Teszt: Gran Turismo 7

Volt időnk kiböjtölni erre a játékra. Az előző számozott rész, a Gran Turismo 6 bő kilenc éve jelent meg még PlayStation 3-ra, nem is érkezett belőle PlayStation 4-es verzió. Ezen kívül ott volt még, immár PS4-en a 2017-es Gran Turismo Sport, ami vezethetőség, irányítás és grafika terén nagyon sok újat tudott mutatni, de az egyjátékos mód, a gyönyörűen felvezetett sztorival eleinte hiányzott belőle, és csak frissítések formájában szivárgott bele az a GT-esszencia, ami miatt az egész sorozatot szeretni lehet. Ezek után viszont szinte mindenki érezte, hogy a GT7 össze fog állni, ráadásul úgy, hogy az autós sztorikért érkező autós mindenevők pontosan ugyanúgy szeressék, mint azok, akiket a háttér egyáltalán nem érdekel, csak a nyers technika és az online versenyek izgalmai.

Hiteles sztorik az autózás világából

Kora délután aktiváltam a játékot, de már bőven késő este volt, mire a letöltés és a telepítés végzett, képzelhetitek, mennyire játszani akartam már, az összesen 8 perces nyitóvideót azonban mégsem tudtam átugrani. Nagyon hangulatos klipekkel, az első patentwagentől a régi Le Mans versenyeken át a Mini Morris-gyártósorokig nyerünk betekintést a hőskorba, majd két másodperccel később a legmodernebb gyártósorokat és a Porsche Taycan összeszerelését látjuk, ami egy olyan finom átmenettel válik hagyományos videóból konkrét játékrenderré, hogy a következő alkalommal már csak azért is újranéztem a videót, hogy azt a néhány másodpercet lássam.

Ezt a videót azoknak is ajánlom, akik egyébként valószínűleg soha nem játszanának a játékkal: normál esetben nem vagyok a túlhúzott intrók nagy híve, de ez a pár perc annyira zseniálisan mutatja be, mi az a sokszínűség, ami miatt az egész sorozat annyira szerethető, és amivel több egy tisztességes iparosmunkánál. Lélek van benne, autóbuzik csinálták autóbuziknak.

Ugyanez a kellemes ív jellemzi a sztorivonalat is, a játék különböző pontjait (autókereskedések, versenysorozatok, gyakorlókörök, multiplayer, fotós terület, stb.) egy szemléletes térkép köti össze, de a központ minden esetben a kávézó, ahonnan a feladatainkat kapjuk. Itt csokrokba szedve versenyezhetünk begyűjtött autókért, versenyzői szintlépésért és egyéb extra tartalmakért, mindezt úgy, hogy közben megismerjük a világ autógyártásának érdekesebb felét 1929-től napjainkig. Ebben a virtuális kávézóban sokszor az aktuálisan kiválasztott autó megálmodójával, esetleg valamelyik ismertebb mérnökkel futhatunk össze, ahol pár személyes sort olvashatunk arról az autóról, amivel épp versenyezni készülünk.

Tuningolni csak stílusosan

A sztorizós tartalmak jellemzően mindig átugorhatók, így akik csak végig akarnak szaladni a 15-28 órás játékmeneten, és viszonylag sallangmentesen élhetik át a versenyzés élményét, persze lesz egy-két szükségszerű töltelékfeladat tuningolással és fényképezkedéssel, de ezeket is érdemes lelkesen végigzongoráni, mert olyan japános alapossággal eltöltött munkaórák vannak mögötte, amit némi objektivitással akár feleslegesnek is nevezhetnénk.

Meglepődtem, hogy a Mazda MX-5 NA-nál elérhető tuningcsomagok egy az egyben ugyanazokat a teljesítmény- és tömegadatokat tudják hozni, amiket a valóságban is: egy computer alapból mindössze néhány lóerőt ad, egy komolyabb szívó építés, köbcenti-növeléssel hengerfejportolással, a tengelyek cseréjével már 20-30 százalékot hoz, feltöltéssel pedig könnyedén átléphetjük a 200 lóerős határt, könnyítéssel pedig körülbelül 800 kilóig mehetünk le, az életben is hasonló a realitás. Nyilván egy 5,7 literes, V8-as, de gyárilag alig 280 lóerőt nyújtó Corvette esetén nagyon könnyű eljutni a 4-500 lóerőig, viszont a fékre és a futóműre exponenciálisan többet kell költeni, hogy élvezetes autó váljon belőle. A hitelességből fakad a tuningélmény, nem abból, hogy a versenyekkel megszerzett kreditpontokat kényszeresen el kellene költenünk néhány random kattintással, ahogy azt csomó egyéb játéknál megszoktuk.

