Holo-Audi az elfolyó Mercedes ellen
A Los Angeles-i Auto Show-hoz kapcsolódó formatervezési versenyre nyolc autógyártó készített elképesztő pályamunkákat, amelyek közül a legmaradibb sem emlékeztet a hagyományos értelemben vett személyautókra. Nem is csoda, hiszen a feladat az volt, hogy a tervezők 50 évvel utaztassák előre a képzeletünket az időben.
Az Audi Virtuea nevű egyszemélyes, kétkerekű, tükörfényes kapszulája például hidrogénhajtású, holografikus kivetítői révén úgy néz ki kívülről, ahogy csak a gazdája szeretné, miközben harmad akkora helyen elfér, mint a mai autók. Klausztrofóbiásoknak ugyan nem ajánlott, de futurisztikus, annyi bizonyos.
A General Motors is benevezett a versenybe, az OnStar ANT nevű guruló valamivel. A gömbölyű, nanorb elnevezésű kerekeken gördülő járművet háromszög-lapok határolják, amelyekből számos forma kialakítható az igényeknek megfelelően. Az ugyan nemigen derül ki, hogy miként lehet egy ilyen valamivel közlekedni, de annyi biztos, hogy az információs rendszer három kilométerre előre jelzi a forgalmi viszonyokat, és javaslatot tesz az optimális útvonalra.
A Mazda MotoNari RX tanulmánya első pillantásra olyan, mint egy rondán összegyűrt alufólia-darab, de közelebbről megvizsgálva kiderül, hogy voltaképpen egy mozgó ruháról van szó. A nanostruktúrákból felépülő szerkezet a tervezői szerint egyszerre stimulálja a sofőr izom- és idegrendszerét, így az gyakorlatilag érzi az utat, miközben a négy, elektrosztatikus nanomotorokkal mozgatott apró, bármerre elfordítható kerekeken gurul. Azaz Mazda-ruha viselője a lehető legközvetlenebbül élheti át a száguldás élményét, érkezés után pedig kompakt csomagként viheti tovább a nanoruhát.
A Honda 1 4 tanulmánya valamivel kevésbé nehezen elképzelhető, de így is elég fura jószág. A teljesen robotizált közlekedési eszköz négy, egyszemélyes kapszulából áll, amelyek az utazás nagy részében együtt utaznak, egy járműként, majd a cél közelében szétválnak, és mindenki mehet a maga útján. Így a közlekedés olcsóbb lehet, sőt, a napelemes-elektromos hajtás révén szinte ingyen utazhat mindenki. A Honda járgányában is szerepet kapott az intelligens anyagok technológiája. Ennek segítségével a szétválasztás után a négy jármű új, áramvonalas formát vehet fel.
A leginkább autó formájú pályamű talán a Mercedes SliverFlow nevű fantáziajárműve. Ez a 30-as évek versenygépeit idéző ezüst-arany csoda a Terminátor T1000-eshez hasonlóan mimetikus fémből készülne, amelyet mágneses erőterek tartanának formában. Ezzel egyszersmind a parkolás gondját is megoldanák, hiszen az alakváltó járművet a kulcstartón levő gombbal egy nagy fémtócsává lehetne változtatni.
A Nissan OneOne tervezői elképzelése szerint a család kedves, automata barátja volna. Automatikusan vinné iskolába a gyerekeket, és autóztatná ki apukából a napi stresszt némi felhőtlen élmény-száguldozással. Mesterséges izmokkal ellátott kerekes végtagjai révén pillanatok alatt változhatna magas, jó kilátást biztosító városi járműből alacsony sportkocsivá. Az irányításáról beépített mesterséges intelligencia gondoskodna, amely műholdas navigációs adatokra támaszkodva akárhová eljuttathatná a család bármely tagját.
A Toyota Biomobile MECHA szintén a nanotechnológia fejlődésében bízó tervezők elképzeléséből született. A fura járgány nanolézer-kerekeken gurulhat – akármit is jelentsen ez –, és a formáját is képes változtatni. A legérdekesebb tulajdonsága azonban, hogy a levegő szennyező anyagait felhasználva jut a hajtáshoz szükséges energiához, megtisztítva ezzel a légkört. Szomorú, de alighanem több létjogosultsága lenne 50 év múlva, mint a Honda napelemes autójának.
Végül a Volkswagen is nevezett a versenyre, egy Slipstream nevű kétkerekű kapszulával. A fura, áttetsző cseppforma városban álló helyzetben közlekedne, így foglalva minél kevesebb helyet, a gyorsforgalmi útra érve azonban csaknem vízszintes helyzetbe állna, így akár 250 km/h-s sebességgel is száguldhatna, aerodinamikus formájának köszönhetően.
A fura dizájntanulmányok alkotói persze épp úgy elszakadnak a valóságtól, mint az 50 évvel ezelőtti sci-fi-szerzők, akik 2000-re fénysebességnél gyorsabb űrutazást, zsebben hordható lézerfegyvert vagy időgépet vizionáltak, de néha jól esik eltávolodni a rideg valóságtól, még ha csak néhány vázlatrajz erejéig is.
