Szombathely vs. Akropolisz

Mindkét futam pénteken vette kezdetét, de míg a magyar versenyzőkre csak egy 5,7 kilométeres prológ jellegű szakasz (mert most kivételesen ez is beleszámított az értékelésbe) várt késő délután, addig a nagymenők keményen belecsaptak a húrokba. Már reggel 9 órától gyűrték a napi előírt 6 gyorsaságijukat. Nekik muszáj is volt korán kezdeni, hiszen a magyarok 425,2 km (Rali 1), és 219,3 km (Rali 2) távja mellett az ő penzumuk 1197,85 km volt.

Az Akropolisznál az első gyorson a kivételesen privát Forddal versenyző, egyébként gyári csapattag, Markko Martin ugrott az élre. Hajmeresztő tempóval, nem törődve azzal, hogy alig lát valamit az előtte haladó porában megnyert még két gyorsot a napi adagból, így nem kis meglepetésre az élen zárta a napot. Mögötte kemény harc folyt, amiben szintén leesett állakat okozva a Hyundai csapat is kimagaslóan eredményes volt. A második helyre Loix futott be az Accent WRC-vel, míg csapattársa, Schwarz sem adta a nyolcadik helynél alább.

A Ford csapat sem bánkódhatott, hogy kiengedte szárnyai alól Martint erre a futamra, mert Colin McRae, és Carlos Sainz is gond nélkül szaladt, a harmadik és az ötödik helyre érkeztek, maguk közé engedve a leggyorsabb Peugeot-st, Rovanperát. Burns és Grönholm csak poroszkáltak, így be kellett érniük a 6. és a 7. hellyel. "Borzasztó csúszós az út. Az élen menőknek nem lehet egyszerű a feladata, ha nekünk itt hátrébb is ilyen rossz." -mondta Burns.

A Subarunál viszont állt a bál. Az 5. gyorson Makinen elvesztette a kormányszervó segítségét, majd az utolsó gyorson leszakította egyik kerekét, így nem volt más választása, ismét fel kellett adnia a versenyt. Rájár a rúd idén a négyszeres világbajnok BigMak-re. Solberg pedig a kezében maradt kormánykerék javításával húzta el az időt.

Ezen eredmények ismeretében a hazai pályákon nyugodt légkörben vágtak neki a prológnak a fiúk. A rajt előtt azért volt némi zaklatás. Kiderült ugyanis, hogy Turi Tamásnak nem biztosított megfelelő versenyautót a cég, akivel idén szerződött. A tutti verdát véletlenül összetörték egy teszt során, így csak egy tartalék Corollát hoztak, meg rengeteg alkatrészt.

Amikor Turi meglátta a kezét-lábát lógató WRC-t, úgy gondolta, ezzel nem égeti magát, és el sem indul a versenyen. Tagaiék viszont az utolsó pillanatokban rendezték sarukat az FIA felé, így megkapták a rajtengedélyt, és a 90-es rajtszámot. És persze Tóth Imi, Janika navigátora is (meglepően) gyorsan felépült a hátfájásból, így ők is teljes erőbedobással vágtak a Laktanya nevű gyorsaságinak.

Ezt - nehogy valami baj legyen - meg is nyerték. Mögöttük a győzelemre éhes Érdiék végeztek, majd Szabó Gergő bizonyította ismét rátermettségét a WRC-re, most már csak az autónak kellene kibírnia alatta egy teljes versenyhosszt. A Benik-Somogyi kettős, akik jelenleg vezetik az összesített pontversenyt, az autó beállításait nyugtázták, és a következő napokra hagyták a támadást. Az N csoportban Asi ismét bitang gyorsnak igérkezett Evo V.-ös Lancerjával, ahogy Bútorék is hozták a formájukat a Saxo Kit-Carral.

Szombat reggel aztán beindult az élet. A 30 °C körüli hőmérséklet a görögöknél ismét próbára tette a csapatok minden tagját. Szombathelyen eközben az esőtervvel készültek, hiszen a péntek délutáni vihar kissé szétmosta a pályákat. Az esőtervben szereplő útvonal aztán rendesen megtévesztette az N2-es Hondával, a TotalCar szineiben versenyző Balogh-Mihalik kettőst. A nem túl ismerős kanyarokban a kelleténél kicsit gyorsabban haladtak, míg be nem estek egy árokba, alaposan összetörve az autót. Az N2 pontversenyében második helyen álló pilóta saját bevallása szerint az N3-asokkal szerette volna tartani a lépést (mivel kevés induló volt az N2-ben, ezért hozzácsapták őket az N3-asokhoz), hogy ha valaki hibázik közülük, el tudjon csípni néhány pontot. Nem sikerült.

A VB-n közben Solberg kezdett magára találni, és az első napi szerencsétlenkedés után az első gyorsot megnyerte, bár még mindig csak a 14. helyen állt. Közben Martin tovább szárnyalt, mögötte pedig C.McRae lépett fel a második helyre, akit Burns követett a harmadikon. A rossz nyelvek már azon tanakodtak, vajon hogyan fogja rávenni Martint a Ford csapat, hogy engedje maga elé McRae-t (nem lett volna túl nehéz_), mikor is a 9. gyorson Martin egy huszárvágással elintézte a dolgot. Befigyelt egy árokba, ahonnan csak bő 3 perces huzavona árán sikerült kiszabadulnia, így máris lecsúszott a 8. helyre, McRae pedig átvette a vezetést.

