Loeb úgy gondolta, hogy a Xsara WRC megfelelő autó az off-road-ozásra is. A Xsara WRC viszont nem gondolta úgy, és bár Seb versenyben tudott maradni a kissé átalakított verdával, a 14. helyig hátracsúszott.
Lassacskán a végéhez közeledik a rali világbajnokság. A hétvégén lezajlott korzikai futam után már csak két megmérettetés van hátra a vb cím eldöntéséhez. Ezen a hétvégén azonban kissé átalakult az összetett pontállás. Mielőtt bármiféle találgatásba, vagy jósolgatásba fognánk, nézzük a száraz tényeket, amik megváltoztatták a dolgok állását. 971,75 kilométer, 16 aszfaltos gyorsasági, melyek összesen 397 kilcsinél is több száguldásra adtak lehetőséget. Ez Korzika.
Az simán várható volt, hogy az aszfalton elég gyors, és az előző versenyen is - a san remo-in - győzedelmeskedő Loeb ismét kiváló lesz a Xsara WRC volánja mögött. Sőt, megfelelő helyezés - és pontszerzés - estén még az összetettet vezető Burns nyakára is hághatna. Ennek megfelelően indult az első nap. Loeb eszeveszett módon taposta a Citroënt, és a nap végére az első helyen végzett. Ehhez minden jogosultságot meg is szerzett, hiszen hiba nélkül hasított egész nap. Az első háromban végzett a minden gyorson. A másik Xsarával Sainz még megnyerte a legelső gyorsot, aztán a többiek lenyomták, és a 4. helyet érte el az első nap.
Loeb mögött szinte leheletnyi közelségben - alig 4 másodpercre - Duval végzett. A Ford csapat - mondhatni - kettesszámú pilótája teljesen megőrült, teljesítménye mindenképpen meglepő, bár most az Focus WRC-re sem lehetett panasza. Loeb első számú vetélytársa - ahogy San Remo-ban is - Martin volt, aki szintén kinyomta a Focus szemét. 3 gyorsot nyert az első nap, de a negyedik szakaszon megperdült, és 30 másodpercet szákolt be a mutatvánnyal. Ezzel az élről a hetedik helyre csúszott le, és ebben az erős mezőnyben kérdésessé vált a dobogós szereplés is. Martin szokás szerint nem adta fel a dolgot, és a nap végére 18 másodpercre csökkentette hátrányát, és az 5. helyen futott az esti célba.
A Peugeot csapatnál is kemény harcra készültek, főleg Grönholm. Mivel az utóbbi versenyeken rendszerint kiesett, ezt mindenképpen szerette volna befejezni, persze olyan helyen, ami illik a nevéhez. A pontversenyt vezető, világbajnok esélyes Burns szintén nem virított sokat az elmúlt futamokon, de most tartotta magát a középbolyban, a Citroënek, és a Fordok mögött, de Colin McRae előtt, aki ugyan gond nélkül, de roppant lassan haladt. A harmadik Peugeot-s, Panizzi, volt a korábbi idők korzikai rali királya. De úgy látszik egyszer minden királyság véget, mert most csak a 11. helyre futotta a legjobb beállításokat sem tűrő, és Panizzi által vezethetetlennek nyilvánított - jelenlegi - 206 WRC-vel.
A Subarunál egy világ omlott össze, amikor Solberg becsukta az Imprezát a verseny előtt "shakedown" alatt - Ez amolyan prológ jellegű tréning. A szerelők azonban virítottak, és másnap reggelre mindent rendbe hoztak. Mindezekkel együtt az autó sokkal ütőképesebbnek tűnt, mint korábban, de Solberg nem tudta felvenni a kesztyűt sem a Citroënnel, sem a Fordokkal. A hetedik helyre futott be végül pénteken, és csak az ellenfelek műszaki - vagy egyéb - hibájában reménykedett az előrébb jutás tekintetében. A másik Subaruban Mäkinen ráncolta a homlokát. Az ő korzikai teljesítménye még sosem volt sikeresnek nevezhető, most is a 12. helyet pécézte ki magának.
A Skodánál Auriol-t kell először említeni, hiszen már hatszor nyert itt futamot, így a csehek első számú reménységként rakták be a Fabia WRC bal első ülésébe. Aztán rögtön az első gyorson műszaki hiba miatt fel is kellett adnia. No igen, a korábbi hat győzelmet már valamelyest kiforrott autókkal érte el. Gardemeister maradt a Fabia hírnevének öregbítésére, azonban a műszaki problémák őt is kergették. A 13. helyen futott be.
