Az olajipar rémálma

Shell Eco-Marathon – 2013.

2013.05.27. 15:05

Lehet, hogy huszonéves fiatalok olyan autókat építenek, amik alig fogyasztanak üzemanyagot, netán áramot. Több olyan jármű is létezik, ami 2000 kilométernél is többet megtenne egyetlen liter üzemanyaggal. Csak egy 150 centiméter alatti sofőr kell, és nagyon alacsony átlagsebesség.

A Shell ennek ellenére minden évben rendez olyan versenyt, ahol a cél minél kevesebb üzemanyaggal teljesíteni pár kört Rotterdam, Houston vagy éppen Sao Paulo utcáin. Hollandiában öt magyar csapat képviselte legjobb mérnökeinket és a végtelen gányolás csúcsait. Gányolásban igazából a Marokkóból érkezett csapatok álltak nagyon magas fokon, utánuk szorosan a törökök, de mi is mutattunk pár érdekes megoldást.

Csütörtökön érkeztem Rotterdam városközpontjától nem messze lévő Ahoy! rendezvényközpontba. Ez már több éve állandó helyszín, hatalmas terület, elvégre több mint 200 csapatot hívott meg a Shell. Két kategóriában indulnak a résztvevők: az Urban Concept (azaz városi kisautó) és a prototípus kategóriák közül választhattak az indulók. Ezeken belül üzemanyag szerint további kategóriák léteznek a hidrogéntől a GTL-ig, vagyis a földgázból előállított szintetikus benzinig. További részleteket és a verseny célját a shelles dolgozókból Koncz János már kiszedte.

A cél a másfél kilométeres pályán tíz kört teljesíteni legalább 25 km/h átlagsebességgel. Ha egy pillanatra is leáll az autó, vagy túlcsúsznak a 39 rendelkezésre álló percen, érvénytelen a mérés. Minden futam után ellenőrzik a fékeket egy rámpán, ez is kizáró ok lehet. Szigorú a verseny előtti gépátvétel, fékteszt, a biztonsági öv, tűzoltó készülék mind kötelező elem a száz további apróság mellett. Nem küldik azonnal haza a hiányosságokkal küzdő csapatokat, sok idő akad a javításra. Egyedül a Pollack Eco Team-nél okozott komolyabb fejtörést egy hidrogént szállító cső, melynek cseréje után megkapták az igazoló matricát, indulhatnak a versenyen.

A fogyasztást benzineseknél egy sima skálázott pipettával mérik, elektromosoknál joule-mérővel, míg a hidrogént kalibrált átfolyásmérő tartja számon. Ezek állását a rajt előtt és cél után ellenőrzik, a különbséget még pár tényezővel teszik még pontosabbá. Hőmérsékleteket is rögzítenek, így az üzemanyagok hőtágulása sem csaphatja be a rutinos szervezőgárdát. Az egész csapat vérprofi volt, ránézésre tudnak kapcsolási rajzot képzelni mindenféle résztvevő kocsiról.

A magyarok közül a győri SZEnergy csapat indult egyedül a városi kategóriában egy napelemes villanyautóval. Ők eddig tisztán napenergiával hajtott autóval mentek, azonban a kategória megszűnt, így teljesen új autót építettek. A Kandó csapat Kecskemétről az egyetlen középiskolás magyar csapatként elektromos prototípussal vett részt, míg ugyanebben a kategóriában volt hidrogéncellás (Pécs, Pollack Eco Team), illetve benzines járművel versenyző csapat is (a kecskeméti GAMF és az óbudai SAP Racing).

A verseny első két napjára kiírt tesztekből egyet sem sikerült lebonyolítani, mivel végig szakadt az eső. Pénteken ugyan volt egy kis esőmentes idő, ebben a másfél óra száraz időben csak a Kandósok jártak sikerrel, érvényes futamot teljesítettek. A győriek is szerettek volna feljutni a pályára a szakadó esőben, azonban nem jártak sikerrel, inkább féltve a technikát vártak a jobb időre, ami csak szombaton ért oda.

