Az egyik legszebb példa arra, amikor egy autómárka és egy óragyártó komolyan veszi a közös munkát. Hiába lett tankönyvbe illő a kapcsolatuk, ez sem indult simán. De pár vitatható modell után meglett az összhang.
Előző cikkünkben érintettünk néhány autós-óraipari együttműködést, de a két - szerintem - legfőbb kimaradt. Ez a kettő a Bentley és a Breitling együttműködése, valamint a Chopard kapcsolódása a legendás veteránautó-versenyhez, a Mille Migliához.
A Breitling for Bentley kollekció az elmúlt 20 év egyik jelentős együttműködésének számított. A két márka közös múltja 2002-ig vezethető vissza, amikor a Bentley megbízta a Breitlinget, hogy készítsen műszerfali órát az új Continental GT-be. Ezt tekinthetjük a „szent kvarcóra” brit-svájci újraértelmezésének - holott ejtettünk néhány szót arról, hogy nem minden svájci, ami műszerfalban van és svájci logóval készült. Sőt.
A műszerfali óra mellett elindult a Bentley-kollekciós Breitling karórák tervezése is, külön almárkaként, Breitling for Bentley néven. Míg az igyekezet teljesen érthető volt, a Continental GT egy új utat nyitott a Bentley előtt, megvolt a lehetőség, hogy más csatornán egy más típusú férfias termékkel is megszólítsák a publikumot.
Ezzel a lépéssel elindult a valaha volt legvéleményesebb és legbumfordibb Breitlingek gyártása. Akármennyire szeretnék hasonlóságot látni egy Bentley és egy Breitling for Bentley között, két dolog van, ami egyértelműen utal az autósságra. Ebből az egyik a felnit, vagy valamelyik Bentley-t mintázó hátlap, valamint a felirat a számlapon. Ennél több Bentley-séget viszont nem találunk.
Szó se róla, a dizájn egységes volt. Hatalmas, jellemzően 44-49 milliméter közötti átmérő, jellegzetes, vastag, sűrű recézésű lünetta, és a több, különböző számítást segítő belső skála – amiket több mint valószínű, hogy a vásárlók elenyésző százaléka, vagy inkább tízezreléke tudott egyáltalán használni. Többnyire kronográfok, tehát stopperes órák készültek az együttműködés égisze alatt, ezzel is nyomatékosítva a motorsportokhoz fűződő viszonyát mindkét márkának. Tudniillik 1924 és 1930 között a híres Bentley fiúk (Bentley Boys) öt alkalommal nyerték meg a 24 órás Le Mans-i versenyt – Willy Breitling, az alapító Léon Breitling unokája pedig különösen szerette a Bentley-ket. Micsoda kapcsolat!
2003-ban a Bentley visszatért a híres Le Mans-i versenyhez, egyből magához ragadva az első két helyet, és ennek tiszteletére készült el egy limitált kiadású Breitling is – visszatekintve nem hiszem, hogy erre bármely márka büszke lenne.
Amire nincs egzakt magyarázat az az, hogy miért kellett már-már bumszli, túlzsúfolt és agresszív külsőt tervezni ezeknek a karóráknak, miközben a Bentley inkább a stílusos, a maga módján sportos (golfklubos) eleganciát hivatott közvetíteni, a Breitling for Bentley modelljei sokkal inkább váltak a nagyzoló, slusszkulcspörgetős menők és a konditeremből ideiglenesen ki-kilátogató monstrumok védjegyévé, mintsem egy megújulása küszöbén táncoló autógyártó óraipari párhuzamává. Egyedül a Flying B típus, amit, ha lélegzet-visszafojtva elég sokáig nézünk, akkor találunk benne némi Bentley-t. De erre a kapcsolatra még visszatérünk.
Volt időszak, amikor még David Beckhamet is megszerezték reklámarcnak, de az ő csuklóján sem tűnik kellőképpen márkaazonosnak az óra, pedig látszik a fotón, hogy mindent megtettek.
Semmiképpen nem szeretném azt sugallni, hogy nincs a Breitling for Bentley kollekcióban szép óra. Ott van az ana-digi (analóg-digitális) változat, ami tényleg kifejezetten sportos, vagy az aranytokos, zöldes-barnás sunburst számlapos Mark VI - amit az előző cikk végén lehetett látni -, ami mint óra, kifejezetten szép. Összességében a Breitling for Bentley kollekció az én szememben nagyon kevés ponton találkozik a 2003 óta gyártott Bentley-k stíluselemeivel és hangulatával.
