Elkészült a Dacia terepjáró-imitátora pozőr külsőségekkel és nagyobb hasmagassággal, de műszaki újítások nélkül.
A Stepway és a többi Sandero között elsősorban néhány műanyag díszítőelem tesz különbséget. A lökhárítók alsó fele, a küszöbök burkolata és a sárvédőívek pereme is fényezetlen sötétszürke műanyagból készül, sőt, fémszínű kartervédő-imitáció is jutott az autó elejére és hátuljára, és vaskos csomagtartó-sínek a tetőre. Az egyetlen, az autó viselkedését érdemben befolyásoló részlet a megemelt futómű: az autó alja 20 mm-rel magasabbra került, mint a többi Sanderóé, így valamivel kevésbé hajlamos felakadni, ha valaki letér vele az épített utakról. Egy-egy ilyen manővernél persze érdemes óvatosnak lenni, hiszen sem összkerék-hajtás, sem önzáró első differenciálmű nincs az autóban, így laza vagy csúszós talajon a Stepway is ugyanott akad el, ahol bármelyik szokványos kisautó.
Ennél többet persze a konkurencia sem kínál a terepjáró képességek terén, és a vásárlóknak is inkább számítanak a külsőségek és a felszereltség. Ezen a téren a Dacia is igyekszik tartani a lépést a kategória többi képviselőjével: eleve a Sandero egyig gazdagabb felszereltségű változatát, az Ambience-et vették alapul, így eleve van az autóban például központi zár, szervokormány, de széria a Stepwayben a 16 hüvelykes felnigarnitúra, az ABS, az elektronikus fékrőelosztó, a vészfék-asszisztens és két légzsák. A metálfényezésért sem kell külön fizetni, igaz, csak kétféle szürke és egy vörös árnyalat közül választani. A motorválaszték sem igazán bőséges, 1,6 literes 90 lóerős benzinmotorral vagy 1,5 literes 70 lovas dízellel gyártják majd a Stepwayt, de lesznek piacok, ahol csak az egyik vagy a másik motorral lesz elérhető.
A Dacia elsősorban Nyugat-Európában számíthat sikerre a Sanderónak ezzel a viszonylag gazdagon felszerelt és feltűnő változatával, amely ennek megfelelően nyilván drágább is lesz, mint a legtöbb Dacia, bár az is lehet, hogy a havasokban komoly csajozóautó válik majd belőle.