Nagyon hiányzott minden csapatnak az első két nap elmaradt tesztlehetősége. A csapatok nagy része először ment az autóval, a sofőrök is mind újoncok, nem ismerték a városi pálya eldugott csatornafedeleit, buckáit. Ez okozta azt is, hogy a GAMF autója kétszer is felborult, a pollackosok és az SAP csapat autója pedig apró, orvosolható technikai problémákkal küzdött. A pécsieket a hidrogénszivárgás-érzékelő viccelte meg, míg az SAP csapat kuplungbeállítási gondokkal, illetve egy lemerült akkumulátorral nem számolt a szombati napon. A SZEnergy behúzott egy 133,5 kWh-s eredményt, ezzel felugorva a középmezőnybe. Vasárnap mindenképpen ezt szerették volna megjavítani, a visszatöltésük nyolcada volt az maximálisnak, szinte elenyésző. A Hi-Orca sikerrel beért szombaton, 123,3 km/kWh eredménnyel.

Ennek ellenére Pécs produkált eredményt, a többiek nem. Kicsi elkeseredettség volt bennük, hiszen a francia Microjoule csapat, a GAMF egyetlen komoly ellenfele futott egy 2800 km/l körüli eredményt. Több éve ők nyerik a versenyt (a csúcskategória azért még mindig a benzinnel hajtott prototípusoké), ami nemcsak a magyar csapat szívfájdalma. A rendezők szavaiból is kivehető volt, örülnének már egy kis változatosságnak. A Microjoule csak egy a több mint 50 francia csapatból, azonban a költségvetésük többszöröse a komplett magyar mezőnyének. Több ugyanolyan motorral jöttek a versenyre, legalább 50 fővel – a magyarok összesen voltak ennyien. Ennek ellenére a Kecskemét mindig megközelíti az eredményüket, azonban tavaly is csak a második helyet szerezték meg, ők idén győzni jöttek.

GAMF Megameter IV.

Ehhez azonban nem lenne elég csak az autójuk, a Megameter IV. tervezéséért felelős Kutasi Zoltán kiemelte az autó szénszálas héját, amin a repülőgép szárnyprofilja több helyen is felismerhető. Amikor először megláttam az Megametert, elfogott valamiféle büszkeség, hogy magyar csapat ilyesmire képes. Gyönyörű az egész, még a műszerfalat tartó konzol is szénszálból készült egyszerűen csodaszép. A bőr ülésük kockás mintával varrva egy szponzortól érkezett, kicsit villantós, de ez is a könnyű önsúly elérését szolgálja.

Az autóban saját építésű motor van, léghűtéses, injektoros titán kipufogórendszerrel, a teljes belső felületén kerámia bevonattal, miáltal a hőveszteség csökken, a hatásfok nő. 3000 fordulat/perc körüli a maximum. A másfél kilométeren mindössze háromszor indítanak, elérik a 40 km/h-s sebességet majd jön a gurulás a Michelin által csak erre a versenyre gyártott, kis gördülési ellenállású kerékpár-abroncsokon. Teljesítménye 1 lóerő körüli, felül vezérelt és -szelepelt, programozható VEMS motorvezérlővel.

A VEMS-től egyébként saját költségén kijött egy jó kedélyű svéd mérnök is, aki végig segítette az összes saját gyártású, programozható motorvezérlővel induló csapat munkáját. A Megameter IV érdekessége a drive-by-wire hátsókerék-kormányzás, ez annyit tesz, hogy egy RC autó távirányítójához hasonló kormányuk van, ami mechanikus kapcsolat nélkül, villanymotorral mozgatja a hátsó kerékkel egybeépített hajtómotort. Ezzel sok helyet tudnak megspórolni, azonban nem tűnt annyira stabilnak, mint az egyszerűbb elsőkerék-kormányzású kategóriatársai.

A baráti összefonódás itt sem maradt el, a Toulouse csapatával folyamatosan konzultálnak, versenyek között találkozókat szerveznek, és persze az egyik csapattag Frederico már hibátlan magyarsággal jött minden reggel a GAMF standjához pálinkás jóreggeltet köszönni, majd mutatta is a poharát.

Pollack Eco Team, Hi-Orca

A Pollack pécsi csapata Hi-Orca nevű hidrogéncellás autóval érkezett a versenyre, amely tavaly óta 56 kilogrammról lefogyott 35-re. Emellett sikerült nagyobb hatásfokú üzemanyagcellát és elektromotort szerezni. A motor csak 400 wattot teljesít, ultrakapacitorok is vannak, ezek nem tárolhatják a hulladékenergiát a szabályok értelmében, csak a cella tölti őket. Ők is párszor indítanak csak a pályán, mint mindenki, persze ezt nehezebb észrevenni, mivel teljes csendben gurul az autó ilyenkor is.