Eközben Magyarországon szép lassan fogyatkozott a mezőny. A kisebb kategóriákból ugyanúgy el-eltűntek, mint a nagyok közül. Szabó Gergő épp hogy átvette a 3. helyet a rövid végáttétel miatt lassú Érdiéktől (jócskán mentek 200 fölött az autók, már amelyik tudott) a nyolcadik gyorson, ahol abszolút első időt futott, mikor ismét megadta magát a Corolla WRC váltója, és kiestek. Ezen a gyorson egyébként a második leggyorsabb Asi volt, N-es autója mögé utasítva Janikát, Beniket és az egész WRC, és A csoportot (kivéve persze Szabót) Ezzel azonban már csak az egyébként is fölényes előnyét növelgette, ugyanis elérhetetlen távolban volt már ekkor is az N csoport másodikjától, a Kiss-Tábori kettőstől.

Eközben a VB-n törölni kellett a 10. gyorsaságit a rengeteg néző miatt. Így bő három órás lazítás várt a mezőnyre. Nagyjából ezidőtájt kezdte meg versenyét a magyar másodosztály. A rendezők szépen gondoskodtak a hanyagul kezelt utánpótlásról, hiszen nekik is kétnapos erőpróbát írtak elő. A szombat délutánra három gyorsasági került, ahol minden remekül indult. Steindl-ék Corsája nagyszerűen kezdett. 2 tized másodperccel előzték meg a fehérvári győztes Kiss szintén N2-es Hondáját. Kiss egyébként a következő gyorson jócskán elszámította magát. Nyomott egy tök utolsó időt, és ezzel a közel 3 perces hátránnyal elszállt minden reménye a dobogós helyektől. Helyette Perge és Molnár virított szépet az N2-ben, míg Boroznaki ismét felejthetetlen volt az A6-os Szamarával.

A vasárnap reggel mindkét országban nyugalomban kezdődött. Legalábbis a résztvevők szerették volna megtartani addigi pozíciójukat. A görögöknél ez Burnsnek nem sikerült, mivel mindjárt az első szakaszon a törött felfüggesztés miatt elbúcsúzott, és mindezt a második helyről tette. Örült viszont Grönholm a másik 206 WRC-ben, hiszen a nehezen megszerzett harmadik helyét így a másodikra cserélhette, McRae mögött. A harmadik helyet pedig Sainz vette át. Ez az eredmény maradt a futam végéig is, így a tavalyi után McRae ismét a dobogó legtetejére álhatott az Akropolisznál. Mögöttük Rovanpera, Solberg, Martin lett a sorrend. A remekül kezdő Hyundai-okból csak Schwarz maradt meg a 9. helyen, maga elé engedve két Citroënt, Rädström-öt, és Loeb-et, akik nagyon jól vizsgáztatták a Xsara WRC-ket az autógyilkos murvás pályákon. Ezzel készítve fel az ellenfeleket a jövő szezonra, amikor is a teljes VB sorozatban részt fognak venni.

Nálunk nem indult ennyire izgalmasan a befejező nap. Nagyjából már kialakult a sorrend. Janika, Benik, Érdi, az első három helyen már utolérhetetlenek voltak, és ők sem támadták egymást szánt szándékkal. Így Benik és Janika egálban állnak a futam után az összesítésben. Ilyen nyitott nagyon régen volt a bajnokság az évad közepén. A negyedik helyen Asi is még a megközelíthetetlen kategóriába tartozott, mögöttük azonban nagyon is folyt még a harc. A Tagai testvérek és Ifj.Angyalfi Subarui még igenis küzdöttek. Az utolsó előtti gyors (a 12.) döntötte el a viadalt. Tagaiék felborultak, közben találkoztak egy betonoszloppal is, így Angyalfiék vették át az 5. helyet. Mögöttük már megintcsak egyperces különbségekkel következtek a többiek. Az F2-ben végig a szokásos őrült tempóval autózva Bútorék vezettek, míg reggel egy féltengelytörés kicsit hátrébb vetette őket. Az A6-ban a szintén Saxóval versenyző Herczighék mögé szorultak -akik egyébként megnyerték az F2-t - 9,9 másodperccel, és még Pálinkásék is megelőzték őket az F2-ben a VW Golf Kit-Carral.

A másodosztály vasárnapi négy gyorsaságiján Steindlék visszavettek a tempóból. Első helyüket rögtön az első gyorson átadták Molnáréknak, sőt, Sarlósék Hondája is elébük vágott. Az A6-ban Boroznaki a negyedik helyen állt ekkor, és Kronome-ék kiesésével kicsit meg is nyugodhatott volna. De a következőn ő is kiesett, és ekkor már senki nem állhatott a Suzuki kupás, Vincze, és Krózser elé, hogy az abszolútban is eredményesek legyenek.

A kalandtúrának is megfelelő két hétvégi verseny statisztikája: Rajtolók száma: VB: 84, OB1: 66, OB2: 43
Célba érkezők száma: VB: 44, OB1:48 OB2: 34