Az eredeti Ford GT40 a valaha készült egyik legmenőbb versenyautó, ami a hatvanas években megmutatta Le Mans-ban, hogy a Ford is oda tud csapni, ha akar. A megmaradt GT40-ek méregdrága, féltve őrzött kincsek lettek, amik közül ma már keveset forgatnak tiltásig.
De akadnak jeles pillanatok, amikor elővesznek egyet a legendás versenyautók közül, hogy kicsit megmozgassák az izmait. A közelmúltban egy gyorsulási verseny miatt hoztak ki a fényre egy lenyűgöző, 1967-es GT40 Mk III-at.
A Petersen Automotive Museum kollekciójából gurították ki ezt az öreg, de kirobbanó formában lévő csodát, hogy megmérközhessen a rokonaival. Az ellenfele a fia és az unokája: egy 2006-os és egy 2017-es Ford GT.
A 4,7 literes, 310 lóerős, szívó V8-as GT40 mindössze 1230 kilós, ami még ma se rossz, azonban az ellenfelek jóval durvábbak. A 2006-os GT 5,4 literes, kompresszoros V8-asa 560 lóerőt tud, és az 1520 kilós tömegével nem is kimondottan nehéz. Bár a legfrissebb GT-ben már nem V8-as, hanem V6-os, kétturbós motor van, messze az a legerősebb, hiszen 650 lóerőt tud, ráadásul csak 1485 kilós.
A verseny pontosan úgy alakult, ahogy azt a számok alapján várni lehetett: a 2017-es GT durván kilő, a 2006-os aránylag ügyesen követi, az 1967-es pedig a szerényebb teljesítménye miatt lemarad. Növeli a különbséget az is, hogy az új GT-ben egy modern és gyors, duplakuplungos automata van, a régebbi GT-ben és a GT40-ben manuál.
A negyedmérföldes távot az új GT kerek 11 másodperc alatt tudta le, a régebbi GT 12 másodperc alatt ért célba, a GT40 pedig 13,9 másodperces időt futott. Utóbbi onnan nézve is igen derék, hogy a GT40 gumijai se voltak friss és modern darabok. A jobb hátsó defektet is kapott, de szerencsére nem lett belőle komolyabb probléma.
Meglepetés tehát nem volt, azt azonban így is remek volt látni, ahogy a három generáció együtt rugaszkodik el a rajtvonaltól, és becsülettel végigmegy a távon. Különösen az öreg GT40 volt szédületes látvány, hiszen bár utolsó lett, jól látszott, hogy bőven van még benne akarat.
Forrás: Carwow
