2018.05.20. 11:11

A céges autók sorsa nem csak játék és mese, de a fiatal Toyotának még az átlagosnál is több rossz jutott. Rengetegen használják, kimaradt egy-két kötelező szerviz, így elhasznált motorolajjal gyűltek benne a kilométerek. Mire elérte a 200 ezret, tarthatatlanná vált a motorolajfogyasztása, ezért elvittük egy profi műhelybe. A szerelők sem számítottak ilyen szörnyűségekre.

Azt gondolná az ember, a 2008-ban bemutatott 1NR-FE kódú 1.33-as DOHC Toyota szívómotor túléli az emberi civilizációt. Aurisokba, Yarisokba szerelték, és semmi nincs benne, ami magában hordozná az idő előtti elromlás lehetőségét. Nincs turbó, nincs közvetlen befecskendezés, semmi műszaki különlegesség. A kis négyhengerest hosszú, gondtalan használatra tervezték.

A motor mindkét vezérműtengelyén változó a szelepvezérlés (VVT-i), a tengelyeket lánc hajtja. Tervezésekor a belső súrlódás csökkentése és a nagy fajlagos teljesítmény volt a cél - az alacsony fogyasztás és a jó emissziós értékek érdekében. Különleges anyagminőség, pontos illesztések, súrlódáscsökkentett felületek mindenhol. Precíziós hengerfejével és vékony szárú szelepeivel leginkább egy japán motorkerékpár blokkjára hasonlít. Akárhová nézünk, pontos illesztések, szépen megmunkált felületek, amelyek az értő szem számára igazi csemegék.

Viszont ebben az Aurisban borzasztóan eszi az olajat, ami odáig fajult, hogy mielőtt szerelőhöz vittük, már ötszáz kilométerenként fogyott egy liter; a csomagtartóban négyliteres kannák sorakoztak az utántöltéshez a cégnél, ahol kulcsos autóként használták a Toyotát az utóbbi években.

A szervizkönyv alapján egy szerviz biztosan kimaradt, de az is lehet, hogy már kettő. Ez azt jelenti, legalább 30 ezer kilométer óta nem cseréltek olajat és szűrőket. Ez azért is problémás, mert a motort nem ekkora szervizintervallumra tervezték, és korábban sem long life (hosszú csereperiódusú) olajjal töltötték fel. Egy korábbi cikkemben leírtam, mivel jár, ha erősen túllépjük az előírt olajcsere-periódust, az is történt.

Amikor elkértük az autót, hogy rendezhessük a problémát, többen jövendöltünk durva lerakódásokat a motor belsejében, feketeiszap-képződést, esetleg gyűrűtörést vagy erős hengerkopást, ami megmagyarázná a magas olajfogyasztást.

A ToyoTeam Garage autószerviz Toyota és Lexus modellekre szakosodott szerelői jobban ismerik a típust, ezért ahogy elmondtuk az előzményeket, felállítottak egy előzetes diagnózist a motor megbontása nélkül. Véleményük szerint az 1.33-as motor dugattyúin az olajáteresztő gyűrűk kis furatai tömődtek el, ezért a hengerfalról a motorolaj a dugattyú szoknyáján át nem tudott visszajutni a karterbe, hanem feljutott az égéstérbe, és elégett, mindent összekokszolva.

A szerelők remélték, hogy ha a motor nem járt olaj nélkül, nem lesz más probléma, aztán elkezdték a motor szétszerelését. A szerelő mozdulatain látszott, hogy nem először csinál ilyet, pontosan tudta, mit kell megbontani, kivenni, vagy csak szétcsatlakoztatni a motor kiemeléséhez.

A szelepfedél leemelése után jött (számomra, aki nem vagyok a típus ismerője) az első meglepetés. Bár az olaj aranysárgára festette az alkatrészeket, számottevő olajiszap sehol nem volt. Az olajteknőben sem, de a forgattyúsház is teljesen tiszta, noha az olajnak égett szaga volt. A hengerfej égéstereiben durva lerakódásokat találtunk, a kipufogócsatornák szintén nagyon kormosak voltak. A magas olajfogyasztás egyértelmű jelei.

A dugattyúk kifűzésekor azonnal beigazolódott a szerelők előzetes tippje: az összes dugattyún el voltak tömődve az olajáteresztő-gyűrűk apró furatai. A dugattyúk oldala is kormos volt, tetejükön közel milliméteres koromlerakódás, és a fekete leves csak ezután következett. A csapágyak mindegyike megkopott a kenési elégtelenség miatt, de annyira, hogy a főtengely forgattyúcsapjai is sérültek. A négyes henger falán a nikasil-réteg egy ponton teljesen megkopott, a hónolás nyomai eltűntek, ezen a ponton a henger erősen hordóssá vált.

Mivel a Toyota nem árul túlméretes dugattyút, a céges Aurist fűzött blokkal lehet csak javítani, mely 650 ezer forintba került. Az árban az új főtengelyt és új csapágyakat is szerepelnek. Természetesen ha már ennyire megbontották a motort, a kuplungot is érdemes volt kicserélni a 210 ezer kilométert futott autóban, ez újabb 120 ezer forintot vitt el. Végül új tömítéskészlettel rakják majd össze a blokkot, ami még 86 ezerbe kerül. A teljes motorfelújításkor a hengerfejet is alaposan megvizsgálják, és gépműhelyben becsiszolják a szelepeket, koromtalanítják az égéstereket, ennek körülbelül 70 ezer forintos költsége van, így a szerviz munkadíjával, a segédanyagokkal és egyéb apróságokkal a teljes javítás körülbelül egymillió forintba kerül.

Felmerül a kérdés, mi történhetett valójában. A legvalószínűbb meghibásodási sorrend az lehetett, hogy az előírtnál hosszabbra nyúlt olajcsere miatt az olaj detergens és diszpergens adalékolása megsemmisült, tisztító hatása erősen csökkent, az égéstermékek egyre jobban leszűkítették a dugattyúgyűrűk átvezető furatát, így az olajfogyasztás megnőtt. Mivel a használók elfelejtették rendszeresen ellenőrizni az olajszintet, valószínűleg csak akkor töltöttek utána, amikor az elégtelen olajnyomást jelző piros lámpa bevillant, vagy folyamatosan világítani kezdett a műszerfalon. Ez már elég volt, hogy a csapágyak erősen megkopjanak, de még nem színeződtek el a hőterheléstől.

Az alacsony olajszintnél a szóró olajzással kent hengerfal nem kapott elég kenést, ezért a kopás felgyorsult. A fentiek alapján talán egyértelműen kiderül, hogy az extrém magas olajfogyasztás egyértelműen a karbantartás elmulasztására vezethető vissza, az alacsony olajszinttel, elégtelen olajnyomással való üzem pedig egyértelmű magyarázat a látható csapágykárra.

Talán sokan nem értik, miért a legköltségesebb megoldást választotta az Aurist használó cég, pedig a magyarázat egyszerű. Valóban lehet kapni papíros, tehát legálisan beépíthető bontott 1.33 VVT-I motort ehhez a Toyotához, arról szétszereléses vizsgálat nélkül csupán annyit lehetne mondani, hogy már megtettek vele 50-100-150 ezer kilométert, és valahogy karbantartották, esetleg beindítható az eredeti autóban, mielőtt megvesszük. Ez viszont kevés, ha egy naponta használt munkaautónak akarunk további üzembiztos éveket adni.