Elektromos BRM versenygép 700 lóerővel
A 2010-es szezonban már élesben is bevetik a villamos hajtású együlésest, amely több mint harminc év szünet után ismét sikeressé teheti a BRM márkajelzést.
A brit Bee Four Racing Watt 4 ERV jelzésű autója első látásra olyan, mint egy szokványos formula-versenygép, pedig belülről nem is lehetne nagyobb az eltérés. A keskeny karosszéria alját teljes egészében akkumulátorok foglalják el, amelyek négy, egyenként 130 kW-os tárcsa-villanymotort táplálnak. Ezeket közvetlenül a féltengelyek belső végére építik, így váltóra és kuplungra nincs is szükség. Azt egyelőre nem tudni pontosan, hogy az akkumulátorokban mekkora távolság megtételére elegendő energia tárolható, de ez a Bee Four számára nem is igazán fontos szempont: az autót ugyanis hegyi versenyzésre szánják, ahol néhány perc alatt lezajlik egy-egy futam, és közben bőven van idő újratölteni az akkumulátorokat.
A szokatlan projektre persze aligha figyelne oda bárki, ha a Bee Four Racing nem akasztotta volna rá az autóra a BRM márkajelzést, amely még most, 29 év után is ismerősen cseng a versenyautó-rajongók számára. A British Racing Motors azzal a céllal alakult a II. Világháború után, hogy a brit autóipar ilyen irányú törekvéseit összefogva ütőképes angol versenyautókat építsen a Grand Prix versenyekre. Az első autójuk - egy régimódi, orrmotoros gép 1,5 literes, V16-os kompresszoros motorral - 1950-ben állt rajthoz először, az első komoly sikerekre azonban bő tíz évet kellett várni. A csúcsot az 1962-es szezon jelentette a BRM számára: Graham Hillel a volánnál a csapat megszerezte első, és egyetlen F1-es világbajnoki címét. Később aztán egyre kevesebb babér termett a csapatnak - az utolsó győzelmet 1972-ben szerezték - míg végül 1977-ben feloszlott a BRM. Azóta egyszer próbálták feltámasztani az istállót az 1990-es évek elején, de csupán egyetlen sportkocsi-prototípus épült ezen a néven, amely teljesen versenyképtelennek bizonyult.
