A legkisebb detroiti autógyártó jövőjét vetíti előre a hazai pályán leleplezett tanulmány, bár abban egyelőre senki nem lehet biztos, hogy a Chryslernek valóban van jövője.
A 200C EV mindenekelőtt igazán tetszetős autó, érzésünk szerint méltó folytatása lehetne a 300C-Charger-Challenger vonalnak. A rövid, a tetővonallal összeolvadó csomagtartó, a meredek övvonal és a kerekek körüli masszív domborulatok erőteljessé teszik a formát, ugyanakkor a krómkeretes ablakok és a korábbiaknál finomabb kidolgozású hűtőrács épp annyi könnyed eleganciát hordoz, hogy az összkép ne legyen közönséges. Ráadásul a tervezők mellőzték a kirívóan futurisztikus részleteket: ez az autó akár jelenlegi formájában gyártásba kerülhetne, és nem lepődne meg rajta senki. Ráadásul már létező műszaki alapokra épül: a tervezők a 300C hátsókerék-hajtású platformjának megkurtított változatát használták, még közelebb hozva ezzel a szériaváltozat gyors elkészítésének lehetőségét.
A konnektoros hibrid hajtáslánc azonban arról árulkodik, hogy a 200C tanulmány mégis inkább egy távolabbi jövő hírnöke. A Chrysler itt ugyanazt az elvet alkalmazta, mint a GM a Chevrolet Volt esetében: egy 268 lóerős villanymotorra bízta a hajtást, amely Li-ion akkumulátorokból nyeri a működéshez szükséges energiát, a takarékos, négyhengeres benzinmotor pedig csak az akkumulátorok menet közbeni újratöltésére szolgál. A gyáriak szerint tisztán elektromos üzemben 64 kilométert tehet meg a 200C, de a belső égésű motor révén 640 km fölé is növelhető a teljes hatótávolsága. Ráadásul a tanulmány egész dinamikus: hét másodperc alatt éri el a 100 km/h-s sebességet, és akár 190 km/h feletti tempóval is haladhat. A hajtásrendszer persze még kísérleti stádiumban van - ahogy az összes többi autógyártónál is -, elsősorban a megfelelő akkumulátorok hiánya miatt. Itt érdemes megemlíteni, hogy a Chrysler tanulmány nevében az EV elektromos járművet jelent, azaz itt is ugyanazt a csúsztatást használják a marketingesek, mint a Chevrolet a Volt esetében, bár ennek a marhaságnak a terjesztése egyértelműen a GM érdeme, a Chrysler inkább csak utánozta a nagy testvért.
Ha kívülről nem is, a 200C belülről egyértelműen hozza a tanulmányautóktól elvárható futurisztikus hangulatot. A fehér bőrrel burkolt belsőt organikus formák és egyszerű felületek jellemzik - az üléstámlák például levelekre emlékeztetnek -, egyedül a műszeregységet helyettesítő kijelzőegyüttes töri meg az egységes világos felületek monotóniáját. Az autó kormánya mögött egyetlen sötét felület látható, ebből bukkannak elő a kijelzőkön kirajzolódó ábrák és feliratok a pillanatnyi sebességtől, elméleti hatótávolságtól és akkutöltöttségtől a figyelmeztető jelzéseken át a navigáció adataiig. Bár a mai műszaki színvonal mellett nem elképzelhetetlen, nem is igazán valószínű, hogy a közeljövő Chryslerjei belülről így néznek majd ki.
A 200C EV azt az érzést kelti a szemlélőben, hogy a Chrysler szakembereinek határozott elképzelésük van cégük jövőjéről - a kérdés most már csak az, hogy lesz-e módjuk megvalósítani a terveket, vagy még azelőtt összezúzza a céget a pénzügyi válság, hogy a tanulmányhoz hasonló, vonzó szériamodellekkel visszanyerhetnék vásárlóik bizalmát.
