A Mazda6-on alapuló autót az egykori 427 tanulmány szigorú formavilágával igyekeztek Ford-szerűbbé tenni. Az új modell nevét nem véletlenül hagytuk ki hírünk címéből: a Ford ugyanis megmaradt korábbi tervénél, és Fusion-nek nevezte el a négyajtós szedánt. Ez félreértést okozhatott volna, hisz ugyanígy hívják az európai Fiesta szögletesebb és tágasabb belterű változatát is. A két autónak azonban a névazonosság ellenére semmi köze egymáshoz.
Az amerikai Fusion a Taurus szerepét veheti át a Ford modellpalettáján, bár annál valamivel kisebb, elsősorban azért, hogy ne veszélyeztesse az óriási Five Hundred eladásait. Az autó méreteiből ítélve a Chevrolet Malibu és a Chrysler Sebring ellenfele lesz. A motorválaszték két, más típusokból már ismert motorból áll: a kisebbik a Mazda I4 kódjelű négyhengeres motorcsaládjának 2,3 literes tagja 160 lóerővel - ugyanezt találjuk az amerikai Ford Focusban és a Mazda6-ban is - míg a nagyobbik a Duratec 30 kódnevű három literes V6-os, amelyet a Mondeo csúcsváltozatából ismerhetünk. Ez utóbbi 210 lóerős, és a Ford valamint a Mazda egyaránt használja. Mindkét motorhoz ötsebességes automata vagy manuális váltót párosítanak a vásárló kívánsága szerint. Az autó többi műszaki megoldása jórészt megegyezik a Mazda6-oséval, mivel a két autó ugyanarra a CD3 jelzésű padlólemezre épül.
A Fordnak nagy tervei vannak a CD3 platformmal, és ennek az amerikai Ford Fusion csak az első lépése: tíz, egymástól eltérő modellt terveznek ugyanezeken az alapokon, amelyekből összesen évi 800 ezer példányt szeretnének értékesíteni. A Fusion gyártása hamarosan megkezdődik a Ford mexikói gyárában, a forgalmazás pedig az ősszel indul Észak-Amerika szerte.
