Kisgazdák a versenysportban

2004.06.18. 09:47
80 éves az angol MG, amelynek hányattatott, fordulatokban gazdag históriája hű lenyomata a brit autóipar tündöklésének és bukásának. A márka létrejötte egy frusztrációnak köszönhető. Egy angol fiatalember, Cecil Kimber, aki éppoly jártas volt a könyvelésben, mint a rajzolásban, ráadásul az automobilokhoz is értett az első világháború után Oxfordban új álláshoz jutott.
csik.jpg

A Morris vállalat, amely Angliában elsőként honosította meg a sorozatgyártású, futószalagon történő gyártást, hatalmas sorozatokban ontotta olcsó családi autóit. Kimber hamarosan a Morris Garages nevű értékesítéssel foglalkozó részleg vezetői székében találta magát.

Kimber imádta a sportkocsikat, miközben nap nap után unalmas, mezei járművek révén jutott pénzhez. Egy idő után már nem bírta tovább, és addig rajzolgatott, míg egy pofás kis sportkocsit sikerült felvázolnia. Ezek után fogott egy Morris alvázat, és 1922. végére el is készült alkotása, a Morris Garages Chummy. A nyitott kétüléses modellvariánst persze jóval borsosabb áron lehetett értékesíteni, mint prózai donorjárművét. Az anyavállalat is felfigyelt az üzleti lehetőségre, és 1924-től saját maguk is elkezdtek árusítani hasonló karosszériával felszerelt típusokat. Kimber ekkor a Morris luxustípusait vette kezelésbe, s a módosított típusokat már MG márkanéven hirdette.

Az MG önálló vállalatként csupán 1928-tól létezik. Az MG Car Company Williams Morris, mint főrészvényes és Cecil Kimber, mint igazgató irányításával alakult. Ekkor a Morris Garages szerelői már nem végezték mellékállásban a munkát, hanem külön üzemcsarnokban megfelelő szakembergárda bábáskodott a különböző típusokon.

A gazdasági válság előtt, 1927-ben a Morris konszern átvette a csődbe jutott Wolseley autógyártó vállalatot. A raktárkészletből Kimber egy kompakt, felülszelepelt (ohc) motoros kis sportkocsit választott ki, melynek sikeres módosításával megszületett a Midget. A jellegzetes hűtőrács, elnyújtott motorháztető, hátsó kerekek elé helyezett spártaian egyszerű műszerfal a következő 25 év során meghatározó jellemvonásnak bizonyult. Ráadásul Kimber egyik barátja egy nagyobb méretű, már a Bentley-vel is vetekedő luxus sportos túrakocsit készített.

E modellpaletta segítségével az MG óriási változáson ment keresztül, és a harmincas évek elején Oxfordtól 10 kilométerre, Abingdonban létrejött a Föld akkori legnagyobb sportkocsi-gyártó üzeme. Ilyen háttérrel már érdemes volt a versenypályákat is célba venni. Az MG csapat pilótái főállásban kertészek voltak, így az istálló nem-hivatalos beceneve a "Paradicsomtermesztők" lett. A speciális felkészített Midgetek 1931-ban a hagyományos Brooklands Double Twelve versenyen elhódították a csapatelsőséget a jóval felkészültebb Austin legénység orra elől.

Az MG azonban George Eyston és Ernest Eldridge erőfeszítéseinek köszönhetően mint sebességi világrekorder lett ismert. Eyston volt az első, aki 750 köbcentiméteres motorral szerelt autóval lépte át a 160 km/h (100 mérföld/óra) álomhatárt EX120 fantázianevű alkotásával. Az MG EX sorozat egészen a második világháborúig folytatódott. Eközben a Brooklandsi győzelem hatására a Midget alapjaira 1932-ben elkészült a K3 Magnette versenyautó.

