Hiába az edzésnapi jó idő, a versenyt elmosta az eső. Sártengerbe fulladó autók, versenyzők, és a nézők tömege ácsorgott a pálya szélén, arra várva, mikor kell berohanni, és kitolni az elakadt versenyautót a tengelyig érő sárból.
Minden évben van valamilyen versenyautós megmozdulás a szilvesztert megelőző napon. Az idei hóhiány a megszokott hangulat hiányát vetítette előre, de a kanári-szigeteki bajnokok tornájához hasonló szinkronpályás rendezés némileg feledtette ezt az érzést.
![]() |
|
![]() |
![]() |
Mert hóban versenyautózni azért nem mindennapos
tevékenység. Ki is van rá éhezve minden versenyző, és alig várják a
téli örömautózást.
A szinkronpálya nagy kihívást jelent, hiszen az egyszerre
rajtoló két autó ugyanazt a pályát teljesíti úgy, hogy körülbelül a
féltávnál cserélnek útvonalat. Menet közben sosem tudni, hogy ki
vezet éppen, mert akkor még eltér egymástól a két autó által
megtett út, csak a célvonal felé közeledve látszik, ki a jobb.
Így lett volna ez Dabason is, már ha csak a rendezőkön múlt volna. Sajnos azonban az idő nem járult hozzá a lóerők szabadon engedéséhez. A pénteki edzés még teljesen jól ment. A kicsit nedves, de azért még remekül autózható talaj felbátorította a tréningezőket, néhányan fel is borították a bódét a nagy igyekezetben.
![]() |
|
![]() |
![]() |
Aztán éjszaka megjött az eső, és esett egész
szombaton is. Az előző napi 85 nevezőhöz már nem sokan
csatlakoztak, viszont
a nevezettek közül sem vállalta mindenki a dagonyázást.
Ezért a pontos létszám a szervezők titka marad. Nem kis
meglepetésre azonban néhány motoros beszállt a ringbe, néha autós
ellenféllel is, és bebizonyították, hogy motoron szállni is élvezet
a sárban.
![]() |
|
![]() |
![]() |
Már amennyire szállásról beszélhetünk. A
verseny ugyanis kissé vontatottra sikerült, a menetrend a
következő: két autó feláll a rajthoz, lámpajelzésre rajt, az első
húsz métert kb. 30 másodperc alatt teszik meg (na jó, nem mindenki)
magasba fröcskölve a sarat, az első kanyarban valamelyikük biztos
kicsúszik a pálya szélére, ahol
ajtóig merül a sárba, a másik tovább halad, többé-kevésbé
látványosan.
![]() |
|
![]() |
![]() |
Mikor levonult a pályáról, jön az odavezényelt
markoló, dózer, úthenger, mikor melyik, kivontatja az
elakadt versenyzőt, és kezdődik elölről a következő párossal
ugyanez.
![]() |
|
![]() |
![]() |
Én fél óra alatt untam meg, és elgondolkodtam
az 500 Ft.-os belépő ár-érték viszonyán. Persze azért volt néha
látványosság is. Például
Balu gyönyörű, piros Ladája emlékezetes perceket szerzett,
nemcsak a pályán, hanem utána a parkolóban is, profizmust sugallva.
A fergeteges autózást követően néhány perc múlva már tisztára
suvickolva, levaxolva ácsorgott az autó a nézelődők nem kis
örömére.
![]() |
|
![]() |
![]() |
Vagy a csehszlovák mérnökök gyöngyszeme, a
Skoda 105, amelyik a
2%-os emelkedőn képtelen volt feljutni, és háromszori
próbálkozás után, tapsviharban inkább levonult a pályáról.
![]() |
|
![]() |
![]() |
Rengetegen jöttek el benzingőzt szippantani a
télben. A büféhez hosszabb sor kígyózott, mint a rajthoz. A
fedetlen részen
sült az ökör (vagy malac, a biológia nem erősségem). Egyesek
szerint viszont inkább nagyobb termetű
kutya lehetett, amit a nyársra húztak. Ebbe viszont nem
sokan mertek belekóstolni, bár lehet, hogy ott jártamkor még nem
sült át egészen, így inkább a szanaszét parkoló autók közé
csúszkáltam gumicsizmámban.
![]() |
|
![]() |
![]() |
Minden autós exhibicionista egy kicsit.
Szeretik, ha autójukat megnézik, s mindenféle trükköt kitalálnak,
hogy a látvány emlékezetes legyen.
Trabantra lámpasor, motor a Wartburg hátsó ülése helyén,
minimalizált cv-értékű Scirocco.
![]() |
|
![]() |
![]() |
Egészében véve remekül éreztem magam a
rendhagyó autóversenyen. Végül a folyamatos eső mellé feltámadó
szél zavart haza, mivel
a kezem már hozzáfagyott a fényképezőgéphez.
![]() |
|
![]() |
![]() |
Ekkor jutottak eszembe a pályabírók, akiknek nincs menekvés, ott kell állniuk a pálya szélén egész nap. Esőben, szélben, hidegben, gatyáig átázva. Ismét felmerült bennem a belépő ár-érték viszonya, ezúttal az ő szemszögükből..
