A legjobb csigabusz – Szabadság, Boldogság, Lovagiasság, T2
A Volkswagen T2 minden korosztály számára üdítő látvány. Sokan álmodoznak arról, hogy ilyennel nekivágjanak egy kempingezős, hosszú kirándulásnak. Ezen álmokban viszont egy közös pont van: az ember egy szűkebb körrel akarja ezt az élményt megosztani. Szilárd viszont nem tartozik ebbe a körbe, ő mindenkivel megosztja az élményt.
Közzétéve:
2024. 08. 04. 18:46
Délután kettőkor már pont annyira erősen tűz a nap, hogy mindenki a fák és fedett teraszok árnyékában keresse menedékét, a sziesztát. A taliándörögdi Lőke-kúria falusi házai által közrefogott füves udvar ilyen szempontból maga a paradicsom, hiszen van büfé, hideg fröccs és árnyék. Ebben az idillben pihent a családok között Szilárd narancssárga-fehér Volkswagen T2-ese, tetején egy szörfdeszkával. Hátsó tolóajtaja nyitva volt, benne lévő ágyon egy lány pihent.
A T2 közelébe érve Szilárd üdvözölt és kérte, hogy üljünk be az étkező részbe beszélgetni, ugyanis a lány aki a T2-ben pihen a Művészetek Völgye egyik önkéntese és kellett neki egy hely, ahol tud egy picit ejtőzni – Szilárd pedig szívesen felajánlotta a kisbuszát.
Amíg a szieszta végére vártunk, beszélgettünk a T2-ről. A kisbusz eredetileg az osztrák autópályamérnökség munkaeszköze volt. Amikor az autót nyugdíjazták, '92-ben Magyarországra került Szilárd egyik barátjához, aki éveken keresztül utazott vele, karbantartotta, rendbe rakta. Viszont egy negatív élmény után eladta a járművet Szilárdnak, aki már korábban beleszeretett ebbe a T2-be, így nagyon boldog volt, hogy ő lett az új tulajdonosa. Az, hogy ez a kapcsolat mennyire bensőséges a T2-vel, jól demonstrálja, hogy Szilárd szerint az autóval új családtagja lett. Ennek lassan tíz éve, a kisbusz pedig – előző tulajához hasonlóan – gondoskodó kezekbe került.
A tíz év alatt újra lett fényezve, megkapta egy Twingo harmónikatetejét, egy kis szekrényt is belefabrikáltak, valamint rengeteg személyes mementó, matrica és egy régi lyukasztó is helyet kapott a kabinban. A T2 jó állapotban van, de nem egy muzeális darab.
Az autót főként fesztiválozáshoz, kempingezéshez használják nyáron. A Kolorádón is kint voltak, akkor találkoztam először Szilárddal és négykerekű társával, most pedig a Művészetek Völgyén, de itt már nem csak egy mozgó ház szerepét tölti be a T2, hanem "ő" az önkéntes csigabusz is.
Művészetek Völgye és a csigabusz
A Művészetek Völgye egy tíznapos fesztivál, amit három faluban tartanak egyszerre: Kapolcson, Taliándörögdön és Vigánpetenden. Mivel mindhárom faluban vannak programok, de csak Kapolcs és Vigánpetend közti táv mondható sétatávolságnak (kb. 2 km), ezért a fesztivál idején úgynevezett csigabusz-járatokat üzemeltetnek, amelyek a falvak közt közlekednek.
Ez papírforma szerint egy remek megoldás, viszont egy műszaki probléma is hamar megboríthatja a menetrendet, ráadásul a nagyszínpados fellépések előtt feljutni egy buszra elég nagy kihívás. Ilyenkor egy Taliándörögdön ragadt fesztiválozónak pedig dönteni kell: lesétál öt kilométert a tűző napon, megvárja és rajta lesz a következő buszon vagy stoppol és közben reménykedik, hogy még időben odaér a koncertre.
Nem menetrend szerinti járat
Beszélgetésünket két fiatal lány szakította félbe, akik illedelmesen jelezték, hogy elmennének Kapolcsra ebédelni. Szilárdot nem kellett meggyőzni, kérte várjuk meg a busznál és mindjárt indulunk is. Amíg vártunk rá, megjelent Szilárd egyik ismerőse és a T2-nek támaszkodva gitározni és énekelni kezdett – ennél hippibb dolgot egyhamar nem látok, az biztos.
Pár perc múlva Szilárd is megkerült, gyorsan helyére tette az üléseket, jelezte, hogy mindnyájan szálljuk be, irány Kapolcs. A T2 pöccre indult, de pont mielőtt kigurultunk volna az útra egy srác megállított minket, hogy vigyünk el egy táskát Vigánpetendre. Csomagátvétel megtörtént, most már tényleg úton voltunk Kapolcsra. A Twingo-tető miatt tűz rám a nap, de az onnan jövő huzat miatt nincs melegem, leégni már a délelőtti lófrálásba leégtem, szóval nem zavart. A kocsiban hangosan szól a Tui Dub, a fíling már teljes, hátul mind mosolygunk.
Ahogy beértünk Kapolcs központjába a lányok megköszönték az utat és kiszállatak, Szilárd pedig egy percet sem pihent, egyből beállt a buszmegállóba, ahol megkérdezte az egyik ott várakozó társaságot, hogy merre mennének, elvisszük őket. Taliánra mennek a kocsmakvízre, pont négyen voltak – ahogy mi is –, vagyis befértek a nyolcszemélyesbe.
Visszaértünk Taliándörögre, ahol Szilárd a helyi kisbolt mellett megállt, hogy vegyen ezt-azt. Viszont nem csak elemórzsiával tért vissza, hanem két potyautassal is, akik Kapolcsra mennének. Odafele útbaesett a buszmegálló, T2-ben még volt két hely, vagyis felvettünk még két embert. Majd Vigánpetendre vittünk egy fiatal és a kisbusz hangulatától nagyon vidám párt. Ott leadtuk a még az induláskor felvett csomagot és megpihentünk egy kicsit.
Szilárdnak ez már a negyedik Művészetek Völgye, amin végig ott van, de csak a harmadik, ahol buszoztat is. Beszélgetésünk során realizálódott bennem, hogy ő nem hivatalos csigabuszos, a szervezők nem kérték rá, nem kap érte semmit, csak azért csinálja, mert szeret segíteni. Azt a típusú embert láttam benne, aki megköszöni, ha segíthet. Elmondása szerint a T2 egy olyan élmény, amit nem érdemes megtartani önmagának, mindenkinek szívesen ad belőle.
Előző nap mintegy száz fesztiválozót fuvarozott a T2-ben és ez nem túlzás, hiszen a vele töltött három óra alatt 27 különböző fesztiválozóval utaztam, beszélgettem, akik között voltak fiatalok, öregek, baráti körök, szerelmes párok, boldog családok. A sokszínű társaságban egy közös pont volt: imádták a T2-t és annak hangulatát, valamint hálásak voltak Szilárdnak, hogy saját idejét arra áldozza, hogy a többieknek egy picit jobb és kényelmesebb legyen.
Miután elköszöntünk egymástól Taliándörögdön öt óra magasságában, Szilárd továbbment furikázni. Még aznap távolról láttam, a kapolcsi nagyszínpadhoz vezető útnál este 10-kor, ahogy éppen négyen szállnak ki a T2 hátuljából hangos köszöngetések közepette. A látvány pedig boldoggá tett, már csak azért is, mert Szilárd arra használja az autót, amire annó kitalálták, valamint, hogy vannak még ennyire jószívű emberek körülöttünk.
További cikkeink
