Trevor Wilkinson hosszas betegeskedés után, 85 éves korában, a spanyolországi Minorca szigetén hunyt el, bő két évvel túlélve világhírűvé vált vállalkozását.
Galéria - kattintson a képre
Wilkinson, aki pályafutását autószerelőként kezdte, első autóját még 1947-ben építette, ám a TVR márkanév - amely a Trevor név három mássalhangzójából jött össze - csak 1949-ben bukkant fel. Sokáig csak egyedi prototípusok készültek a blackpooli műhelyben, de Wilkinsonnak nagyobb tervei voltak, így 1954-ben elkezdődhetett a TVR Mk1, vagy későbbi nevén a Grantura gyártása. Az autó acélcsövekből hegesztett vázszerkezettel és jellegzetes formavilágú üvegszálas műanyag karosszériával készült, a motort és a hajtáslánc elemeit viszont többféle gyártótól vásárolták. A Grantura a Coventry Climaxtől, a BMC-től és a Fordtól származó négyhengeres motorokkal is készült.
Galéria - kattintson a képre
Az alapító 1962-ig dolgozott cége felvirágoztatásán, és ekkorra a TVR hasonlóan jó nevű sportkocsigyártónak számított Angliában, mint a Marcos vagy az AC, azután eladta a blackpooli üzemet, és létrehozott egy másik vállalkozást, amely szálerősítésű műanyag alkatrészek gyártásával foglalkozott. A TVR-nél eközben elkészült az első igazán legendás típus, a Griffith egy V8-as amerikai Ford motor és a pillekönnyű Grantura kocsitest összeházasításából, amely a Shelby Cobrához hasonlóan brutális menetteljesítményekre volt képes. Később azonban - az európai Ford négy és hathengeres motorjaival - az újabb TVR-ek már nem keltettek ekkora feltűnést, talán azért, mert a karosszéria vonalvezetése alig változott.
Galéria - kattintson a képre
A céget 1981-ben vette át Peter Wheeler, aki az 1980-as években igen korszerűnek tűnő, szögletes, ékforma autócsalád bemutatásával lendítette fel az üzletet, majd az 1990-es években más nem csak követte a divatot: a Chimaera, Griffith, Cerbera és Tuscan típusok világszerte elismertté tették a márkát félelmetes sebességük és izgalmas formáik révén. Wheeler üzlete olyan jól ment, hogy saját motorcsaládot is terveztethetett egy neves versenymotor-építő, Al Melling segítségével, ám épp az AJP motorokokozták a TVR vesztét. A brutálisan erős, de igen szervizigényes és megbízhatatlan V8-as, illetve soros hathengeres motorok elrontották a cég hírnevét, és az eladások zuhanni kezdtek.
Wheeler még idejében kiszállt: 2004-ben eladta a TVR-t a 24 éves orosz milliárdosnak, Nyikoláj Szmolenszkíjnek, az összeomlást viszont már az új tulajdonos sem tudta meggátolni: 2006-ban le kellett állítani a gyártást, miután az eladások a korábbi szint negyedére estek vissza. Így a TVR jelenleg nem készít autókat, bár jogilag még létezik, és időről időre felröppennek a gyártás újraindításáról szóló pletykák.
