A vizsgaügynök rémálmai a műszakin

2019.08.26. 06:06

Vizsgáztatni vittem az autómat és összefutottam egy régi vizsgaügynök ismerősömmel, aki korábban többször vitte műszakira az én autóimat is. Beszélgettünk, jók és elég dermesztőek voltak a történetei. Mesélek róla, hátha sikerül eloszlatni néhány tévhitet.

Az autós szempontjából a vizsgaügynök igénybevétele kényelmes, a vizsgaügynökök gyakorta házhoz hozzák-, viszik az autót, így nincs macera. Ha az autó karbantartott, vizsgaképes, akkor vagy olcsóbb, vagy hasonló árú a szolgáltatás, mintha szervizzel vizsgáztatna az ember. Egy időszaki műszaki vizsga esetében ez általában 25 ezer forint kiadást jelent az autó gazdájának, ez tartalmazza a vizsgadíjat is.

A vizsgaügynöki tevékenység egyik alapeleme a legalább részleges bizalom: hogy a jelentkező olyan autót adjon át, amely valóban megfelel a követelményeknek. Persze mindig vannak próbálkozók, akik át akarják tolni a romot, de sokkal többen vannak, akik tényleg nem tudják, hogy rossz állapotú az autójuk. Rengeteg hiba lassan alakul ki, a vezető hozzászokik, majd elfogadja, hogy az autója egyszerűen képtelen rövidebb úton megállni, esetleg, hogy a fényszórók minden autón az égbe világítanak.

A vizsgaügynök átlátható feltételrendszer alapján vállalja, hogy elviszi az autót a műszakira. Az első telefonos szűrés alapján közli, hogy legyen kötelező biztosítás, ne legyen rozsda, legyen jó a fék, az ablakfólia csak szabályos lehet, ne világítsanak a műszerfalon hibalámpák és legyenek rendezettek a kocsi papírjai. Személyes vizsga előtti találkozást és szemlét csak akkor kér, ha egy autó öreg, vagy eleve hibásnak mondták.

Persze a vizsgát kérők mintha nem mindig értenének magyarul. Viszik a rozsdás, féktelen, csekkendzsin-lámpás autókat sorra, és mindenféle kifogásokkal élnek: most gyulladt ki, eddig jó volt, illetve adok még ötezret, ha áttolod. Tavalyelőtt felszaporodtak az ilyen esetek, így minden autót előszűrésre kért, de ez már sok időt elvitt, és sok idegeskedéssel járt. Így inkább egy darabig felhagyott a vizsgaügynökösködéssel.

És mitől telik még be a pohár? Sokszor apróságoktól: például sokan viszik mocskosan az autóikat. Egy Fiat Multipla váltógombja például hozzáragadt a tenyeréhez, és lejött a váltókarról. Persze nem ez volt az autó legnagyobb hibája, hiszen világított a fékolaj hiányát jelző lámpa a műszerfalon. Ezt még megoldotta egy kis szint fölé töltéssel ("öreg kocsi volt, megkopott az úszó tengelye"), de a törött hátsó rugóval már nem tudott mit kezdeni.

Egy nagycsaládos Opel Vivaróban lábbal kellett beszállás előtt félrerugdosni a padlón heverő szemetet, és még a pohártartóban is nyolc egymásra nyomott papír kávés poharat számolt össze, a vezetéshez pedig legszívesebben kesztyűt húzott volna. Előfordult ülés alól kiguruló, penészes alma, illetve döglött hal a motortérben.

Az ügynök életében sok a gyors kishiba-elhárítás: folyadékfeltöltések, biztosítékcserék, izzó-, és ablaktörlőcserék. Ezek általánosak, belefér a bizniszbe. Neccesebbek a hibajelzések. Van diagnosztikai eszköze, azzal ki tudja ütni a hibaüzeneteket, mert például egy rossz katalizátorra utaló sárga lámpa az esetek 80 százalékában nem jön vissza azonnal, meg kell tenni hozzá 200-300 kilométert, így menthető az autó vizsgája, persze a tulajdonosnak ki kell javíttatnia a hibát. Nagyon gyakori a világító légzsáklámpa is, azzal rendszerint nincs mit tenni, azonnal javítani kell. A vizsgán fényképezik a műszerfalat működő motornál, és egyetlen hibajelzést sem fogadnak el.

