Hogy lehet egy kocka izgalmas? Bejártuk a Volvo-múzeumot

A Volvo történetéből hiányoznak a térdrogyasztó szupersportautók, meg a hősies Le Mans győzelmek. A gyári gyűjteményből valahogy mégis árad a szeretet.

A nagyobbik svéd autógyártó, a Volvo sztorija 1927 április 14-én indult az ÖV4 típus bemutatásával. Bár egyesek szerint egy nappal korábban kellett volna, csak rosszul rakták össze a differenciálművet. Ám a történet egészen 1911-ig visszavezethető, ekkor jegyezte ugyanis be a latin „én gurulok” kifejezésre utaló nevet az SKF csapágygyártó egy új golyóscsapágyhoz. 1926-ban aztán két SKF-munkatárs vágott bele egy svéd viszonyokhoz megfelelő autó fejlesztésébe, és ez olyan jól sikerült, hogy tíz évvel a rajt után már a csapágygyártótól független, önálló részvénytársaságként jegyezték a stockholmi tőzsdén. Igazán mégis a II. világháború után válik érdekessé a Volvo történelem.

A PV444, majd annak továbbfejlesztése, a PV544 ugyanis olyan autók, amik élemedett koruk ellenére értelmezhetők ma is használható veteránként. Aztán jött az Amazon, a P1800 na meg a 140-240-740 szériák, csupa jól ismert és veteránként is nagyon kedvelt modell. A Volvo történelem tele van tartós és szerethető típusokkal. A múzeum ajtaján kilépve talán pont azért éreztem enyhe csalódást, mert nem ért nagy felfedezés, nem ért csoda-élmény, pontosan azt kaptam, amit amúgy is értek és érzékelek ezekről a kocsikról, sőt amit láttam a Göteborg-környéki utcákon napi használatban is akár. Mégis szívet melengető a Volvo-sztori, mert ez talán a tökéletes példa arra, amikor a iparosmunkából valahogy mégis költészet lesz.