Megadodzsem

Eltelik az első 5 perc, ilyenkor minden autó a helyén marad, és a pálya közepén várakozó szerelők beszaladhatnak egy gyors rekonstrukciós munkára. Épp előttem gyorsan oldalára gördítenek egy azthiszemladát, kerék le, kulcsok elő, indul a féltengelycsere. A végképp mozgásképtelen autókat kivontatják. A szervizre szánt 5 percet elég rugalmasan kezelik. Ha valaki nagyon sokáig szerel, az egyik pályabíró arra sétál, és megkérdi, mennyi kell még a reparáláshoz? Ha nem annyira sok, hogy beláthatatlanul eltolja az ebéd időpontját, mehet tovább.

Indul a második öt perc. A sofőrök továbbra sem kímélik magukat, sem gépeiket. Egy tétován kisterpeszben kétfelé álló első futómű itt nem akadály. A hűtővíz kedélyesen bugyog ki a tartályokból, általában a sofőr mellé. Semmi gond. A pályabírók hirtelen intenek, itt az utolsó két perc. Mintegy varázsütésre két autó szinte nyomban a hátára is fekszik. Önborulás! Naggyon jó! Ilyenkor minden autó leáll, a kocsikat visszafordítják, és minden mehet tovább. Az ügyesebbek 3-4 önborulást is előadnak ebben a 2 percben.

Ebédszünetet hirdet a Barkas DJ-je, így odasomfordálok a zsűrihez, némi többlettudást szerezni az őrületről. Szűcs úr Dunabogdányból szemmel láthatóan a műfaj megszállottja.
-1987 óta vannak ilyen versenyek. Somogybabodon láttuk először a németektől, és megtetszett. Aztán egyre több és több követője akadt. A legjobb idényben 100-nál több autó indult. Ez a csóró emberek sportja. Azoké, akiknek a rali sokadik osztálya is megfizethetetlen. Akiknek nem telik tűzálló ruhára, pályagumira. És akik szeretik ezt a hangulatot. Itt mindenki segít mindenkinek. A borulásos futamban például az a jó, ha minél többen vannak, mert akkor több pontot lehet szerezni. Ezért segítenek egymás autóját is rendbehozni a menetek között is. Az esti bulik is nagy összetartó erőt jelentenek.

-Sérülés nincs. Hosszú évek alatt a legkomolyabb az volt, amikor egy fejen álló autóba beletoltak egy másikat a sofőr oldaláról. Vigyáznak egymásra a fiúk. Az lehet még veszélyes, ha a hűtővíz csöve eltörik, és leforrázza a sofőrt. De ilyen is talán ha kétszer akadt. A kocsik itt nem úgy épülnek, hogy esetleg borulnak, ezért kell bukócső is. Nem, nem. Itt biztos, hogy a feje tetején fog landolni. Ezért sokkal erősebb vázat ad a rengeteg beépített vas. Az én tavalyi Trabantomban 60 méter cső volt például. Ezt figyeljük a legjobban a gépátvételnél.

Illedelmesen megköszönöm a beszélgetést, majd a javítás alatt álló gépek felé indulok. Kezemben egy marék totalcar matrica, azt osztogatom, és megpróbálok beszédbe elegyedni a versenyzőkkel-szerelőkkel. Az egyik Suzukin egy lemez mered a magasba.
-Ez a hátsó ajtó maradéka?
-Nem. Ezzel akarjuk kifigurázni a Forma-1-eseket. Szóval olyan spoilerutánzat.

A Miska-Ferkó Tuning nagyon kocka Ladája felé indulok. Az első futómű rémületesen néz ki. Mintha egyszerre két irányba akarna kanyarodni. Gondolom csomagolnak, és mennek haza. De nem. A vödrökből előkerülnek a tartalék alkatrészek, és indul a szerelés. Egy tizenévesnek tűnő fiú óvatosan teszi fel a kérdést a kezében tartott fémdarabról:
-Ez most jobbos vagy balos?