Egyre kevésbé lehet okoskodni a vizsgaállomásokon. Régebben, amikor még nem voltak félmillió forintos büntetések a stiklikért, a vizsgahelyek is bevállalósabban voltak. De az utóbbi években valósidejű megfigyeléssel és a vizsgaengedélyek visszavonásával próbálja megfékezni a visszaéléseket a hatóság. A régi korszakban még belefért, hogy a sötét színű autón fekete ragasztószalaggal leragasztották a rozsdafoltot a kerékjárati íven, és ugyanígy az engedély nélküli plusz lámpákat.

A nekem mesélő ügynök akkoriban a fóliás autókat olyan helyre vitte, ahol plexiből kivágtak egy félig lehúzott ablaküveget formázó darabot, és ezzel fényképezték le az autó első ajtóit, bizonyítva, hogy nincs szabálytalan fólia az üvegeken. Régebben megtette nekem is, hogy a festékkel sötétített BMW indexekről lemosta a feketét: úgy vettem a kocsit, utána lemosva is maradt. Az akkor még tiltott hátsó ablakfóliát én húztam le vizsga előtt hőpisztolyozással, tíz perc alatt.

Kérdeztem, mitől telt be nála a pohár. Egy olyan szériáról mesélt, amely során egymás után futottak be a jónak vallott rossz autók. Ezekkel az a baj, hogy befoglalja az ember a vizsgaidőt, majd nincs bevétel. Se a vizsgahelynek, se az ügynöknek. A csúcs egy Cupra-színű Seat Ibiza volt. Mesélte, hogy ő is figyelmetlen volt, nem ellenőrizte a forgalmiban a rendszámot. Rendes srác vitte az autót, így bár világított a légzsáklámpa, vállalta az esetet, mivel a motorindítás után csak kb. tizenöt másodperccel gyulladt fel a hibajel, lett volna idő fotózni egy elnéző vizsgáztatóval.

A vizsgasoron állt már a kocsi, és a számokat, illetve a forgalmit ellenőrizték. Akkor vették észre, hogy matricarendszám volt bejegyezve, mégis normál, „A” típusút viselt az autó. Nem volt mit tenni, ez „Mozaik”, mondták, ott tudják visszajegyezni a meglévő rendszámot.

De ha már ott volt a kocsi, áttolták a vizsgasoron, volt rá idő, így legalább kap a tulaj egy listát, mit csináljon még meg. Alapvetően nem volt rossz állapotban a Seat, de majd minden motortéri műanyag hiányzott. Gyanúsan törött előéletre vall az ilyesmi. Így felszedték a szőnyegeket, ekkor jött a felismerés, hogy két kocsiból készült egy.

Az Ibiza eleje a sárga fényezés alatt egy szürke autóé volt, a háta egy feketéé. De még a futómű is hibrid volt, eltérő évjáratúból származtak az így oldalanként különböző gólyalábak is. Így a tulajnak úgy adta vissza az autót, hogy vissza se hozza. A srác fogta a fejét, nem tudott az egészről, úgy vásárolta egy évvel korábban, hogy mindent, így az eredetiségvizsgálatot is az eladó intézett. Az illető karosszérialakatos. Ez újabb ok miért legyen mindenki nagyon figyelmes használtautó-vásárláskor.

Vizsgaügynök barátom pechszériájában egy nyolc év körüli Ford Fiesta következett a Seat után. Előre szólt a tulajdonos, hogy valami búg, így megbeszélték, hogy előbb javítani viszik a Fordot. Tényleg nehezen behatárolható búgás hatotta át az amúgy jó állapotú, keveset futott autót. Bevitte a szervizbe, kimentek ott egy próbakörre, de a munkafelvevő sem tudta mi ez az erős hang. Vissza a szervizbe, felemelték, majd a szerelő megforgatta a kerekeket és a jobb hátsó a kezében maradt. Úgy szétment már a kerékcsapágy, hogy ez történt. A hátborzongató, hogy egy nappal előtte még gyerekkel utaztak a kocsival vidékre.

