, hogy a protekciós gyűjtők fognak rájuk lecsapni, ép ésszel felfoghatatlan összegekért.
