A Ford célja, hogy a Mustang GTD hét perc alatti köridőt tudjon futni a Nordschleifén. Ezt szerintük főként az autó aktív aerodinamikai elemeinek köszönhetően érhetik el.
Viszonyításképpen hét perc körüli köridőt a Ferrari 488 Pista (7:00.03), a Dodge Viper ACR (7:01.3), a Lamborghini Aventador SuperVeloce LP750-4 (6:59.73) és a Porsche 918 Spyder (6:57) ment.
A GTD rendelkezik DRS-sel (Drag Reduction System / légellenállás csökkentő rendszer), amely segítségével az autó képes megváltoztatni a hátsó szárny szögét, és aktiválni az autó elején levő szárnyakat, hogy az autó pontosan megtalálja a megfelelő egyensúlyt a sebességet biztosító légáramlás és a tapadást biztosító leszorítóerő között.
„A Mustang GTD karosszériáján és alatta minden felület, karosszéria-nyílás és szellőzőnyílás funkcionális” – mondta Greg Goodall, a Mustang GTD vezető programmérnöke.
Amikor a Mustang GTD éles kanyarokat vesz be, és ezáltal a tapadás fontosabbá válik, mint a sebesség, a DRS lezárja a fő szárnyelemet, hogy nagyobb légellenállást hozzon létre, amely további leszorítóerőt generál a jármű hátsó részén. A Mustang fenéklemeze úgy lett kialakítva, hogy a légáramlatot kivezesse az első kerékjáratokhoz.
„Az autó képes aktívan kezelni, hogy hol legyen a leszorítóerő középpontja, így az első és a hátsó része egyensúlyban tud maradni" – mondta Goodall. Az ilyesféle aktív légszabályzás a GT3 versenyautóknál illegális, tette hozzá.
A GTD utcai használatra is alkalmas, így az autó hasmagassága versenypálya és normál mód között 40 mm-rel változik.
A Mustang GTD viszont még nincs teljesen kész, ugyanis még több ezer órányi virtuális légáramlás-szimulációval finomhangolják az autó aerodinamikáját, valamint több versenypályát is segítségül hívnak a fejlesztéshez, példaként a Road Atlantát és a belgiumi Circuit de Spa-Francorchamps-ot említették.
