 |
|
|
|
|
Előrehaladott stádiumban van a Ferrari következő szupersportkocsijának fejlesztése, amelyet jelenleg FX kódnéven tartanak számon. Az F40 és az F50 szellemi utóda, amelynek tesztelésében Michael Schumacher is aktív részt vállal, előreláthatólag 2002 őszén, a Párizsi Autószalonon kerül bemutatásra. A hírek szerint az autó hajtásáról egy új, hatliteres V12-es gondoskodik majd, amely 650 lóerős teljesítményével álló helyzetből kevesebb, mint 4 másodpercen belül katapultálja az autót 100 km/h sebességre, és 350 km/h körüli végsebesség elérésére teszi képessé. A szélsőséges menetteljesítményeknek megfelelően az FX számos, egyébként csak a versenypályákon alkalmazott műszaki megoldást tartalmaz, így vázszerkezete zömmel szénszálerősítésű műanyagból készül, alumínium és titánium alkatrészek felhasználásával. A nyomórudas felfüggesztést elektronikusan szabályozott csillapítású lökésgátlókkal egészítik ki, a könnyebb kezelhetőségről pedig kipörgés- és blokkolásgátló rendszer gondoskodik. A különleges igénybevételre tervezett, szénszálas féktárcsákkal működő fékrendszert a Brembo szállítja. A Ferrari mérnökei a hírek szerint megmaradtak kétkerék-hajtásnál, annak ellenére, hogy a legfőbb rivális, a Lamborghíni új, L147 kódjelű modellje már csak négykerékhajtású változatban jelenik meg. Az erőátvitelről elektrohidraulikusan működtetett félautomata váltó gondoskodik, amelyet a versenyautóknál megszokott módon gombokkal vezérelhet a pilóta. Az autó már csaknem készen van, egyedül a neve nem tisztázott: egyesek szerint megtartják a hagyományos jelölésrendszert, egyes pletykák szerint azonban a cégalapító után Enzonak nevezik majd az új gépet.