A kompresszoros kisautó egyik érdekessége a váltóműve volt. A szervokormány előtti időkben elég sokat kellett küzdeni, hogy a vékony kerekeken száguldó járművek biztosan az úton maradjanak. Éppen ezért például kanyarvétel előtt egy kar segítségével ki lehetett választani a megfelelő sebességfokozatot, majd a kellő időben egy pedál megnyomásával a váltó abba a fokozatba ugrott. A K3 kategóriájában diadalmaskodott a Mille Miglián, a Monte Carlo Rally-n, a nürburgringi Eifelrennen futamon és természetesen a Brooklands betonkatlanjában megrendezett legkülönbözőbb versenyeken.

1935-ben a Morris, a Wolseley és az MG közös irányítás alá került, ekkor merült fel az MG megszűntetésének lehetősége. Szerencsére Kimber meggyőzte az illetékeseket, hogy ne tegyenek elhamarkodott lépéseket. Kompromisszumos megoldásként az SS Jaguarhoz hasonló méretű luxus túrakocsikkal egészült ki az MG kínálata, s így a harmincas évek végére már évi 3 000 autó értékesítését regisztrálhatták.

A második világháború során a Morris vezetősége egy ostoba nézeteltérés kapcsán kirúgta Kimbert, aki 1945 februárjában vonatbalesetben hunyt el. A béke beköszöntével egy szerencsés fordulatnak köszönhetően az MG csillaga villámgyorsan ismét felemelkedett. Az amerikai katonák szülőhazájukba visszatérve vittek magukkal egy-egy automobilt. Ezek között kiemelt szerepet töltött be a TC, az egykori Midget sorozat legújabb tagja. A négyhengeres, 1250 köbcentiméteres motorral szerelt divatos formájú kétüléses Amerikában új divatot teremtett. A TC, majd utódja a TD sokáig az amerikai fiatalság által kedvelt közúti versenyek sztárjai lettek.

Az ötvenes évek elején azonban olyan gazdasági lépés történt, amely hosszú távon meghatározta az MG sorsát: 1952-ben az Austin és a Morris egyesülésével létrejött a British Motor Corporation. Leonard Lord, a BMC első vezetője, aki a harmincas évek közepén a Morrisnál töltött be vezetői pozíciót, egyszerűen el akarta söpörni a Föld színéről a Morris, Wolseley, Riley és MG márkákat. E törekvése nem járt sikerrel, azonban egységesítési törekvései a hatvanas évekre meghozták a maguk gyümölcsét.

Ettől az időtől fogva az MG modellválasztékának nagyobb részét a BMC (majd British Leyland Motor Corp, később British Leyland, végül Rover Csoport) különböző típusainak átalakított, MG emblémás variánsai alkották. Emellett persze sikerült olyan nagyszerű sportkocsikat is készíteni, mint az MGA és az MGB.

1980-ban, miután az MGB és öccse, a Midget karrierje véget ért, az abingdoni üzem bezárt, és úgy tűnt, az MG csillaga végleg leáldozott. 1982-ben azonban elkészült az Austin Metro MG változata. Önálló MG-fejlesztésű típusra egészen 1994-ig kellett várni, amikor a régi idők szellemét megidéző MGF roadster megjelent a piacon. A Rover csoport önállósodása után az MG lett a cég házi tuningcsapata, s az MGF mellett immár az SV típussal próbál önálló arculatot kialakítani.

 
  MG Magyarországon
 
  Az MG hazai története meglehetősen kurtára sikeredett: 1934-ben a Deményi és Fia cég kapta meg a Morris és kapcsolódó márkáinak képviseletét. A cég 1935-1939 között összesen négy darab MG-t importált. Ezek közül egy néhány versenyen is feltűnt, azonban a második világháború után már hírmondó sem maradt a brit sportkocsi-gyártás képviselőjéből. Csupán az utóbbi néhány évben, az oldtimer-mozgalom erősödésével tűnt fel néhány MGA és MGB magángyűjtők kezében.