Mint óraipari termékek, a Breitling for Bentley modellek nagyon jól helytálltak, a kollekció sikeres volt. A kidolgozásuk minőségi, a szerkezetek megbízható ETA werkek, svájci kronométer (COSC) minősítéssel, panasz nem lehetett rájuk. A modellcsalád legfőbb hátránya, hogy a népszerűség magával hozta a hamisítóipart is. Ki merem jelenteni, hogy a legtöbb hamis Breitling a Breitling for Bentley típusjegyeit hordozza magán, mint a lünetta, a számlapkiosztás és a tokforma.
Avatott szemnek már méterekről feltűnik a turpisság, de közelről látva már mindenki észreveheti a segédszámlapok eredetitől eltérő kijelzését és 6 óránál az ún. ál-tourbillont, ami megpróbálja elhitetni magáról, hogy egy tourbillon gátszerkezet, pedig csak egyszerűen megnyitották a számlapot egy sima billegő fölött. Értelemszerű, hogy ezek a hamisítványok – legyenek bármilyen minőségűek – egy fillért sem érnek, az értékesítésük pedig bűncselekménynek számít.
2017-ben új igazgató került a Breitling élére, in medias res megdöntve az addigi bumszli-érát. Georges Kern alatt egyre több új modellcsalád jelent meg hordhatóbb, emberibb méretben, 40-44 milliméter között, és meglepő mód Bentley-kiadások is feltűntek ezekben a kollekciókban. Az újragondolt típusok melegágya a Premier széria lett, ezzel megtalálta a Breitling azt a vonalat, amivel méltó módon képviselheti a jelenlegi Bentley-ket a svájci óraipar szemszögéből.
Elsőként elkészült az 1929-es Blower Bentley által ihletett British Racing Green változat, művésznevén Premier B01 Chronograph 42 Bentley British Racing Green, ami teljes mértékben megtartotta a Premier széria finom vonalait, és kapott az oldalára egy Bentley plecsnit.
Elkészült a Centenary Limited Edition, aminek a famintás számlapja egyértelmű utalás a Bentley-k műszerfalára, a gyémántöltés mintájú bőrszíj pedig az ülésekre.
Nem sokkal később pedig egy 1000 darabos Mulliner szériát is bemutattak fehér/ezüst-kék színekben, ami pontosan passzolt az újonnan bemutatott Continental GTC Mulliner színvilágához.
A Premier széria 42 milliméteres tokátmérője a legtöbb férficsuklón jól mutat, elegáns mivolta miatt nem is elvárás, hogy ordítson a figyelem után. A B01-es szerkezet már a Breitling saját fejlesztése, jól megalkotott, szépen kidolgozott konstrukció, mostanra a gyerekbetegségeit is kinőtte, szerencsénkre az üveg hátlapon át láthatjuk a finom részleteket, csak a Bentley logó takar belőle valamennyit. Azok, akik inkább a felfrissített Chronomat szériában találnának bentley-s darabra, egy egyszerűbb, zöld számlapos modellt találnak. Ezen érezni, hogy csak a kötelesség hívta életre, a Bentley már ennél finomabb megoldásokról szól.
A Continental GT a Volkswagen luxus-reneszánsza?
Leleményes autós szakújságírók, mindig megemlítik, hogy egy-egy luxusautóban mely alkatrészek származnak az adott konszern alsóbb kategóriás márkáiból. Ez elsősorban azokat érdekli, akik nem fognak ilyen autót venni, ellenben szeretnek beszélni róluk. Nincs az a szituáció, ahol a két „gazdagember” áll a magániskola előtt a gyerekre várva, egyik egy új S-osztállyal, a másik egy veterán Jaguarral, és lenézően tekintenek a harmadikra, aki éppen begurul egy néhány éves Continentallal, hogy „na, megjött a phaetonos”.
Nem látom szükségét, hogy a Bentley bármely termékét innen közelítsük meg, vagy egyáltalán hangsúlyt helyezzünk erre, sőt a Rolls-Royce–Bentley kapcsolatra sem. A Continental nevet 2003-ban a GT-vel frissítette fel a Bentley. Egy hatliteres W12-es ikerturbós motor hajtotta kupét 560 lóerővel, ami ma sem kevés, közel húsz évvel ezelőtt pedig még többet jelentett. A belső teret egyfajta tömör, modern luxus jellemezte, nagyon kevés maradt a finom, brit eleganciából, a vékony karimás kormányból, a sok kerek kijelzőből a műszerfalon. Ezek fölött eljárt az idő, és egy azure-os átvezetéssel berobbant a modern luxus.
