Az óraipar szereplői évtizedek óta keresik a minél szorosabb, legalábbis marketing szempontból minél szorosabbként eladható kapcsot az autóipari szereplőkkel. Az évek során rájöttek, hogy úgy lehet közelebb csalogatni a nem órakedvelő férfiakat, ha az autókon keresztül szólítják meg őket. Nem érdekel az óránk, de szereted az autókat? Nézd, itt egy különkiadás, amit a kedvenc autógyártóddal csináltunk!
Az olcsóbb, akár a szalonban kapható, már-már repiajándéknak tűnő, egyszerűbb daraboktól kezdve a 150 millió forintig elég széles skálán mozognak az autó ihlette órák, tekintsünk el a két véglettől, és nézzük a közép- és felső kategóriát. Fontos leszögezni az elején, hogy amikor egy óra áráról beszélünk, akkor nem a magyarországi átlagkeresetet vesszük referenciaértéknek, hanem az órák kategórián belüli, egymáshoz viszonyított értékét.
Az autós-órás együttműködésekben az egyik élen járó márka a TAG Heuer. Történetük az ötvenes évekig, Jack Heuerig – a cégalapító Edouard Heuer unokája – és egy rendkívül veszélyes mexikói közúti versenyig, a Carrera Panamericanaig vezethető vissza. Innen ered az óragyártó napjainkban is gyártott legendás típuscsaládja, a Carrera – ennék még semmi köze a Porschéhoz. Az utána következő évtizedekben egyre szorosabbá vált a Heuer és az autóversenyzés kapcsolata, számtalan izgalmas motorsport-inspirált modell jelent meg. Akkoriban ezeknek még egészen más volt a funkciója (volt funkciója) és a szerepe, mint napjainkban. A múltbeli érdekességekről, összefogásokról is lesz szó, most maradjunk a jelenben, és nézzük meg közelebbről azt, hogy valóban van-e jelentősége, értelme az autók inspirálta óráknak.
Az óraipar a legjobb reklámszakemberek segítségével sem tudná észérvekkel megindokolni, hogy mi a létjogosultsága egy többszázezer vagy többmillió forintba kerülő órának. Ezért nem is észérvekkel, hanem érzésekkel, az érzéseinkre gyakorolt hatással próbálnak meggyőzni. Többnyire sikerrel. Ha űrhajósok szeretnénk lenni, akkor Omega Speedmaster Moonwatch, ha hajóskapitányok, akkor Ulysse Nardin, ha amerikai elnök, akkor Rolex Day-Date, ha hegymászó, akkor Rolex Explorer, ha Steve McQueen, akkor TAG Heuer Monaco, ha Alessandro Del Piero, akkor Adidas Predator, ha Dominic Toretto, akkor a nagy keresztes nyaklánc az Aliról. Ugyanígy működik az autós kiadásoknál. Elég csak olyan érzést kelteni, mint amit az autó sugall, és már meg is van az összhang.
Nemrégiben jelentette be a Porsche és a TAG Heuer újdonsült együttműködésüket, és ezt egyből egy Porschés különkiadással gondolták megünnepelni. Az autó ihlette órák esetében az autókedvelőkre a legnagyobb hatást azzal gyakorolhatják, ha az autónak valamely elemét, motívumát, jellegzetességét megjelenítik az órán, ezen a ponton dicsőülhetnek meg, vagy süllyedhetnek a mélybe a különkiadások. A leggyakoribb, ha mechanikus óráról van szó, hogy az üveg hátlap alatt a leglátványosabb alkatrész, amely az automata felhúzásért felel, a rotor, felnit, vagy az autó kormányát mintázza. Sok esetben elég ennyi, pilótaórából, repülős témájú órából éppen elég van már, ami az alapvető repülős stíluson túl nagyjából ennyivel elintézi a repülősséget, pedig ennél mára már lényegesen magasabban van a közönség ingerküszöbe.
A TAG Heuer ez esetben mélyebbre nyúlt. Egyrészt az üveg hátlap alatt látszik a kormányt mintázó rotor. A stopper nyomógombjai dugattyúra emlékeztetnek, és a felhúzókoronánál visszaköszön a számlapon is finoman használt piros szín. Hogy mindenkinek egyértelmű legyen, hogy egy Porschés darabról van szó, az üveg körüli lünettára, ami itt tachyméterként funkcionál, nagy, piros betűkkel ráírták, hogy PORSCHE, külön öröm, hogy ezt a Porsche saját betűtípusával. A lényeg viszont a számlap textúrája. Elsőre a versenypályán elfárasztott és finoman megolvadt gumiabroncs felületére gondoltam, és boldogan konstatáltam, hogy nem csak attól lehet porschés egy óra, hogy rá van írva, hogy PORSCHE, de el kellett keseredjek. A számlap aszfaltmintás. Amin a Porsche megy. Meg a Renault, meg a BMW, meg a kombájn.