Szép részletekkel gazdagodott a tavalyi formaterv, szürke-lila trükkösmetál fényezést kapott. A festék színét próbáltam kideríteni Háber István tanáruktól, aki csak annyit mondott el : az egyik műhelyben összeöntöttek pár festéket, és ez jött ki belőle. Lenyűgöző volt a három dimenziós nyomtatóval készült kormányt látni, de ezen kívül amit csak tudtak, szénszálas kompozitból készítettek, még a fékpedálokat is. Hároméves gumikkal álltak rajthoz, a költségvetés volt az egyetlen akadályuk, csak a vezérlőelektronikákat nem sikerült megfelelőre elkészíteni. Boxukban jól megfigyelhető volt a verseny előrehaladása: két szép szál kolbász fogyott időarányosan.

Óbudai Egyetem, SAP Racing Team

A SAP csapata ehy kis Honda fűnyírómotort próbált reszelgetni, szintén kis pénzből, ez nem hátráltatta őket abban, hogy egyszerű, mégis hatékony autót hozzanak el Rotterdamba. Nekem nagyon tetszett, hogy a kapcsolási rajzzal díszített autó elején sikerült megemlékezni Bánki és Csonka találmányairól, minden csapat büszke volt arra, honnan jöttek.

Rutinos csapatnak számítanak, 2008 óta Eco-Marathonisták, erre az évre vadonatúj CAN-BUS rendszerrel érkeztek, amelyből telemetria adatokat is tudnak olvasni; továbbá kormányszervóval egészítették ki. 700 munkaórát tolt bele az autóba a nyolcfős csapat, mindenki rengeteget dolgozott, mondta el készségesen Kerekes Ferenc Attila, a csapat felkészítő tanára. Ők utoljára 2010-ben produkáltak egy 333 km/l-es mért eredményt, azóta rájuk járt a rúd, éppen ezért az érvényes eredményért jöttek.

Széchenyi István Egyetem, SZEnergy

A SZEnergy lelkes és nagyszámú győri csapata teljesen új kasztnival jött ki, szintén tiszta karbonból, forma szép, bármelyik városban elférne az utcaképben. Ők is rengeteget dolgoztak az elmúlt évben, a napelemek felülete lecsökkent 0,6 négyzetméterre az új szabályok miatt. 2008-ban és 2010-ben ők első, míg tavaly második helyet értek el. Idén szereztek akkucsomagot, futóművet raktak a gép alá néhol látszottak utolsó pillanatos ragasztószalagos munkák, de a kategóriában így is ígéretesnek tűntek.

Mikor a kempingben meglátogattam a kissé viharvert csapatot, megkérdeztem, miért nincs velük oktató, majd hármuk szerényen utalt rá, ők már azok. Csapatuk hatalmas létszámmal, rendkívül komoly szervezéssel és kommunikációval építette meg az új autót. Csapatukba 8 oktatói mentor is került gépésztől villamosmérnökig sokféle tudományterületről.Az autó eddig meglévő magas hatásfokú BDLC motort áttervezték, berakták egy térhálós alumínium vázba, elől kettős keresztlengőkaros, hátul hosszlengőkaros futóművel védekeztek a belső szervek szétrázása ellen a buckás pályán. A világításuk, mivel kötelező teljesen LED-ekből áll.

Kandó Kálmán Szakközépiskola

A Kandó Szakközépiskola csapata szépen kidolgozott, szinte fillérekből épített autóval érkezett, nekik ez volt a második versenyük. Ottjártamkor épp a szokásos angol nyelvű érdeklődő ténfergett az autó körül, a szélvédőt tapogatva a mátériálra volt kíváncsi. Kicsit segítettem a fordításban, a polikarbonát táblát egy csiszolt polisztirol habra húzták melegen. „Ha elmondanám neki, hogy mindezt a csirkekeltetőmben csináltuk és legalább negyedszerre sikerült, furcsán nézne.”- mondta Csorba János oktató. Elektromos kategóriában indultak, a középiskolások rendkívül lelkesek voltak végig, valamint érdeklődtek minden autó iránt. Idén teljesen új autóval érkeztek, a hajtásukat is teljesen újratervezték. Tavaly 371 km/kWh eredményt sikerült elérniük ugyanitt, Rotterdamban. Nem lennék meglepve, ha pár éven belül bármelyiküket viszontlátnánk valamelyik egyetemi csapatban. Talán éppen az ilyen csapatokat kellene tolni a magyaroknak is.