Kevésbé alapos, de jó ötletről árulkodó játékmód a Music Rally: egy-egy sima időmérő szakaszt játszhatunk le mindenféle zenére, aki szeretne felpörgetett komolyzenei művekre, vagy akár japán popzenére csapatni, az most megteheti, de egyébként a játék zenei sokszínűsége mindenhol felüti a fejét, ezek hol jobban, hol kevésbé passzolnak az adott szituációhoz, azt mindenesetre nem lehet mondani, hogy kiszámítható lenne a zenei világ. Nem is illene az egyhangúság egy olyan játékhoz, ami 34 versenypálya 97 variációján visz minket végig, és bő 420 autót enged kipróbálni.

Gyönyörű grafika és példás sportszerűség

Sajnos a korábban rendelt PS5-ünk ismert okokból továbbra sem érkezett meg, így egy PS4 Pro konzolon tudunk vele játszani, ez viszont egyáltalán nem volt fájó. A grafika lenyűgöző, az összes fény-effekt, árnyék, textúra nagyon rendben van, és nem találkoztunk teljesítmény-problémákkal sem, néhány hosszabb betöltési idő előfordult, de 4K-ban sem akadt meg a játék, így a hozzánk hasonló helyzetben lévőknek én nyugodt szívvel ajánlom a PS4-es változatot is. A PS5-ös változat esetén természetesen még jobb grafikára és feszesebb működésre számíthatunk, a játék pedig tényleg kihasználja a PS5 DualSense kontrollerének szervomotoros triggereit, fékezésnél nem csak hallani, érezni is fogjuk az ABS működését.

 PS4-en is nagyon rendben van az irányítás, finoman szabályozható a fékezés, a gázadás és a kormányzás, abszolút élvezhető még nehezebb játékszinten, vagy akár online multiplayer esetén is. Magam részéről abszolút hitelesnek találtam az autók fizikáját, de nálam felkészültebb szimulátorosok szerint a Gran Turismo Sport által nyújtott fizika valamelyest profibb. Tény, hogy a GT7 esetén kevésbé az esetlen orrtolásba, mintsem a mókás farkúszásba fogunk belefutni a legtöbb autóval: én azt kívánom, ennél nagyobb hibát sose találjunk a játékban.

Az autók törése szinte egyáltalán nincs programozva, a Gran Turismo soha nem erről szólt, és valószínűleg ezek után sem erről fog szólni, épp ellenkezőleg: az internetes módok esetén vezetési tudás és sportszerűség alapján besorolt kategóriában fogunk játszani, a moderáció erős, így az agresszív, mások kárára haladó játékosok kiesnek a mezőnyből. Az egyjátékos mód virtuális ellenfelei szintén sportszerűek és egy elért szint után abszolút méltó ellenfelek is, persze GT Sophy egyelőre nem jött meg a végleges játékba, hogy mindannyiunkat porig alázzon, arra még várni kell.

Mostantól Twitchen is találkozhattok velünk!

Tesztünk írásának pillanatában még a játékmenet felénél sem tartunk, de ennek legfőbb oka, hogy nézőinkkel közösen, Twitch-stream keretein belül fogjuk érdemben folytatni és tovább vesézgetni a játékot: Antival az első tesztadást már meg is csináltuk, mostantól pedig minden héten tervezzük nézőinket is bevonni az élménybe, megmutatni a bénázásainkat és veletek együtt örülni, ha épp összejött valami nehezebb pályagyőzelem. A Gran Turismo 7 eleinte minden bizonnyal fajsúlyos lesz a műsorlistán, de a további stream-tervek listája már rövid ötletelés után is lelóg az internetről, kövessetek minket új felületünkön is!

Ilyen és ehhez hasonló tartalmakért keresd fel a Totalcar TeChno új Facebook-oldalát is!

Ilyen és ehhez hasonló tartalmakért kövesd a Totalcar TeChno Facebook-oldalát is!