Amerikában az '50-es években pörgött az élet, a jelen lévő autógyártók pedig felültek a divat-hullámvasútra. A piac szereplői közül sokan nekiestek a projektnek, hogy olcsó és egyszerű sportautót nyújtanak majd a vásárlóknak, ebből a Volvo sem maradt ki.
Ők viszont első körben ihletet gyűjtöttek, amiben fontos szerepe volt az 1953-ban piacra lépő Chevrolet Corvette-nek. Ezt még ne úgy képzeljük el, mint a mai is népszerű sportautókat, hanem inkább egy vagány szappantartót. De az emberek szerették és a Volvo akkori vezetője, Assar Gabrielsson is ihletet kapott, így nekiálltak a P1900-nak.
Az autóhoz építettek egy acél csővázat, majd erre szereltek fel műanyag karosszériát. Ennek a gyártásában a Volvo nem volt tapasztalt, így a kaliforniai Glasspar nevű vállalattal közösen építették meg az autókat. A hajtásláncot viszont nem vették olyan komolyan, mint az amerikaiak.
A Corvette-ben a legkisebb motor is egy 3,9 literes sorhatos volt 150 lóerővel, de az emberek jobban szerették az alsó hangon is 4,3 literes V8-akat. Ezzel szemben a Volvo egy nyeszlett 1,4 literes sornégyessel dolgozott a PV444 nevű szedánból. Ez a legjobb esetben is 71 lóerőt préselt ki magából, amihez tartozott 103 Nm nyomaték.
Európában ez nem volt olyan kevés, főleg az autó 966 kilós önsúlyához, viszont a 3 sebességes kézi váltó már nem volt olyan kecsegtető, ha még akkoriban ez nem is számított annyira kevésnek. Jó roadsterhez hűen a hajtás a hátsó kerekekre ment, mégsem volt egy ügyes autó. A legkínosabb, hogy ezt maga a Volvo vezér jelentette ki.
Elvitte ugyanis a kész P1900-at egy nyaralásra és rengeteg minőségbeli problémával találkozott. A külső panelek rögzítése, az autó összeszerelési minősége és a vezethetősége is mind csapnivaló volt, így miután hazaért, maga állította le a gyártást. Emiatt pedig mindössze 67 vagy 68 darab (eltérnek a források) P1900 született 1956 és 66 között.
Ezek közül került most elő egy, egészen pontosan a 65-ös számú, tehát a gyártás végéről származó darab. Ezt még 1957-ben Kaliforniába szállították és 40 éven keresztül ott szolgált, majd vissza hozták Európába. Egy gyűjtőhöz került Belgiumban és visszaállították eredeti állapotára. Felfrissítették a gyári világoskék fényezést, rendbe hozták a piros belteret és a technikai tartalmat is felújították.
Ezt az autót lehet most megvásárolni a Car&Classic oldalán. A kezdőár nincs feltüntetve és mivel egy ennyire ritka autóról beszélünk, elég nehéz mihez viszonyítani. Az utolsó árverésen amit találtam és egy szép állapotú P1900 volt a tárgya, 840 000 svéd koronában állt meg az ár, ez átszámolva 28,1 millió forint.
