A Toyota Supra motorja egy E-Type-ban: a SEMA Show-n ilyen is van
Három liter, két vezérműtengely, huszonnégy szelep, egy Borg Warner EFR 8474 turbófeltöltő. Mivel Kugay a Nissan S14 Formula Drift versenyautójában is egy 2JZ-GTE-t használ, volt pár ötlete a motorral kapcsolatban.
Az Eneos potenciálisan 750 lóerős Jaguar-Toyota Frankensteinje a harmadik a sorban a 2021-es BMW E30 plusz F20C Honda 2.0 kombó, valamint a tavalyi Porsche 997.1 GT3 a Suabaru Impreza STI EJ25-motorjával sokkhatása után. Az 1969-es E-Type-ot Faruk Kugay drifter és autótervező csinálta a DevSpeed Motorsports műhelyében.
Ez a 750 lovas evolúció új, amerikai-specifikációjú hengerfejet kapott Deatschwerks injektorokkal, a blokk CP-Carillo dugattyúkat és hajtókarokot használ, az egészet pedig a Link G4 Fury ECU hajtja a Nuke Performance üzemanyagrendszerével és a Vibrant Performance intercoolerével kordában tartva.
Talán senkit nem lep meg, hogy míg az E-Type 2+2-es tengelytávja segített az átépítésben, a hátsó híd az angol Charlie’s Customs tanácsára a BMW E60-ból érkezett. Erre azért is volt szükség, hogy működjön a motor az E36-os M3 ötsebességes ZF váltójával.
A 17-colos Rotiform STL felnik felett egy olyan karosszériát találunk, amit a gyári Lightweight E-Type versenyautók inspiráltak. A gumikat a Bridgestone adta, az első fékek egy 2003-as Corvette-ről jöttek, Faruk Kugay, Victor Freire, Jose Varguez, Alexander Forsythe, Luke Wright, Sean McLean, Josh Sher, Seth Lewis, Dustin Volkmuth és John Sharp csapata pedig tényleg minden apró részletet bevetettek, hogy az idei SEMA Show is az Eneos strandjára fókuszáljon.
Ezzel viszont nincs vége a 2023-as kínálatnak, hiszen a következő Nissan 350Z-ben két Honda motor van. Kettő darab K24-es turbómotor. Ashley Robinson csinálta, aki ezzel meg is nyerte az Eneos Pit+Paddock 2023 SEMA Show Car Contest nevű közönségszavazást.
Az eredetileg összetört fenekű 350Z 800 dollárba került egy árverésen, majd driftautóként folytatta egy komplex bukócsővel a hátsó karosszériaelemek helyén. Robinson aztán tetőre rakta a pályán, és így kezdődhetett a játék elölről.
A két motorhoz két Honda EP3 ötsebességes váltó is jár 4.3:1-es áttéttel, valamint egyedi hosszúságú AKD Performance tengelyekkel. A Genesis Brembo féknyergei mögé Air Lift Performance légrugók kerültek.
Végül ott a két váltót kezelő Acura RSX váltókar, a Weds LXZ kerekek a 19-es, hátul 355-széles Kumho abroncsokkal, a szénszálas borítás az ajtókon és a motorháztetőn, és persze a félelem, amit ez az autó már állóhelyzetben is generál.
Sokkal könnyebben emészthető az Eneos Land Cruiser Pickupja. Ez valójában egy 70/80-szériás restomod, amit az RPM Off-Road Garage épített Kaliforniában. Erre azért volt szükség, mert a HZJ79-szériás pickup-karosszériát sosem árulták Észak-Amerikában.
A projekt úgy állt össze, hogy fogtak egy összetört 1997-es Land Cruiser FZJ80-at, hogy felhasználják a merev tengelyeket és a tekercsrugós felfüggesztést. A 2009-es HZJ79 pickup karosszéria a Land Cruiser Heritage Museum egyik tartaléka volt, amit a Közel-Keletről importáltak, miután ott páncélozott járművet építettek a Toyota alvázra.
A kirakós végeredménye önmagáért beszél. A sorhatos, 4,5 literes Toyota 1FZ-FE DOHC motorral nem lesz gond, az emelt versenyfutóművel és az elektromos zárható differenciálművekkel pedig tényleg kevés akadály állhat a Land Cruiser pickup útjába.
