A fesztivál egyik sztárja minden bizonnyal Sofie lesz, a legrégebbi regisztrált T1-es, a 20-1880-as alvázszámú busz 1950-ből. Augusztus ötödikén gördült le a szalagról, Aubenblau L 31-es színben, 1,1 literes motorral, 24,5 lóerővel, 80 km/h-s végsebességgel. Végül 2000-ben restaurálták, tulajdonosa pedig 2014-ben a Volkswagennek adta el, hogy biztosan jó helyre kerüljön.
Van ennél menőbb T1-es? Aligha. Az osztrák síelő és alpinista Kurt Kretzner ötlete volt, hogy ezt az 1962-es buszt négytengelyesre alakítsa egy bécsi VW műhelyben, négy év munkájával. Hátul lánctalppal, elől pedig két kormányozható tengellyel és 14-es terepgumikkal szerelték. Az eredmény a hatméteres fordulókör, és az önzáró differenciálművel a 40 km/h, bármin át.
Elektromos T2 1977-ből? Bizony. A Volkswagen 1970-ben kezdett az akkumulátoros kísérleteibe, hogy aztán 1972-ben már be is mutassa a platós prototípusát. Utána néhány furgon is készült, melyek egyik felhasználója maga Berlin volt. A helyi közlekedési vállalat 2170 kilós elektromos szervízkocsijaiban öt perc alatt lehetett kicserélni a 21,6 kWh kapacitású akkumulátorokat, melyek nagyjából 85 kilométert bírtak.
Az első California, vagyis a T3-as 1988-ból hatalmas sikernek bizonyult, hiszen bár a Volkswagen a Westfaliával közösen fejlesztette, a mindössze fehérben és bordóban rendelhető gyári lakóbusz jelentősen olcsóbb lett a Westfalia Jokernél. A Volkswagen a Multivan Carat nagy lökhárítóit tette rá, majd egy év alatt eladott belőle ötezret.
1999-ben Andreas Renz és Matthias Göttenauer fogtak egy gyári Multivan syncro buszt, majd 15 nap, 14 óra és 6 perc alatt megtettek 22,880 kilométert az alaszkai Prudhoe-öbölből az argentin Ushuaia városa felé. Tehát észak-déli kaland volt ez a javából. Ma is belevágnánk.