Hogy mit adott Amerika a motorsportnak? Az Indianapolis 500-at, Phil Hillt és a negyedmérföldes gyorsulási versenyt. Indianapolis fájdalmasan messze van, Phil Hill már nem versenyez, de most vasárnap a gyorsulási bajnokság utolsó futamán egy sugárhajtású autó is itt lesz!
Figyelem!
Alább fizetett kedvcsinálót olvashatnak.
Pár hete volt, hogy Richard Hammond, a Top Gear autós magazinműsor egyik házigazdája a brit szárazföldi sebességrekordot tervezte megdönteni a Vampire sugárhajtású dragsterben. A kísérlet nem sikerült. Az autó felborult, Hammond pedig súlyos sérüléseket szenvedett (a balesetről készült felvételt megnézheti autós blogunkon , a Belsőségen). Egészen mostanáig csak félve, fél szemmel kacsintgathattunk ilyen autókra, maszatos JPG-ket bámulva, de ennek vége: most vasárnap itt lesz egy ilyen, a tököli repülőtéren.
Hét egész három tized méteres lángcsóva!
Az idei gyorsulási bajnokság zárófutama október 22-én vasárnap lesz a tököli repülőtéren. Aki a tizenkétezer lóerős sugárhajtóműre kötözött embert szeretné megnézni, az a következő időpontokat jegyezze fel:
- délután 4
- este 7
- este 9
Az utolsó kettőn a sötét miatt ráadásul kiváló lángcsóva-élményre is számíthatunk. De lesz még annyi minden más. Például:
- Bécs leggyorsabb super street dragstere Magyarország leggyorsabb super street dragstere ellen
- Lengyelország három leggyorsabb utcai autója kihívja Magyarország három leggyorsabb utcai autóját
- Tuningverseny
- Hangminőségverseny
- Bigfoot-bemutató
- Amerikai nagyvasak (amikben még volt anyag)
- Gumifüstölés! Roncsderbi!
Kitűnő autóbuzi-szórakozást kívánunk. Kapunyitás délben, belépő 1500 Ft/fő, részletek itt. Akinek estére marad dobhártyája, az nem is volt ott.
Egy sugárhajtású dragster. Egy jet car. Ilyen szeretett volna lenni minden ötvenes évekbeli amerikai autó. És hozzá egy bolond ember, aki önszántából beleül és 4 g-vel passzíroztatja majd belszerveit gerincoszlopához. És hogy milyen érzés 4 g? Képzelje el, ahogy este, sörrel és falatkákkal a kezében szumót néz a tévében, majd valamelyik rizses halon hízott negyedtonnás tulok A Kör c. film kislányához hasonlóan előmászik a készülékből és a mellkasán landol. Dummm! És képzelje még hozzá, hogy eközben közel négyszáz kilométeres sebességgel nyargal.
4 g nagyon sok. Ha egy utcai autó 1 g-t csinál kanyarban, már lehet sziszegni és a bordáinkat recsegtető súlyon hüledezni.
Élt egy ember, aki ezen csak csendben mosolyogna. John Stappnek hívták, ezredes volt az amerikai légierőnél. Stapp a második világháború után kérdőjelezte meg azt az addig elfogadott tényt, hogy az emberi szervezet tűréshatára 18 g-nél van (ami azt is jelentette, hogy a repülőgépeket például nem tervezték ennél nagyobb gyorsulás kibírására). Az önmagukon kísérletező szimpatikus őrültek nemes hagyományainak megfelelően Stapp 1947-től számtalanszor kötözte magát a Gee Whiz rakétaszánra, saját szervezetén tesztelve a gyorsulás hatásait. Egyszer például 46 g-nél. Ekkor Stapp minden testrésze saját súlyának negyvenhatszorosát nyomta: több, mint egy kilós szemek préselődtek a fejéhez, szíve pedig egy megtermett görögdinnye tömegével vetekedett. A rengeteg extrém gyorsulástól komolyabb baja nem lett, csonttöréseket és a szemfenekén elpattant ereket leszámítva. Otthonában halt meg 89 évesen.
A gyorsulás, annak ellenére hogy túlélhető, kellemetlen élmény. Néhány g fölött kipréseli a vért az agyból, ami csőlátáshoz, majd eszméletvesztéshez vezet (remek amerikai katonai szlenggel: g-LOC, mint gravity induced loss of consciousness). A vadászpilóták ilyen körülmények között kénytelenek dolgozni, ezért ülnek g-suitban , ami pneumatikusan vagy a ruhában elhelyezett folyadéktömlők segítségével ellensúlyozza a túlnyomást. G-suit nélkül 5-6 g környékén az ember elveszíti az eszméletét .
Top fuel dragsterek? Muhaha!
Azt mondják, a világ legintenzívebben gyorsuló járművei a top fuel dragsterek . A hatalmas hátsó kerekű, síntestű, nitrometánon és metanolon száguldó autók. Az űrsiklót legyorsuló, 800 milliszekundumos 0-100-as idejükkel. A 4,4 másodperc alatt futott, 540 km/h sebességű negyedmérfölddel. Pedig nem! 1977-ben Kitty O'Neil egy hidrogén-peroxiddal hajtott rakétára szerelt négy keréken 3,22 másodperc alatt tett meg negyed mérföldet a Mojave-sivatagban, 637 kilométeres végsebességgel.
De a jet car nemcsak nagyon gyorsul, hanem nagyon gyorsan is megy: a negyed mérföldes táv végén körülbelül 370-nel.
Hátborzongató sebesség. Másodpercenként több mint száz méter! Ha közúton mennénk ennyivel, márpedig van olyan országúti autó , ami képes erre, futballpályahosszal előttünk történő eseményekre kellene egy másodpercen belül reagálnunk.
Nézzünk ezzel a szemmel vissza az időben majdnem hetven évet. Egész pontosan 1938. január 28-án reggel nyolcig.
Egy alumíniumpanelekkel áramvonalassá tett Mercedes versenyautóban Rudolf Caracciola 438 km/h sebességet ért el a Frankfurt melletti Autobahnon, megdöntve ezzel a szárazföldi sebességrekordot. Ezt mondta utána: "Ideges voltam. Az út vékony fehér fonallá vált, a felüljárók alatt apró fekete lyukakkal. Át kellett fűznöm rajtuk az autót, mint cérnát a tű fokán." Közvetlenül ezután nagy riválisa, Bernd Rosemeyer következett egy középmotoros Auto Unionnal, amit jóval 440-es tempó felett oldalba kapott a szél és a fák közé sodort. Rosemeyer kizuhant és szörnyethalt. Azóta se ment soha senki gyorsabban Caracciolánál országúton, és talán nem is fog.
Szóval hagyja a Forma-1-et, és jöjjön inkább ki Tökölre, a reptérre. Minek a tévében monacói milliomosokat bámulni? A távolság úgyis eltompítja az autóik gyönyörű hangját. Tökölön viszont ott dübörögnek és füstölnek és sisteregnek és száguldanak majd, karnyújtásnyira. És még buborékfóliát sem kell hoznia, ha a fülében kellemes, pattanó hangokra vágyik.
