 |
|
|
|
|
Ahogy az lenni szokott, a kezdeti lelkesedésbe szkeptikus hangok vegyülnek. Nyugat-Európában, ahol már terjedőben vannak a műholdas helyzet-meghatározást hasznosító navigációs eszközök, valamint a hozzájuk csatlakozó útinformációs szolgáltatások, felmerült egy olyan probléma, amelyre korábban kevesen gondoltak: akinek sietős, az ezen túl nem a főútvonalakon közlekedik majd, hanem a lakókörzetek mellékutcáiban keres megfelelő útvonalat. Az alárendelt úthálózat azonban nincs felkészítve a megnövekedő terhelésre, emellett előfordulhat, hogy ezen túl egyes környékeken már a ház előtt torlódás várja azt, aki autóval igyekezne munkába, hiszen sokan igyekszenek kerülni az útvonaltervező programok által gyorsabbnak jelölt útvonalon. Egy német kutatócsoport, amely a probléma megoldásával próbálkozott, olyan eredményre jutott, hogy a gyártóknak új útvonaltervező programokat kellene telepíteniük, amelyek kihagyják a számításokból a csendes lakóövezeteket, ez a megoldás azonban kérdésessé tenné a navigációs rendszerek létjogosultságát: mi értelme az útvonaltervnek, ha nem a leggyorsabb megoldást kínálja?
