Az ember, aki egy éjjel alatt összelapátol egy rommá tört kamiont
Interjú: Bakó Csaba, Kiss Norbi versenymérnöke
Kiss Norbinak a kamion EB hungaroringi futamán a négy futamból csak azért nem lett meg mind a négy, mert a másodikon úgy felkenték a palánkra, hogy a kamionja cafatokban jött le a pályáról. Lógott fül(k)e-farka. Mindenki arra gondolt, hogy a további két vasárnapi futam kuka, ezt lehetetlen talpra állitani néhány óra alatt, gyakorlatilag kisebb csodára lenne szükség, hogy menni tudjon. A csapat viszont megcsinálta a csodát, a Révész Racing versenymérnöke, Bakó Csaba pedig elmesélte, hogyan kell gyorskötözővel és ragasztószalaggal futamgyőztes autót építeni.
Csabi, hogy kezdődött a karriered, hogyan kerültél közel ehhez az egészen különleges, egyedülálló szakághoz, egyáltalán a kamionokhoz?
Bakó Csaba: (Nevet) Aki valami hatalmas sztorira gondol, az nagyot téved, fogalmazzunk inkább úgy, jókor voltam jó helyen. A BME közlekedésmérnöki karán végeztem autógépész szakon, ekkoriban, 2008-ban indult a Formula Student projekt, amibe Bári Gergővel együtt alapítótagként bekerültem. Gergő ekkoriban már Michelisz Norbival is dolgozott, illetve létezett már az OXXO Racing, akik a kamionos csapatukhoz kerestek mérnököt.
Gergőt kérték meg, hogy ajánljon megfelelő szakembert, és így esett rám a választás. Azóta ezt csinálom, szóval ebben a sztoriban olyan marhanagy vargabetűk nincsenek. 2009-től mindkét csapatban párhuzamosan dolgoztam egy évet, majd utána egészen 2015-ig csináltuk az OXXO Racinget, 2011-től már Kiss Norbival együtt.
2014-15-ben megnyertük a bajnokságot, majd az OXXO történet abbamaradt, így 2016-tól kicsit elváltunk Norbival, én pedig szabadúszóként az angol bajnokságban kezdtem dolgozni Ryan Smith-szel. 2019-ben újra Norbival folytattam, immár a Tankpool színeiben, majd 2020-tól a Révész Racinget erősítjük.
Hol van a központotok, a műhely, ahol versenyek közötti munka folyik? Egyáltalán hogy néznek ki a hétköznapjai a csapatnak?
B.Cs.: A központunk Nyíradonyban, a Keczán és Társa telephelyén található. A nyolc főből álló csapatba eleve beletartozik három állandó szerelő a Révész Transtól, illetve kettő Keczánéktól. Folyamatosan van munka az autón, gyakorlatilag egész évben átépítjük, fejlesztünk, új és meglepő módon sokszor régi szériaalkatrészekkel kísérletezünk.
Tudom hogy Kecskeméten élsz a családoddal, hogy lehet magánéletet és a munkát is jól működtetni? Mennyit vagy távol tőlük egy évben?
B.Cs.: Nézd, amikor a feleségemet megismertem, ő már készen kapott, tudta, mire vállalkozik. Heti három napot vagyok Nyíradonyban, plusz a versenyhétvégék. Baszki, jót kérdeztél, ha kiszámolom, kicsit elkeserít, hogy több mint fél évet vagyok távol a családtól. Ennek az életnek is megvan az előnye és a hátránya, ehhez szoktunk hozzá. Imádom csinálni, de nem véletlen, hogy aki 40 év fölötti ebben a sportban, már mindnek ősz a haja.
Említetted a kísérletezést az alkatrészekkel. Mi az, ami gyári az autón, egyáltalán mennyire jellemző az, mint más szakágakban, hogy az utcai alkatrészeket a kamiongyártók versenykamionokban tesztelik, illetve fejlesztik?
B.Cs.: Meglepő módon túlnyomórészt gyári alkatrészeket kell használnunk, bár azon belül elég szabad a mozgástér, és sok átalakítás engedélyezett rajtuk. Még a motor is széria, bár nyilván jóval nagyobb teljesítményre van feltöltve, ami körülbelül 1200 lóerőt és 5000 newtonméter nyomatékot jelent, a mindenkinél egységes szűkítő mérete szab határokat, és még így is simán kibír egy szezont. Mi a motort a szerződésünk szerint meg sem bonthatjuk, csak a gyári mérnökök.