Ahhoz, hogy ne legyen nagyon valamilyen, és ne csak a Boxster, vagy Carrera, vagy Macan, esetleg GT3 tulajokat szólítsák meg, nem használhattak különösen típusspecifikus látványelemet, mert leszűkítette volna a célközönséget. Így viszont egy szélesebb kör számára maradt meg a porschésság, hiszen rá van írva, a rotor egy kormány, a számlap pedig aszfaltmintás, tehát aki számára kicsit is szimpatikus a márka, és az órákat is kedveli, megtalálhatja mindkét oldalról a szépséget. Vagy legalábbis az érdekességet. Hogy jól sikerült-e? Kicsit Porschés, nagyon TAG heueres, ráadásul a „Carrera” névazonosság miatt véletlenül összekeverhető, tehát összességében igen – ha beérjük ennyi Porschéval. Jó pont, hogy a fémszíj mellé bőrszíjat is választhatunk, aminek a „racing cérnája”, hasonló hangulatot ad vissza, mint egy 911 belsejében a varrások. Ennél több Porschét is kaphatunk, azt viszont a Porsche Design óragyártó részlegén kell keressük, ahol igen kellemes meglepetésekben lehet részünk.
Az autós vonal érdekessége, hogy a TAG (Techniques d'Avant Garde), akik a nyolcvanas évek közepén vásárolták meg a kvarcválság miatt csőd szélére sodródott Heuert, a Porschéval közösen fejlesztették a Forma 1-es McLaren MP4/1, 2 és 3-ban 1983-1987 között használt 1,5 literes, V6-os turbómotort. A blokkon nagy betűkkel látszik a TAG felirat.
A TAG Heuer nem szűkölködik autós különkiadásokban. Még 2018-ban mutattak be új Aston Martinos modelleket, ami a zöld árnyalat és a bőrszíj zöld cérnája mellett egy nem kikerülhető, hatalmas Aston Martin logóval nyomatékosította bennünk, hogy milyen kiadásról van szó, emellett pedig a Steve McQueen féle Gulf-színű Monaco is egy ikonikus darab, de az ikonokról majd legközelebb.
Nem kell messzire menjünk, maradhatunk cégcsoporton belül. Az LVMH (Moet Henessy Louis Vuitton) csoporton belül a felső-középkategóriás márka, a Zenith műhelyéből került ki néhány igen érdekes darab. Érdekes abból a szempontból, hogy szintén autós együttműködésben készültek, de még kevesebb ráutaló jelet találunk. 2016-ban mutatta be a Zenith a Range Roverrel közösen elkészített új modellt, amihez a legendás típust, a stopperes El Primerót használták fel. Az acél tokot leváltotta a ritkábban használt fekete kerámia, az ezüst-kék színek helyett fekete lett a számlap egy nagyon tetszetős szálcsiszolt textúrával.
A törtfehér, lyuggatott bőrszíj összhatásában a szellőztetett bőrülésre emlékeztet. A hátlapba és a rotorba belegravírozták, hogy Range Rover, hogyha a szálcsiszolt fekete számlapról és a bőrülésre emlékeztető szíjról nem jutott volna még eszünkbe. Bár mint óra – szerintem – nagyon jól néz ki, ha azt írják rá, hogy Volvo, vagy Saab, ugyanúgy elhinném.
A két márka együttműködésének apropója, hogy 1969-ben mutatták be a Zenith El Primero szerkezetét – az első automata kronográfok szoros versenyében -, és az első Range Rover szinte végleges prototípusát is – ez egy évvel később már gyártásba is került.
Valamivel később megjelent egy „Chronomaster El Primero Range Rover Velar Special Edition” valamint egy Evoque kiadás is „Defy Classic Range Rover Edition” néven. Előbbinél gyakorlatilag semmi, utóbbinál a részben áttört számlap mintája emlékeztet minket az Evoque felnijére. Erről kívánom mindenkinek a sajtóanyagot, elképesztően izgalmas, látszik, hogy fekete öves PR-osok írták.
