Pierre Boulanger, a Citroën vezérigazgatója úgy mutatta be a 2CV-t, mint négy keréken guruló esernyőt. Ezzel nem csak arra utalt, hogy ez egy valóban olcsón megvásárolható autó, hanem arra is, hogy végtelenül egyszerű technikája van. Az 1948-as Párizsi Autószalonon bemutatott Kacsa legfőbb feladata, hogy mobillá tegye a második világháború utáni Franciaországot.
Alapvetően egy nagyon kis költséggel fenntartható és könnyű karbantartást ígérő autó, melynek futóműve annyira puha, hogy simán lehet vele tojásokat szállítani a szántóföldön át. 1990-ig több mint 3,8 millió darabot gyártottak belőle, ha pedig a furgonokat és az olyan modelleket is beleszámoljuk, mint a Dyane vagy a Mehari, akkor 9 milliós példányszám is kijön.
1960 decemberében jelent meg a 2CV Sahara, melynek összkerékhajtását úgy alkották meg, hogy egyszerűen a csomagtartóba is pakoltak még egy kéthengeres, léghűtéses bokszermotort, váltóval együtt. A két motornak (egyenként 12 lóerő) két külön üzemanyagtartálya van, de a váltókat egyszerre működteti a vezető.
Kevesebb mint 700 darab ilyen összkerekes Kacsa készült, amiket akkoriban a sima 2CV árának duplájáért árultak, sokat közülük a svájci posta használt. Amíg a 2CV esetében két motorral valósították meg a négy hajtott kereket, addig az alapjait használó Mehariban a szokványos megoldást alkalmazták.
Ezt az autót a francia iparos és elkötelezett horgász, Monsieur Ribier vásárolta, hogy legyen mivel a folyóhoz húzni a kis csónakját. Ribier 1976-ban meghalt és utána az autó is magára maradt, így mostanra is csak 28 137 kilométer van benne, így a becslések szerint több mint 100 ezer eurót is érhet.
Ha érdekel egy másik 2CV híres tulajdonossal, kattints ide.
Visszapillantó