A súlyelosztás is adott, az első-hátsó tengely között 60-40%. Így mi arra törekszünk, hogy az 5300 kg-os minimum tömeget ideálisan elosszuk, és az oldalak között is ideális legyen a súlyeloszlás. Sajnos az kevésbé jellemző, hogy a gyártók nálunk tesztelnének alkatrészeket, mivel a mai, modern követelményekhez igazodó alkatrészek a legtöbb esetben nekünk meg sem felelnek.
Míg ott a kényelem és a biztonság a fő szempont, nálunk sokszor az a nagyobb kihívás, hogy akár húsz-harmincéves konstrukciójú mechanikus alkatrészeket illesszünk a mai agyonelektronizált rendszerek helyére, ilyenek például a fékek. Nálunk nincs ABS és sávtartó, szükség sincs rá, a szabályrendszer nem is engedi elektronikus fékalkatrészek használatát, így megpróbálunk a gyártó régi, tisztán pneumatikus alkatrészeiből építkezni, amik a szabályzatnak megfelelnek.
Norbi is elmondja, hogy min lehetne javítani az előző hétvégéhez képest, ezekhez kitaláljuk a megoldásokat, megrendeljük vagy akár helyben legyártjuk az alkatrészeket. Ilyen szempontból is a Keczán és társánál nagyon jó helyünk van, szuper a technikai hátterünk, plazmavágótól kezdve karosszériás műhelyig minden feltétel adott.
Gumikat is ilyenkor szerelünk, válogatunk, hiszen a versenyhétvégén mindig veszünk 12 darab új gumiabroncsot. Mivel itt teljesen zárt differenciálművel megyünk, a hátsó négy kerék gokartosan együtt fordul, így eleve csak sodródva lehet fordulni, ezért emelkednek el kanyarban az ívbelső kerekek. Ez persze aztán a kopáson is meglátszik. Szóval marha gyorsan telnek a napok, még ha hosszúra is eresztjük őket.
Ezen a ponton megszakítjuk a beszélgetést, mert Csabi rádióüzenetet kap a fülére, miszerint 4 perc múlva pályán kell lenniük. Abban maradunk, hogy vasárnap folytatjuk azzal, hogy mi történik olyankor, amikor verseny közben beüt egy nagyobb gebasz. Ekkor még egyikünk sem gondolta, hogy ennél aktuálisabban nem tudjuk szóba hozni ezt a témát... A második futam elején bekövetkező ámokfutásból Norbi igyekszik kimaradni, ám úgy a betonfalra kenik, hogy szinte minden sérül az autón. Reménytelennek tűnik, hogy másnap reggelre talpra állítsák. Ezzel szemben vasárnap újra elveri az időmérőn a mezőnyt, majd pofátlanul nagy előnnyel megnyeri mindkét hátralévő futamot.
Csabi, hogy a bánatban sikerült ezt egyetlen éjszaka alatt összehozni?
B.Cs.: Bevonzottuk ezt a sztorit tegnap, ennyire talán még az életben nem sikerült összecsukni a vasat (fáradtan nevet). Ahogy Norbi beevickélt a bokszba, azonnal nekiláttunk felmérni a károkat, atomjaira bontani Balut (ez a kamion neve).
Közben ahogy láttuk, mik sérültek, telefonon rögtön szervezni kezdtük, hogy ki milyen alkatrésszel indul el a központból, illetve további szerelők csatlakoztak a Ringre utazó csapathoz. Folyamatos volt az egyeztetés, a végére már vagy húszan dolgoztunk az autón. Reggel fél nyolcra kellett elkészülnünk, és mire hozzánk ért a gépátvétel, előtte konkrétan egy perccel tettük le a szerszámokat. A fiúk velem együtt maximum 10 percet aludtak felváltva az éjszaka. Ahogy tegnap meséltem, egyetlen komolyabb dologból nincs nálunk tartalék, az pedig a fülke.
Nos, láttad, hogy konzervdobozként nyílt szét több helyen az is, így a legnagyobb szívás ennek a kipofozásával volt. Konkrétan leflexszeltük a tetejét, és egy másik fülke darabjaival hegesztettük össze. Kapott némi ragasztószalagot és fogyott szépen a gyorskötöző is. Az sem véletlen, hogy mindig van nálunk minden elemhez színazonos ragasztószalag. Még a vázhoz és a futóműhöz is hozzá kellett nyúlni, akkora volt a pusztítás. De sikerült, és ahogy látod, minden perce az éjszakai drámának megérte.
Norbi a két vasárnapi futamot olyan fölényesen nyerte, hogy talán még kávézni is maradt ideje, míg a többiek célba értek mögötte. Ezzel Kiss Norbinak és csapatának népszerűsége zengői és micheliszi magasságokba emelkedett, tombolva, hősként ünnepelte őket a kilátogató tömeg és örökre szívükbe zárták a srácokat.