Majd jött tavaly az új Defender megjelenését ünneplő Zenith, a Defy kollekcióból, továbbra is El Primero szerkezettel – az El Primero szerkezet olyan a Zenithnél, mint a 2.0 HDi a Peugeot-nál. Bár a werket sokkal régebb óta készítik, de annyi bőrt húznak le róla, amennyit csak tudnak, ami annak fényében nem is baj, hogy egy zseniális mérnöki munkáról van szó.
Valószínűleg a Zenithnél meghallották a 2016-os értetlenkedést, és az újabb modellhez már magyarázó képet is kiadtak az óra mellé. Ha nagyon erősen nézzük, akkor észrevehetjük, hogy a rotor felnit ábrázol. Összességében az óra még annyira sem tud asszociatív lenni, mint a 2016-os lyuggatott bőrfoteles verzió. Ez egy titán tokos, fekete színű El Primero 21. Szerkezetileg egy különleges óra, és a nem limitált változat kategóriáján belül jó áron kapható, de mint Land/Range Rover különkiadás, közel 4,5 millió forintos áron, nekem kevés. A kocka-sormintás gumiszíj megmenthetné, ha lenne ilyen az autón valahol. De nincs.
Öröm az ürömben, hogy 250 darabos limitáció, elképzelhető, hogy a gyártók sem bíztak a felhőtlen sikerben.
Lépjünk egyet feljebb az LVMH cégcsoporton belül, és máris a különkiadások nagymesterével találjuk szembe magunkat, az Hublot-val (ejtsd übló, vagy ubló). Sokaknak még mindig a „különlegesebb beltartalom nélküli túlárazott aranyóra, gumiszíjon” képét jelenti a márka, pedig mostanra az Hublot kinőtte magát. Ők kísérleteznek a legtöbb olyan anyaggal, ötvözettel, ami az óraiparban eddig szokatlan volt. Karcolhatatlan 18 karátos arany (Magic Gold), zafírüvegből készült, itt-ott hajlított tok (MP-11), karbon, stb. És mindezek mellett a Ferrari lelkes elkötelezettjei, ebből kifolyólag megszámlálhatatlan ferraris kiadás készült náluk, szinte lehetetlen számontartani mind.
Náluk készül az egyik legdrágább autó-tematikájú karóra, az MP-05 LaFerrari, közel 150 millió forintos listaárával, és a 2019-ben bemutatott Classic Fusion GT is. A genfi autószalonhoz hasonló órás esemény utolsó, még békeidők beli Baselworld, 2019-es rendezvényén került a kezembe ez a darab. A Classic Fusion egy tényleg letisztult, az Hublothoz képest kifejezetten konzervatív darab. Szemben ezzel a GT változattal.
Ennél a típusnál számomra értelmet nyer a Ferrariság. Nem azért, mert a jelentős méretű ló 12 óránál kiszúrja a szemem, mert hiába polírozták a csillogás végletéig a lovat, egyáltalán nem bántó a szürke szerkezet fölött. A segédszámlap három óránál egyértelmű fordulatszámmérő ihlette forma, benne a dátumablak pedig a fordulatszámmérőn belüli sebességi fokozat kijelzésre emlékeztet. Nem is kérdés, hogy a rotor is Ferrari motívumos.
Oldalról sem veszti el a lendületet. A stopper gombjai különböző színűek, a felső, amivel elindítjuk, piros, az alsó fekete. A tokfülek kiképzése is ötletes, vonalvezetésébe még bele is lehet látni az újabb Ferrari modellek vonalait. A 3D karbon még jobban kiemeli az autós-versenyzős mivoltot.
A 8,5 millió forintos árcédula kifejezetten vastag. Viszont, ha megnézzük a részleteket, mint az anyaghasználat, az Unico szerkezet, a formák, akkor némileg közelebb kerülünk a megoldáshoz. Ilyet viszont vegyen az, akinek már Ferrarija is van, úgy az igazi.
A sorban a két legerősebb következne, az évtizedek óta élharcos Breitling, valamint a veterán autóverseny életben tartása miatt rendkívül jelentős Chopard – mindkét gyártó kiemelt hangsúlyt fektetett és fektet mai napig az autóipari együttműködésekre. A következő részben az ő történetükben mélyedünk el.
A cikket a kronometer.hu szerzője írta.
Ilyen és ehhez hasonló tartalmakért kövesd a Totalcar TeChno Facebook-oldalát is!
