70 éve tudjuk: legjobb autó a könnyű! – látogatás az Alpine-nál
A könnyű autók méltatását a legtöbben Colin Chapmanhez, a Lotus alapítójához kötik, pedig voltak még rajta kívül néhányan, akik ehhez az elvhez ragaszkodva nemcsak sportsikereket értek el, de olyan autókat is adtak nekünk, amiknek a vezetésére 100 év múlva is könnyes szemmel gondolhatunk majd. Ilyen volt például Jean Rédélé és az idén 70 éves Alpine, ami a mai napig eredeti helyén, Normandiában működik, mi pedig a gyártó meghívására megnézhettük, milyen egy ennyire kis szériás autógyár.
Mindössze 9,5 hektáron terül el, és a belvárostól alig néhány perc autózásra található az Alpine szinte manufakturális módszerekkel működő összeszerelő üzeme. Naponta 11 autó készül itt. Összehasonlításképpen a szegedi BYD-gyár 314 hektáros tervezési területen épül, és napi 410-820 legyártott autót ígér az első, illetve a második ütem végére.
A csendes, apró üzemben nem ragasztották le a telefonunk kameráit, örömmel válaszoltak a kérdéseinkre, miközben csendben haladt a munka, egyedül az A390 gyártására való felkészülés és a kamerával kellemetlenkedő újságírótömeg zavarta meg a rutint. A gyártósor szokatlan lomhasággal, a külső szem számára lassított felvételnek tűnő dinamikával mozgott, a gyártásban dolgozók pedig precízen és kimérten végezték el többszörösen ellenőrzött feladatukat. Ha egyszer autógyárban dolgoznék, az eddig látottak alapján biztos, hogy ide jelentkeznék, amúgy is szeretem a tőkehalat, amiből szintén jól áll a város.
2017 óta készülnek itt a középmotoros, hátsókerekes, alig 1100 kilós, csodálatos A110-ek, amikről mi is ódákat zengtünk már, előtte pedig a Renault különleges, kis szériás autói születtek itt, mint például a Clio V6. A Renault 5 alapjaira épülő elektromos Alpine A290 nem itt, hanem a Renault verzióval együtt, a Douai városában lévő Renault ElectriCity üzemben készül, ám mivel az A110 gyártása hamarosan véget ér, a frissen bemutatott A390-ek veszik át a helyét.
Alpine-történelem
Dieppe elsősorban kikötővárosként, a tengeri kereskedelem egyik francia központjaként volt ismert, de a haditörténelemben is fontos szerepet játszik, a százéves háborúban is több harc színtere, illetve az 1942-es, sikertelen szövetséges partraszállási kísérletnek is névadója volt.
Az Alpine története 1947-ig nyúlik vissza, amikor a 25 éves Jean Rédélé egy helyi Renault-szerviz vezetőjeként kezdett egy farmotoros Renault 4CV-t reszelni, hogy a kisebb hegyi versenyektől Monte Carlón át a Mille Migliáig eljusson a 750 köbcentis versenyautójával.
A sportsikereken felbuzdulva 1955-ben alapította meg az Alpine vállalatot, hogy nagyon kis szériás versenyautókat gyárthasson. Eleinte a 4CV-alapú A106-ost, nem sokkal később a Dauphine-re épített, műanyag karosszériás A108-ast, majd a márka ikonját, az R8-alapokra épülő A110-est, ami a hatvanas évek végétől olyan sikereket ért el a versenypályákon és a piacon is, hogy autógyárként kellett megnyitni a Dieppe-i üzemet azon a területen, ahol most is van.
Az Alpine-t 1973-ban, a legkomolyabb ralisikerek és a konstruktőri világbajnoki cím elérésekor vásárolta fel a Renault, fennhatóságuk alatt az A310 és a GTA/A610 készült, de 1995-ben a piaci siker elmaradása miatt végül beszüntették a gyártást, a 2017-es feltámadásig kizárólag Renault sportmodellek készültek itt.
A 377 állandó dolgozó 22 százaléka női alkalmazott, köztük termelési vezetők és mérnökök egyaránt vannak, amire nagyon büszke a gyártó. A dolgozók átlagéletkora 43 év, tavaly összesen 4433 autó került innen a vásárlókhoz. Az 1969-es nyitás óta az 500 ezres mérföldkövön vannak túl, az új A110-ből összesen 25 ezer darab készült eddig.
Az A110 esetén az alumínium karosszéria struktúrájának szegecselése és ragasztásai is ebben az üzemben készülnek, míg az A390 csupasz karosszériája már Douai-ból jön majd, hogy a fényezési, összeszerelési és ellenőrzési folyamatok már itt készülhessenek el. Tíz darab, AI-segítséggel kiegészített ellenőrző kamera, tíz munkafolyamati ellenőrzés és két utolsó jóváhagyó személyzet garantálja a 100 százalékos biztosságot. Az egyik előadó külön kihangsúlyozta, hogy még a többi Renault-gyárhoz képest, arányosítva is ide érkezik a legkevesebb reklamáció.
Az Alpine-gyár alacsony robotizáltsága hihetetlenül csendessé és emberközelivé teszi a hangulatot, de a fényezésnél azért használnak egy olyan csiszoló- és törlőrobotot, ami a fényezés előkészítési fázisában váltja ki az emberi munkaerőt, ám a 80 fokos hőkezelés és a fényezés után a technikusok már tapintással és szemmel keresik az esetleges hibákat vagy porlerakódást.
A motor beillesztését, a segédberendezések rögzítését és a műszerfal, illetve a beltér összerakását is technikusok végzik, és minden munkafolyamat végén alapos ellenőrzésnek vetik alá az autókat. Rövid látogatásunk alatt láttuk, ahogy a technikusok kézzel rakják össze az ajtókárpitokat, vagy ahogy egy raktári békára emlékeztető hidraulikus mozgatószerkezettel helyezik át egyik sorról a másikra a készülő autókat.
Egyfelől örömmel, másfelől kissé szomorúan jöttünk el: az A110 megszűnésével nemcsak egy szívünknek kedves autó, de egy ennyire családias építőműhely is zárójelbe kerülhet, hiszen bár a munkamódszerek minden valószínűség szerint nem sokat változnak, és a gyár sem fog megnőni, ez a manufakturális hangulat és a szinte semmiből elkészülő autók öröme odavész.
