Interjú: Bakó Csaba, Kiss Norbi versenymérnöke

Csabi, hogy kezdődött a karriered, hogyan kerültél közel ehhez az egészen különleges, egyedülálló szakághoz, egyáltalán a kamionokhoz?

Bakó Csaba: (Nevet) Aki valami hatalmas sztorira gondol, az nagyot téved, fogalmazzunk inkább úgy, jókor voltam jó helyen. A BME közlekedésmérnöki karán végeztem autógépész szakon, ekkoriban, 2008-ban indult a Formula Student projekt, amibe Bári Gergővel együtt alapítótagként bekerültem. Gergő ekkoriban már Michelisz Norbival is dolgozott, illetve létezett már az OXXO Racing, akik a kamionos csapatukhoz kerestek mérnököt.

Gergőt kérték meg, hogy ajánljon megfelelő szakembert, és így esett rám a választás. Azóta ezt csinálom, szóval ebben a sztoriban olyan marhanagy vargabetűk nincsenek. 2009-től mindkét csapatban párhuzamosan dolgoztam egy évet, majd utána egészen 2015-ig csináltuk az OXXO Racinget, 2011-től már Kiss Norbival együtt.

2014-15-ben megnyertük a bajnokságot, majd az OXXO történet abbamaradt, így 2016-tól kicsit elváltunk Norbival, én pedig szabadúszóként az angol bajnokságban kezdtem dolgozni Ryan Smith-szel. 2019-ben újra Norbival folytattam, immár a Tankpool színeiben, majd 2020-tól a Révész Racinget erősítjük.

Hol van a központotok, a műhely, ahol versenyek közötti munka folyik? Egyáltalán hogy néznek ki a hétköznapjai a csapatnak?

B.Cs.: A központunk Nyíradonyban, a Keczán és Társa telephelyén található. A nyolc főből álló csapatba eleve beletartozik három állandó szerelő a Révész Transtól, illetve kettő Keczánéktól. Folyamatosan van munka az autón, gyakorlatilag egész évben átépítjük, fejlesztünk, új és meglepő módon sokszor régi szériaalkatrészekkel kísérletezünk.

Tudom hogy Kecskeméten élsz a családoddal, hogy lehet magánéletet és a munkát is jól működtetni? Mennyit vagy távol tőlük egy évben?

B.Cs.: Nézd, amikor a feleségemet megismertem, ő már készen kapott, tudta, mire vállalkozik. Heti három napot vagyok Nyíradonyban, plusz a versenyhétvégék. Baszki, jót kérdeztél, ha kiszámolom, kicsit elkeserít, hogy több mint fél évet vagyok távol a családtól. Ennek az életnek is megvan az előnye és a hátránya, ehhez szoktunk hozzá. Imádom csinálni, de nem véletlen, hogy aki 40 év fölötti ebben a sportban, már mindnek ősz a haja.

Említetted a kísérletezést az alkatrészekkel. Mi az, ami gyári az autón, egyáltalán mennyire jellemző az, mint más szakágakban, hogy az utcai alkatrészeket a kamiongyártók versenykamionokban tesztelik, illetve fejlesztik?

B.Cs.: Meglepő módon túlnyomórészt gyári alkatrészeket kell használnunk, bár azon belül elég szabad a mozgástér, és sok átalakítás engedélyezett rajtuk. Még a motor is széria, bár nyilván jóval nagyobb teljesítményre van feltöltve, ami körülbelül 1200 lóerőt és 5000 newtonméter nyomatékot jelent, a mindenkinél egységes szűkítő mérete szab határokat, és még így is simán kibír egy szezont. Mi a motort a szerződésünk szerint meg sem bonthatjuk, csak a gyári mérnökök.

