70 éves versenyautót álmodott újjá az Aston Martin
A limitált példányszámú speedsterek mestere mostanában a Ferrari (lásd Monza SP1 és SP2), de az Aston Martin belső dizájnstúdiója, a Q is megmutatta, hogy Gaydonban is érzik a műfajt: a Monterey Car Week keretében bemutatott DBR22 koncepcióautó kifinomult tisztelgés az 1952-es DB3S és különösen a DBR1 versenyautó előtt, utóbbival Carroll Shelby és Roy Salvadori nyert Le Mans-i 24 órás versenyt 1959-ben.
A széltében egy, függőlegesen négy ívből álló karbon hűtőrács, valamint az oldalsó, feketén hagyott, csepp alakú szellőzőnyílások szögegyenes utalások a hetven évvel ezelőtt készült ősre, de a hátul kerék előtt bemetszett küszöbök is rímelnek az oldal kivezett kipufogóvégekre. További érdekesség, hogy a lehető legszoborszerűbb és izmosabb összhatás érdekében a tervezők próbálták minimalizálni a felhasznált karosszériaelemek számát.
Az ötvenes években gyökerező pedigrét a legmodernebb technológiával ötvözték: az első lökhárító perforált felülete segít, hogy a forró levegő megfelelő módon érjen a diffúzorhoz, ezzel is növelve az autó leszorítóerejét. 3D nyomtatást is ennél az autónál használt először az Aston Martin: a technológia segítségével anélkül tudtak könnyíteni a hátsó, alumínium segédkereten, hogy az a merevség kárára ment volna.
A külsőségekhez egy biturbós, 5,2 literes V12-es szolgáltatja a megfelelő teljesítményt, ami 715 lóerőt és 753 Nm nyomatékot jelent, mindezt egy nyolcsebességes, ún. torque-shapinggel (nyomatékalakító?) ellátott automata juttatja a kerekekre. A 3,4 másodperces gyorsulás az ezer lóerős villanyautók és összkerekes monstrumok korában nem kiemelkedő, de a DBR22 nem is erről szól, a kiemelkedő kezelhetőséget az új hátsó segédkeret, az adaptív csillapítás és új kormánymű biztosítja, igaz, várhatóan aligha lát majd versenypályát az autó.
Földi halandó sem vezetni, sem birtokolni nem fogja, de látni azért csak engedik a DBR22-t: augusztus 19. és 21. között állítják ki a Pebble Beach-en rendezett Concours d’Elegance-on.
