Rájössz, mi a trükk ebben az újjáépített 1927-es versenyautóban?

Az Alvis márkát kevesen ismerik az angolszáz univerzumon kívül, ám aki igen, tudja, milyen komoly luxusautókról van szó. Az 1919-ben alapított gyár 1967-ben ment csődbe, ám most újra üzemel, és régi modelleket gyárt újra, már az emissziós normákat is figyelembe véve. Sőt, az Alvis Car Company arra is talált időt, hogy restaurálja elveszettnek hitt versenyautóját, mely idén 96 éves, és igen különleges is egyben.

Az elsőkerék-hajtás koncepciója egyidős az automobillal, ám elméletben hiába ötvözi a kompakt hajtásláncot a jó tapadással, mégsem terjedt el egészen az 1930-as évekig. A helyzet viszont az, hogy már 1925-ben épített elsőkerékhajtású versenyautót az angol Alvis és az amerikai Miller is. Mi több, utóbbi, a Miller 122 az Indianapolis 500-on is indult, ahol második lett egy bivalyerős Duesenberg mögött.

Az Alvis Brooklands betonján bemutatkozó két versenyautója közül egyik sem teljesítette az 1927-es nagydíjat. Ez főként a komplikált elsőkerékhajtás miatt alakult így, hiszen egy normál elsőtengely helyett az Alvis mérnökei négy egymástól független laprugót használtak a kormányzáshoz is.

Az elsőkerékhajtástól függetlenül hosszú az Alvis orra, mivel a lemezek alatt egy 1.5-literes kompresszoros sornyolcas motor lapul.

Miután az 1927-es brit nagydíj nem adta ki, ez az autó, vagyis a második karosszéria 120 mérföld per órás, tehát 190 km/h feletti köröket futott Brooklandsben két héttel később, mielőtt az 52. körben megadta volna magát a motorja.

A versenyautót szétkapták a gyárban, a megsemmisült hajtókart pedig megtartották a múzeumnak. A motor nélküli alváz évekig porosodott az Alvisnál, majd a háború előtt egy bontóba adták azzal a kikötéssel, hogy meg kell semmisíteni. A Roach Brothers vezetője viszont másképp gondolta, és fű alatt eladta egy Bill Pitcher nevű motorbicikli kereskedőnek.

Pitcher csak 1929-es Alvis motort és váltót talált bele, majd szerette volna hátsókerekessé alakítani. Szerencsére ez nem sikerült neki, így hát inkább eladta a félig titkos Alvist a márka rajongójának, Nic Daviesnek.

Davis ötven éven át turnézott a kissé viharvert állapotú eredetivel, majd a kilencvenes évek elején belefogott a restaurálásába. Az Alvis Car Company tulajdonosa, Alan Stote 2006-ban vette át a feladatot, az újraöntött motorrral pedig csak 2023-ra készülhetett el az immár az eredeti 1927-es versenyautóra leginkább hasonlító kuriózum.

Bár a kész karosszériát már bemutatták Japánban, a motor még igényel némi finomhangolást. Az Alvis Car Company terve tehát az, hogy a századik évfordulón röffenti majd be újra rendesen, hol másutt, mint Brooklandsben. Csak finoman, hiszen az 1907-ben átadott versenypálya betonja kissé töredezett már, hogy a mohásodásról ne is beszéljünk.