A vasárnap volt igazán olyan, amire számítottam, percről percre pörögtek az események, mindegyik csapat lázban égett, volt aki a mért eredményért, volt aki a javításért küzdött. Először a városi autók futották meg a saját versenyüket délelőtt. A győriek jól taktikáztak: kora reggel kiálltak a rajthoz kígyózó sorba, éppen ezért még viszonylag kevés ellenfelet kellett előzniük. Sajnos ennek ellenére sem sikerült javítani a szombati eredményen, de nem csüggedtek: a vadonatúj konstrukció szinte tesztek nélkül a kategória 8. helyére volt elég. Ők még látnak az autóban optimalizálni valót, mindenképpen fejlesztgetnek.

Az izgalmak a délután induló prototípus-kategóriára maradtak, hiszen a magyar csapatok közül senki nem volt elégedett eddigi teljesítményével. Sokaknak mért eredményük sem volt, így tényleg érezni lehetett a feszültséget a levegőben. Voltak, akik már 10 óra körül a sorban álltak, hiszen ez kellett ahhoz, hogy két futamra legyen esélyük. Elsőként a Megametert láttam meg a célvonalnál. Nagy volt az izgalom, az időkeretből is alig maradt, és az autó is beért egyben. Ennek már nagyon örült a csapat. Mivel ők a Top5 csapatban voltak, ezért speciális a célba érés menete. Szigorú mérlegelés, a plombált mérőtartályt grammra mérik: a 15 kilométeren 6 gramm benzint sikerült elégetni, vagyis elérték a 2367 km/l fogyasztást.

Az elkeseredettségre nem volt idő, beálltak az újabb körbe, de addig is pörögtek a dolgok: az SAP csapat is beért, ők úsztak a boldogságban, aggódva kérdezték az ellenőröket, biztos, hogy érvényes-e a körük. Maguk sem hitték el a sok rossz élmény után, hogy végre beérett a gyümölcs. Beírták a rendezői tabletbe az adatokat, ami ki is köpte a 458 km/l eredményt. Túl gyorsan értek be, még maradt 4 perc, szerencsére a második körben ezt korrigálták, így sikerült 565,5 km/l-re javítani.

A pécsiek kicsit elkeseredve próbálkoztak kétszer, azonban mindig valamilyen technikai gond állt az útjukba. A kecskeméti kis csapat is futott még két kört, azonban nekik nem sikerült javítani az első eredményükön. És jött a pillanat, amire mindenki feszülten várt, a Megameter a pályán volt. Hamarosan az állandó rádiós zajból kiszűrtem, baj van, ütköztek. Megint. Egy ismeretlen csapat első kerekébe akadt bele a kis kasztni, és nekihúzta a falnak, sajnos nem sikerült már kijavítani a törött első szélvédőt, de ez a kisebb gond: a karbon test is sérült. Lekonyult a teljes csapat, győzni jöttek és az egyetlen eredményük csak a második helyre volt elég.

Összesítve a GAMF csapat a második helyet szerezte meg 2366,85 km/l fogyasztással a prototípus kategóriában, benzin üzemanyaggal, ugyanitt Óbuda a 19. helyet érte el 565,45 km/l-rel. Pécs a hidrogén kategóriában 11. lett az egyetlen 123,30 km/kWh mért eredményével, 22. helyet ért el a Kandó középiskolás csapata 183,39 km/kWh-val. A SZEnergy eredménye, 133,54 km/kWh a nyolcadik helyre hozta be az új fejlesztésű autót.