Szombaton aztán volt minden. Az élen álló triumvirátus - Loeb-Duval-Martin - beleadott apait-anyait. Az első gyorson még minden rendben volt, Martin nyert, mögötte másodikként érkezve Solberg lépett nagyot előre - Burns meg elgumizta magát. Aztán a 8. gyorson Solberg kissé lebontotta az Imprezája elejét, de ez nem zavarta a harmadikként befutásban. Loeb viszont úgy gondolta, hogy a Xsara WRC megfelelő autó az off-road-ozásra is. A Xsara WRC viszont nem gondolta úgy, és bár versenyben tudott maradni Seb a kissé átalakított verdával, de a 14. helyig hátracsúszott. Így nemcsak a győzelmi esélyek szálltak el, de ezzel együtt a megfelelő mértékű pontgyűjtés lehetősége is, ami ugye magával ragadta a világbajnoki cím megszerzésének lehetőségét is. De ne szaladjunk előre...
Ezen a gyorson Duval volt a leggyorsabb - egyébként -, és ezzel átvette a vezetést is. Második helyen Sainz! Kicsit visszatérve Solbergre, azt még tudni kell, hogy a csapatnál már mindenki esőtáncot járt, mivel a korábbi tapasztalatok azt igazolták, hogy száraz aszfalton nem túl eredményes a jelenlegi autójuk. Ennek ellenére Solberg egyre jobban repesztett. És ekkor jött az a bizonyos baleset a nyolcas gyorson, amit követően a szerelők már másodszor múlták felül saját lehetőségeiket, és szedték rendbe az autót. Késedelem nélkül kijavították, és a közben esősre fordult időben mindenki örült. A nap utolsó három gyorsaságiját Solberg szépen meg is nyerte. Ezzel a nap végére át is vette a vezetést Duvaltól, és így egyel lejjebb tolt mindenkit a listán. A visszavonulás küszöbén álló Mäkinenről pedig vagy jót vagy semmit.
Közben Martin is apránként dolgozgatta lefelé a hátrányt. A hetedik gyorson már a második helyen állt, de a következőn - ahol Loeb is elvérzett, és Solberg is autót bontott - ő is leszánkázott az útról, és mindent elveszített azon 5 perc alatt amíg az árokban csücsült. Tulajdonképpen számára véget is ért a verseny, annak ellenére, hogy aztán tovább ment. A Citroëneseknek azonban kisütött a nap. Persze Loeb rendesen lecsúszott az élről, de a másik szeme nevetett a csapat vezetőségének, hiszen Sainz a második helyre került, és mivel a pontversenyben ő áll a legközelebb Burnshöz, még akár meg is előzheti, mivel a Peugeot-s srác továbbra is a nyolcadik helyen autózott. McRae a negyedik helyen dolgozott, aztán feljebb tudott lépni egyet, de mikor Solberg megelőzött mindenkit, visszakerült a negyedikre. A Skoda maradék Gardemeisterje a 11. helyen fejezte be a szombatot, 1 perc 40 másodperccel a mögötte 12.-ként befutó Martin előtt.
És akkor elérkezett az utolsó nap. Elárulom, hogy nem történt egetverő változás az előző napi eredményhez képest. Solberg győzött, és ezzel szinte minden érvet megcáfolt, ami a papírforma mellett szólt. Hiszen: úgy vágtak a versenynek, hogy tudták, az autó nem túl eredményes aszfalton, a prológon összetörte az autót, aztán a futam alatt még egyszer összetörte. Ezek után ki is kell javítanom az előző mondatom, mivel nem CSAK Solberg nyerte meg a versenyt, hanem az egész csapat, főleg a szerelők. Ráadásul Mäkinen is pontszerző helyen futott be végül, így a csapat is kaszált néhány pontot.
Carlos Sainz nevét pedig lassacskán egyre nagyobb betűkkel kell bevésni a legnagyobb ralisok nevét tartalmazó könyvbe. Tapasztalata, higgadtsága, és gyorsasága egyre inkább válik megbízhatósággá, hiszen kiegyensúlyozottan hozza az eredményeket - jelenleg - a franciáknak. És akkor még ott vannak azok az apró Sainzos húzások is, melyeket rajta kívül nem sokan tudnak produkálni. Most például teljesen szótlanul tűrte a harmadik helyét Duval mögött. Nem idegeskedett, nem furkálódott, nem hőbörgött. Aztán az utolsó gyorson szép csöndben ment egy olyat, hogy a már ezüst ízű nyálat folyató Duval csak azt vette észre, hogy megelőzték. Sainz fellépett a második helyre. McRae-t meg jól visszaelőzte Grönholm, így a skót fószer az ötödik helyre érkezett be.
Aztán ha jobban belenézünk a végeredménybe, láthatóvá válik, a korzikai futam olyan szinten rendezte át a tabellát, hogy hat versenyző is esélyes lehet a vb címre. A második helyért járó pontokkal Sainz átvette a vezetést Burnstől, mögötte azonban elég nagy a tumultus. Burns, Solberg, és Loeb a nyakában vannak eléggé, de még Grönholm, és Martin is esélyes, bár ezek az esélyek csak matematikaiak. Hátra van még a spanyol és a brit futam. Ebből a spanyol már most hétvégén, szóval nincs pihenő...