Visszatérve a Continental GT-re, a műszerfalon feltűnt egy hatalmas kijelző, az oszlopok vastagok, az ablakok inkább csak lőrésszerűek, a kilométeróránál megmaradt a klasszikus, angolos kerek-műszerhalmaz. Borzasztó erős, összkerék-meghajtású, mégis ott van benne a Bentley-ség. Összekeverhetetlen front és far. Két évvel később megjelent a Flying Spur, tehát a limuzin változat is, majd egy modellfrissítés, majd még egy generáció. Egyre kifinomultabb lett a külső és a belső egyaránt. Volt szerencsém egy-egy napra megkaparintani a 2020-as, 4 literes V8-as Bentaygát és az ezüst-fekete Flying Spurt is, és el kell ismerjem – szinte - minden egyes forintját ezeknek az autóknak. Annyira kiválóan támasztják alá – élettér szintjén – a felsőbbrendűséget, hogy nem is kívánhatna magának sokkal jobbat egy arisztokrata. Vagy nem arisztokrata, egyszerűen az átlagos jómódúnál - és direkt nem írok gazdagot - némileg kifinomultabb jómódú ember.
Egyszer, ha lehetőségetek adódik, üljetek be egy legújabb generációs Bentley-be, lehetőleg olyanba, amit a Naim hifivel szereltek, de ez legyen csak egy kedves extra, az alap is elrecseg valahogy, és egy rendes zenelejátszóról, ami nem egy agyontömörített Spotify, hanem például a Tidal nevű app, indítsátok el Georges Delibes Lakmé című csodájának virág duettjét. Az én világomban ez a zene és egy modern Bentley tökéletesen kiegészítik egymást. Csukott szemmel hátradőlve az ülésben elképzelni, ahogy suhannak a fák, a futómű mindent kisimít, a V8 pedig finoman duruzsol...
Az elmondottak alapján egy Patek Philippe passzolhatna hozzá inkább, viszont a Patekben még ennél is több arisztokrata vér csörgedez – és most elsősorban nem az óraipari megoldásokra, hanem miliőre, történelemre, és a reklámokra gondolok, tehát azokra a marketing bullshitekre eszközökre, amik alapján bárki véleményt formálhat. A Patek a reklámok terén is a tradíciókra helyezi a hangsúlyt: „Valójában sosem birtokolsz egy Pateket, csak megőrzöd a következő generációnak”, szól a szlogen, megtámogatva kiváló képi és mozgóképes anyaggal, nem véletlen, hogy fekete-fehér a reklámfilm is.
A Bentleynek egy kiváló párja a Breitling, legalábbis mostanra az lett. Az új Flying Spur és az új GT már valóban kifinomult, értelmezhetően keveri a modern és arisztokratikus elvárások elemeit, pont úgy, hogy az egy britnek, egy németnek, egy amerikainak és egy kelet-európainak is vonzó lehessen. Ehhez kellett viszont az első generációs Continental GT, ami úgy tűnik, mintha a Bentley-nél elgondolkodtak volna azon, hogy a bébirépa vastagságú kormány a brit lordoknál még elmegy, de a csatornán túl nem divat a brit hagyományok őrzése, ideje lenne kilépni a ködös Albionból és megcélozni ezzel a szép múltú márkával egy újabb réteget, aki szereti a luxust, csak nem annyira kifinomult, hogy piros lámpánál a műszerfali fabetét görcseinek mintáját elemezze. Erre pedig a tökéletes eszköz lett a 2003-ban bemutatott Continental GT, aminek – ha igaz ez a gondolatmenet, amit épp kifejtettem - tökéletes árukapcsolása volt a bumszli Breitling for Bentley széria.
A sors fintora, hogy mire eljutott a két cég együttműködése arra a pontra, ahol az órák és autók megjelenése, hangulata, miliője megegyezik, szerződést bontottak, így jelen állás szerint ezek a Premier modellek az utolsó Bentley szériás Breitlingek. Hogy mennyire ment könnyen a szakítás az óragyártónak, jól mutatja, hogy az augusztus végi Geneva Watch Daysen be is mutatták az amerikai izomautók által inspirált Top Time szériát Mustang-zöldben, Shelby-kékben és Corvette-pirosban. Éles váltás, bár az első visszhangok pozitívnak tűnnek, érdemes megvárni a folytatást.
A Top Time egy ötvenes évekbeli kollekció újrakiadása, amivel a márka célja a fiatalok megszólítása. Tehát egy nagyjából 2,5 millió forintos Cobra/Mustang/Corvette logós órával próbálják elérni a fiatalokat.
A következő részben 1927-ig repülünk vissza, az olaszországi Bresciába, és megismerjük, hogyan vált eggyé a felsőkategóriás órákat készítő Chopard neve az egyik legismertebb európai országúti autóversennyel.
A cikket a kronometer.hu szerzője írta.
Ilyen és ehhez hasonló tartalmakért kövesd a Totalcar TeChno Facebook-oldalát is!