Egy olyan versenyt láthattunk ahol, a pénz bizony nem számít, akármennyire is túl akarták magukat szárnyalni a csapatok, a költségvetésük hiányosságait kreativitással pótolták, ami nem kis dolog. Itt bizony elismertek vagyunk, mert mindvégig – a többi résztvevőhoz hasonlóan – nyitottak maradtunk bármire, bármely ellenfél kapott szakmai tanácsot a képzett oktatóktól, akármelyik kis bokszba is ment a kérdéseivel. Remek volt látni a multikulturális környezetben remekelő csapatokat, és az is jól esett, hogy az egyik különdíj zsűrije hosszasan faggata Háber Istvánt a PTE-PMMIK tanárát az autójuk részleteiről. Ennyi pénzből nehéz lett volna szebbet kihozni és nem sok olyan csapat volt, amely a jellegzetes karbonszál-mintát le merte volna festeni valami kreatív színre. Plusz adalék volt a mindvégig vidám csapat, akik oktatójukat Apukának hívták a verseny ideje alatt, az már csak zárójeles, hogy amúgy PhD-je a napelemekről szól.

Azt sem szabad elfelejtenem, hogy ezek a fiúk bizony reggeltől estig nyomták minden nap, és nem volt komoly felszerelésük, mindent sikerült összekukázni, vagy más csapattól beszerezni, netán furógéppel és reszeléssel legyártottak nagyjából mindent. És bizony sokak felszálltak a szopórollerre is, a GAMF-nak a csapatbusza folyamatosan megviccelte a szerelőket, hol az akkumulátor merült le, hol defektet kaptak, még az egyik tanáruk nyaka is beállt egyik nap. Simán nagyobb élményt nyújtott nekem a nevetséges tempóval vánszorgó versenyzés, mint bármilyen más autós sportesemény.

Hogyan legyünk mi is bajnokok

A Shell minden évben párhuzamosan a versennyel indít egy Media Challenge versenyt is. Az újságírók is felmehetnek a pályára, a direkt erre a célra gyártott kis kék gyösszel. Kaptunk tűzálló egyberuhát, bukósisakot, majd egy kört vittek a pályán, amely során tisztáztuk a biztonsági szabályokat, szűk részeket illetve, hogy minden előzést hosszú dudaszóval jelezzünk, ahogy a versenyzők is teszik. A sofőr kétségesen elmondta, annyi előnyünk van, nincs időkorlát és javasolja minél többször állítsuk le az autót, ez vezet eredményre. Így is tettem, mikor kézhez kaptam a 118,07 km/l-ről szóló eredményt azt hittem csúnyán lebőgtem. Majd az utolsó nap Petr Sindler a Shell Közép-Európai kommunikációs igazgatója jött gratulálni, hogy sikerült megnyernem a versenyt.

A kupát későbbre ígérte, amint lesz róla képem megosztom valamilyen formában. Ezzel párhuzamosan futott egy Celebrity Race is amiről csak annyit sikerült megtudnom, egy német, egy török és egy hazai versenyző indul majd. Azonban még a holland pályabírók sem tudták megmondani kik ők pontosan, a brit iparági pletykák szerint egy rögbijátékos volt a török pedig énekes. Az énekes bizonyára hitvány lehetett, hiszen még az akkor zajló Eurovízióra sem jutott ki, nem úgy mint mi. A német celebről csak annyit sikerült kiderítenem hosszas oknyomozás után, hogy autós újságíró, kinézetre elsőre azt hittem Horst Fuchs. Nem vették komolyan a versenyt, azonos autóval mint én nem sikerült 60 kilométert sem megtenniük egy liter benzinnel.

Sokan panaszkodtak, hogy miért éppen Hollandiában van a verseny, az viszont mindenképpen a szervezők mellett szól, hogy ilyen méretű paddockot, ilyen minőségű családi programot, amit a Shell Energy Lab néven odahozott, máshol nem lehet megrendezni. Az Energy Labot egyébként egyfajta  a Csodák Palotájának kell elképzelni, háromszor akkora méretben, tízszer annyi pénzből. Annyi család és ember volt ott a hétvégén, amit remélem majd az Oldtimer Sokadalmon is viszont látok. Az Anwb nevű holland cég csinált egy hatalmas standot, ahol az új 1-es BMW coupé-tól kezdve Renault Twizy-ig bármilyen elektromos autót lehetett vezetni. A Twizy tényleg olyan furcsa mint ahogy Csikós Zsolt tapasztalai alapján elképzeltem, míg a BMW-n alig éreztem a plusz súlyt. Az önkéntes alapon szervezett rendezvény vérprofi volt, olyannyira beszippantott, hogy én jövőre is ott akarok lenni, még ha ehhez két napig bőrig is kell áznom.