Az öreg szakik alaposan válaszolnak neki. Többet ér egy ilyen verseny, mint a műhelygyakorlat a szakmunkássuliban.
-Az első versenyemen rögtön nyertem. Hát persze, hogy szeretem. Azért annyira nem olcsó mulatság. Az autó 50 000 volt, és hát tegnap gallyra ment egy váltó, meg még egy, a futóműben is mindent cseréltünk már. Félsz nem volt bennem, csak izgalom. De ha megyünk, az igazi adrenalinbomba. Nincs nála jobb. Nem is annyira egyszerű az önborulás: kell hozzá lendület, jó szögben kell elkapni az emelkedőt, és tudni kell, mikor rántsd alá a kormányt.

Az egész mezőny legfelismerhetőbb darabja, a 169-es startszámú Skoda. Persze, mert csak a gyorsasági számban indul vele a gazdája. A kormányműve halt meg.
-Ha sikerül szerezni egy másikat, a délutáni rodeón még szeretnék indulni.

Egy sárga autót valami amerikai csodának nézek, de belesve a hálón, a kormányon Mazda felirat ékeskedik. Na meg az a karocska, amit a sokat manőverezni kényszerülő sofőrök szoktak használni, életüket és bicepszüket kímélendő. Ilyet egy versenyautóba?

Megpróbálom elkapni a verseny rendezőjét is, de nem sikerült. Csak annyit tudok meg róla, hogy ő az a testes úr, aki rémisztő sebességgel húzza ki a mozgásképtelen kocsikat a katlanból a kisteherautójával. Építési vállalkozó.

Két kivénhedt Volvót tolnak egymás mellé, áldozati bárányok lesznek, kezdődik a bigfoot show. Odafelé gond nélkül megküzd velük a Chevi-Gaz-traktorkerék szörnyeteg, de a tolatásnál meggyűlik a baja a meredek hátfallal, és a svédacéllal. A sofőr nem adja fel, és sokadik nekifutásra bevégzi a lapítást.

Kezdődnek a délutáni futamok. Sajnos sok autót már nem sikerül lábra állítani, így kevesebb az izgalom. Egy kicsit. De eljő a szerelők futama! Persze az eddigi pilóták is nagyrészt szerelők, de most azok kaparintják kezükbe a kormányt, kik eddig csak robotoltak. A Barkas-ból jön is az intelem, hogy tessék vigyázni a kocsikra, mert lesz még két futam, és valamiknek ott is indulni kell. Zászló csapódik, motorok visítanak, gumik pörögnek, és beindul a megazúzás. Feledhetetlen.

Az utolsó két futamban a kicsik és a nagyok együtt indulnak. Elsőnek egy sebességi rodeó. A szívem csücske Skodának szurkolok, amit csodák-csodája megjavítottak, de az utolsó körben túl szűkre vette a fordulót, és borult.

Az ütközéses rodeóban az nyer, aki egyedüliként meg tudja tenni az utolsó kört. Bizony mindenkinek ki kell hullania a nyertes elől. A nagy favorit a széphangú Volvó, ami a legutóbbi versenyen másfél óráig üldözte a "főszponzorunk Magdi néni" -féle Mazdát. A start után itt is gyorsan kidőlnek az ellenfelek, és ez a két autó kergeti egymást. A Mazdából dől az olajfüst, és szerényen megy körbe-körbe. A Volvó mint mérges vadkan túrja a földet, és próbálja fellökni a kis japánt, de nem sikerül a közelébe kerülnie. Az ember úgy érzi, hogy mindjárt szétroppantja a nagy vas a kisebbet, animális energiák feszülnek egymásnak. Aztán hirtelen a Volvo egy kanyarban besokall, és oldalára dől. Nyert a Mazda. Nahát.

Levezetésképpen, az oldalára fordult Volvo egy kicsit még kigyullad. Tűzoltó érkezik, porraloltó beirányoz, fogantyú megnyom, és nem történik semmi. Némi csodálkozás. Tűzoltó elszalad másik poroltóért, de mire odaér, a versenyzők jól megdobálják homokkal a lángokat, amitől ki is alszik a tűz.

Ekkor már vagy 8. órája álldogálok a meglehetősen vehemens szeptemberi napon, és már telefotóztam a fényképezőgépem memóriakártyáját. Számomra nincs tovább, hazaindulok, bár így le kell mondanom a díjátadásról. Majd legközelebb, a következő ütközéses roncsderbin.