Az első szonárképek elkészülte óta foglalkoztatta a tudósokat egy anomália: a felvételeken egy ismeretlen foltot láttak, ami akár egy másik hajó roncsa is lehetett volna. Egy expedíciós csapat most fényt derített a rejtélyre.
A Titanic a világ legismertebb hajója. A White Star Line óceánjárója 1912 április 15-én, hajnali 2 óra 20 perckor merült hullámsírba, 2200 főnyi utasából magából vitt 1500 lelket. A hajót valóságos csodaként ünnepelték vízre bocsátásakor, ami teljesen érthető. 50 ezer tonnányi vízkiszorításával, 270 méteres hosszával és 28 méternyi szélességével tekintélyt követelt magának, nem beszélve arról a luxusról, ami az utasokat várta 3500 férőhelyen - korának legnagyobb hajója volt.
Miután összeütközött a jégheggyel és elnyelte a tenger, azonnal megkezdődött a legendák gyártása, a hajóhoz kapcsolódó történetek pedig a mai napig fennmaradtak. Van köztük azonban egy viszonylag friss, amit néhány napja sikerült megoldani: egy kutató, P. H. Nargeolet 26 évvel ezelőtt a hajót feltérképező szonár jeleiben egy anomáliára bukkant. Kinyomtatva a szonár jeleinek grafikonját leginkább egy folthoz lehetne hasonlítani, amiről egészen mostanáig nem tudták megmutatni, mi lehetett. Többek még azt sem tartották kizártnak, hogy a Titanic mellett egy másik hajó roncsa fekszik.
Az OceanGate Expeditions nevű társaság tavaly óta kutatja az óceánjárót, a tengeralattjáró személyzetéhez pedig idén csatlakozott Nargeolet is. Így most eljött az ideje annak is, hogy végre felfedezője megvizsgálhassa a képződményt, amiről kiderült, hogy egy vulkáni képződmény sajátos élővilággal - 2900 méter mélyen. Így, noha a rejtély megoldódott, most nem a búvárrégészek, hanem a tengerbiológusok szeme csillanhat fel, hiszen a most talált éltformákat össze tudják hasonlítani a hajó roncsai közt megtelepedett élőlényekkel, amelyek minden bizonnyal nagyon eltérnek majd egymástól. A Titanic egyébként mostanra nagyjából egy mesterséges zátony lett: számtalan korall, kagyló és mélytengeri élőlény otthona már.
