Feltámasztják a Bizzarrinit

Az apró, de nagy presztízsértékű sportkocsi manufaktúrák száma ma már gyakorlatilag végtelen, ami arra enged következtetni, hogy a néhány millió eurós sportautókra a válság ellenére is stabil fizetőképes kereslet van.

 Ezt a befektetők is pontosan tudják, elég ha megnézzük a hong kongi hátterű De Tomaso projektet, vagy a Mahindra csoport által felvásárolt Pininfarinát, ami idén kezdi szállítani a saját szupersportautóját, az 1900 lóerős, elektromos Battistát. A piacra belépni tehát könnyű, de gyorsan a feledés homályába veszni még könnyebb, ezért az általános taktika az, hogy egy régóta halott, de jól csengő márka jogait vásárolják fel. A Bizzarrini esetében is ez a helyzet: a kuwaiti Rezam Mohamed Al Roumi által birtokolt Pegasus Brands az 1969-ben csődbe ment márkába kíván új technológiát csomagolni, ezért nem csak a nevet, de a márkához tartozó összes védjegyet, szellemi tulajdont és egyéb eszközöket is megvásárolta.

A Pegasus nemzetközi kereskedőcég, többek között az Aston Martin Lagondát, a Rolls-Royce Motor Cars-t és a Koenigsegget képviseli. Az Aston Martinhoz több szálon is kötődik a Pegasus, a Bloomberg szerint három, korábban a brit cégnél dolgozó vezetőt is igazoltak az új vállalkozáshoz. A főmérnöki pozícióval és a gyártással kapcsolatban az ikonikus projektekért - Glickenhaus SCG003, Apollo IE, New Stratos, Aspark Owl - felelős Paolo Garella neve, és az általa alapított Manifattura Automobili Torino is felmerült, de ő később cáfolta a híreket.

Nem szégyen, ha a Bizzarrininek csak a neve ismerős, a vállalat alig néhány száz autót készített a hatvanas években, mielőtt gyorsan, alig öt év alatt csődbe ment. Úgy tűnik, a kor milliomosainak nem volt ínyére az olasz testet mozgató amerikai V8-as, ám magát Giotto Bizzarrinit nem szabad lebecsülni: az Isonál és a Ferrarinál is dolgozott - az autóira a gondolkodó ember Ferrarijaként is szoktak hivatkozni, és nem kevés munkája volt a 250 GTO-ban és az Iso Rivolta GT-ben. Mindegyik gyűjtői ritkaság, ahogy a sajátmárkás Bizzarrinik is bőven millió eurós árakon kerülnek kalapács alá.

Hogy az új Bizzarrini életképes lesz vagy sem, azon múlik, hogy sikerül-e valami különlegeset mutatni a versenytársak között. Ehhez a cég versenyautós múltja jó kiindulási alap lehet (például az 5300 GT összesítettben a 9. helyen ért célba az 1965-ös Le Mans-i 24 óráson), de ha olasz eredetű ritkaságról van szó, a milliomos gyűjtőkre mindig lehet számítani.