Egy öreg Reynard 91F alapjaira épült a képeken látható együléses utcai versenygép.
Az ötlet Christian Maiertől származik, aki régebben Formula Ford versenyeken állt rajthoz, mostanság pedig saját autószervizét vezeti. Régi versenyautója évekig porosodott egy garázsban, ezért határozta el, hogy rendszámot szerez rá. Az engedélyezési eljárást végző TÜV szakemberei figyelmeztették, hogy a megvalósítás nem lesz olcsó, de négyévi munkával és jelentős befektetéssel mégis sikerült elérni a célt: az öreg Reynard ma már közúton is közlekedhet.
A legtöbb gondot a kötelező segédberendezések elhelyezése okozta: sárvédőket, fényszórókat, irányjelzőket és kéziféket kellett a versenygépbe szerelni, és ezek egyikének sincsen hely az eredeti járműben. Az indexek és a hátsó lámpák végül a kerékagyhoz rögzített, szinte csak jelzésértékű műanyag sárvédőkre kerültek, az első lámpáknak viszont az orrban csináltak helyet - onnan emelkednek ki, ha szükség van rájuk. Ezenkívül az autó elejében gyűrődő zónát kellett kialakítani, és az eredeti Ford motort is kicserélték egy Opel Calibrából származó kétliteres turbós négyhengeresre, hogy kompenzálják a bő 100 kilogrammos tömegnövekedést, és az autó környezetvédelmi szempontból is megfeleljen az előírásoknak.
Az autó menetteljesítményeivel kapcsolatban legfeljebb találgatni tudnánk, bár az 525 kilogrammos karosszériára jutó 204 lóerő bőségesen elegendőnek tűnik egy-egy kiadós örömautózáshoz.