Megjavították, és a Fiesta átment a vizsgán. Ezután vizsga előtt megnézett egy elég szép állapotú Citroen BX-et. Rendben levőnek tűnt az autó, a tulaj mondta, hogy javították a fékjeit, minden oké, így próbakör nélkül indult el vele. Ráadásul a város másik oldalára, mert a közeli megszokott helyen nem volt időpont. Sürgősen kellett a vizsga, mert a tulaj pár nappal a lejárat előtt vette észre, hogy mi az ábra. Az tűnt fel neki, hogy elkezdett óvatoskodni az autóval, mintha friss jogsis lenne. Nagy követési távolságok, óvatos haladás: na persze, nem fogott a fék.

Hamarosan, a vizsgasoron ki is derült, miért. A megengedettnél nagyobb mértékben, féloldalasan fogtak a korábban javítottnak mondott első fékek, és a fékhatás sem volt csodás. A visszautat hasonlóképp élvezte, majd számon kérte a tulajdonost, hogy mi van ezzel a fékkel? Kiderült, hogy a tulaj maga szerelte, a jobb oldalra új betéteket és tárcsát tett, illetve a féknyerget is karmantyúzta, mert kicsit be volt rohadva. Erre vizsgaügynököm megkérdezte, hogy a bal oldal milyen volt? Erre a tulaj: az jó volt, ahhoz nem nyúlt hozzá. Hát bizony erre az a tapasztalat, hogy aki hozzányúl a kocsijához legalább olvasson el egy autószerelési alaptankönyvet, mert féket nem szerelünk féloldalasan.

Ezután jött az egyéves kihagyás. És most mi a tapasztalat? - kérdeztem tőle. Meglepően sok a rozsda – mondta. Elsősorban a kintről hozott autókat emészti a korrózió. Sok vásárló észre sem veszi, mert sok a műanyag burkolóelem. Jellegzetes, hogy a BMW-k műanyag küszöbborítása alatt ropog a rozsda. De nem csak a bajor típusok ilyenek. A kedvelt Ford Focusnak már a második generációja is beért a rozsda birodalmába.

Amit a találkozásunkkor éppen vizsgára hozott, az is barnult alul rendesen. A tulaj szerencséje volt, hogy még nem ette át a fene a vasat. Izgalmasra fordulhatott volna a vizsga, mert a kocsi műszerfala (típushiba) kezdett megbolondulni, olyankor két-három hibajelet feldobott és eltűnt a kilométer-számláló. De egy újraindításra rendbe jött. Szerencsére a soron kihagyta ezt a trükköt.

Két héttel előtte meg egy Nissan pickupot vitt. Az autót előtte vette egy idősebb házaspár. Tíz évnél fiatalabb, második generációs Navara volt, a szögletes orrú. Kifejezetten szép állapotú, megkímélt darabnak tűnt.

Az aknán állva vették észre, hogy az alváz korrodált, így bukta a vizsgát. A tulajdonos kérésére ott maradt az autó a szervizben, leemelték róla a platót. Odasétáltunk a még ott álló kocsihoz, megdöbbentő volt a látvány, a rozsda lényegében megette az alvázat. Nem szeretnék ilyen autóba vevőként belefutni. A Navara a fülkés rész alatt is rohadt rendesen, kihegeszteni drága, és lényegében nincs mihez hegeszteni, annyira elfogyott már az anyag. Az új alváz fődarabcserének számít, így nagyon drága mulatság, és rengeteg papírmunka.

Később érdeklődtem, összerakták a Nissant és a tulaj elvitte úgy, vizsga nélkül. Valahogy majd megoldja. Az a gyanúm, hogy nagyon sok autó jár így az utakon, „valahogy megoldva”. A műszaki vizsga kétéves érvényessége is nagy idő, közben sok minden elromolhat egy autón, és tényleg sokszor úgy, hogy a tulajnak nincs is tudomása a hibákról. A fentiek miatt nem hülyeség az évenkénti átvizsgálás, amit a legtöbb autó szervizkönyvében előírnak, és az sem kidobott pénz, ha hozzáértő ember látja az autót. Sajnos elég kevés valódi szakértő van. De az már egy másik történet.