A súlyelosztás is adott, az első-hátsó tengely között 60-40%. Így mi arra törekszünk, hogy az 5300 kg-os minimum tömeget ideálisan elosszuk, és az oldalak között is ideális legyen a súlyeloszlás. Sajnos az kevésbé jellemző, hogy a gyártók nálunk tesztelnének alkatrészeket, mivel a mai, modern követelményekhez igazodó alkatrészek a legtöbb esetben nekünk meg sem felelnek.

Míg ott a kényelem és a biztonság a fő szempont, nálunk sokszor az a nagyobb kihívás, hogy akár húsz-harmincéves konstrukciójú mechanikus alkatrészeket illesszünk a mai agyonelektronizált rendszerek helyére, ilyenek például a fékek. Nálunk nincs ABS és sávtartó, szükség sincs rá, a szabályrendszer nem is engedi elektronikus fékalkatrészek használatát, így megpróbálunk a gyártó régi, tisztán pneumatikus alkatrészeiből építkezni, amik a szabályzatnak megfelelnek.

Norbi is elmondja, hogy min lehetne javítani az előző hétvégéhez képest, ezekhez kitaláljuk a megoldásokat, megrendeljük vagy akár helyben legyártjuk az alkatrészeket. Ilyen szempontból is a Keczán és társánál nagyon jó helyünk van, szuper a technikai hátterünk, plazmavágótól kezdve karosszériás műhelyig minden feltétel adott.

Gumikat is ilyenkor szerelünk, válogatunk, hiszen a versenyhétvégén mindig veszünk 12 darab új gumiabroncsot. Mivel itt teljesen zárt differenciálművel megyünk, a hátsó négy kerék gokartosan együtt fordul, így eleve csak sodródva lehet fordulni, ezért emelkednek el kanyarban az ívbelső kerekek. Ez persze aztán a kopáson is meglátszik. Szóval marha gyorsan telnek a napok, még ha hosszúra is eresztjük őket. 

Csabi, hogy a bánatban sikerült ezt egyetlen éjszaka alatt összehozni?

B.Cs.: Bevonzottuk ezt a sztorit tegnap, ennyire talán még az életben nem sikerült összecsukni a vasat (fáradtan nevet). Ahogy Norbi beevickélt a bokszba, azonnal nekiláttunk felmérni a károkat, atomjaira bontani Balut (ez a kamion neve).

Közben ahogy láttuk, mik sérültek, telefonon rögtön szervezni kezdtük, hogy ki milyen alkatrésszel indul el a központból, illetve további szerelők csatlakoztak a Ringre utazó csapathoz. Folyamatos volt az egyeztetés, a végére már vagy húszan dolgoztunk az autón. Reggel fél nyolcra kellett elkészülnünk, és mire hozzánk ért a gépátvétel, előtte konkrétan egy perccel tettük le a szerszámokat. A fiúk velem együtt maximum 10 percet aludtak felváltva az éjszaka. Ahogy tegnap meséltem, egyetlen komolyabb dologból nincs nálunk tartalék, az pedig a fülke.

Nos, láttad, hogy konzervdobozként nyílt szét több helyen az is, így a legnagyobb szívás ennek a kipofozásával volt. Konkrétan leflexszeltük a tetejét, és egy másik fülke darabjaival hegesztettük össze. Kapott némi ragasztószalagot és fogyott szépen a gyorskötöző is. Az sem véletlen, hogy mindig van nálunk minden elemhez színazonos ragasztószalag. Még a vázhoz és a futóműhöz is hozzá kellett nyúlni, akkora volt a pusztítás. De sikerült, és ahogy látod, minden perce az éjszakai drámának megérte.

Norbi a két vasárnapi futamot olyan fölényesen nyerte, hogy talán még kávézni is maradt ideje, míg a többiek célba értek mögötte. Ezzel Kiss Norbinak és csapatának népszerűsége zengői és micheliszi magasságokba emelkedett, tombolva, hősként ünnepelte őket a kilátogató tömeg és örökre szívükbe zárták a srácokat.